Novi Grabovac

település Horvátországban

Novi Grabovac falu Horvátországban, Sziszek-Monoszló megyében. Közigazgatásilag Novszkához tartozik.

Novi Grabovac
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeSziszek-Monoszló
KözségNovszka
Jogállásfalu
Irányítószám44322
Körzethívószám(+385) 44
Népesség
Teljes népesség5 fő (2021. aug. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság173 m
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 45° 24′ 07″, k. h. 16° 59′ 42″Koordináták: é. sz. 45° 24′ 07″, k. h. 16° 59′ 42″
SablonWikidataSegítség

Fekvése szerkesztés

Sziszek városától légvonalban 49, közúton 75 km-re keletre, községközpontjától légvonalban 7, közúton 11 km-re északra fekszik.

Története szerkesztés

Novi Grabovac feltehetően a 16. századi török megszállás idején keletkezett, amikor a megszállókkal együtt jelentős számú pravoszláv vallású vlach lakosság érkezett. Nevét gyertyánfában (horvátul grab) gazdag határáról kapta. A név előtagja a Novszkától délkeletre fekvő Stari Grabovactól különbözteti meg. 1773-ban az első katonai felmérés térképén „Dorf Grabovacz” néven szerepel. 1857-ben 143, 1910-ben 284 lakosa volt. Pozsega vármegye Novszkai járásához tartozott. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A II. világháború idején a Független Horvát Állam része volt. A háború után a béke időszaka köszöntött a településre, enyhült a szegénység és sok ember talált munkát a közeli városokban. 1991-ben lakosságának 96%-a szerb nemzetiségű volt. 1991. június 25-én a független Horvátország része lett. Szerb lakossága azonban a szerb szabadcsapatokhoz és a JNA erőihez csatlakozott. A horvát hadsereg az Orkan 91 hadművelet első fázisában 1991. novemberében visszafoglalta. Szerb lakossága elmenekült. A településnek 2011-ben mindössze 14 lakosa volt.

Népesség szerkesztés

Lakosság változása[2][3]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
143 148 137 195 270 284 260 308 277 264 236 163 141 109 19 14

Jegyzetek szerkesztés

Források szerkesztés

További információk szerkesztés