Novobátzky Károly

(1884-1967) magyar fizikus

Novobátzky Károly (Temesvár, 1884. március 3.Budapest, 1967. december 20.) fizikus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia tagja (levelező: 1947, rendes: 1949), Kossuth-díjas (1949, 1953).

Novobátzky Károly
Született Novobátzky Károly
1884. március 3.
Temesvár
Elhunyt 1967. december 20. (83 évesen)
Budapest, magyar
Állampolgársága magyar
Nemzetisége magyar
Foglalkozása fizikus, egyetemi tanár
Iskolái Budapesti Tudományegyetem
Kitüntetései Kossuth-díj (1949, 1953)
Akadémiai Aranyérem (1962)
SablonWikidataSegítség

ÉleteSzerkesztés

Középiskoláit szülővárosában járta ki. Egyetemi tanulmányait a Budapesti Tudományegyetemen végezte matematika–fizika szakon, ahol 1906-ban szerzett diplomát. Az Eötvös-kollégium lakója volt. Tanárai voltak többek között Eötvös Loránd, Kőnig Gyula és Beke Manó.

Az egyetem elvégzése után vidéken volt középiskolai tanár. Az első világháborúban tüzértiszt volt. 1919–1945 között a fővárosi Kölcsey Ferenc Gimnáziumban tanított. A második világháború után a Pázmány Péter (1950-től Eötvös Loránd) Tudományegyetem Elméleti Fizikai Intézetének vezetője lett, és itt dolgozott haláláig. Az MTA elnökségi tagja volt 1949–1958 között, alelnöke pedig 1958–1967 között. 1966-tól az MSZMP Központi Bizottságának tagja volt.

MunkáiSzerkesztés

Tudományos munkásságát középiskolai tanárként kezdte. Munkásságának középpontjában a relativitáselmélet és az elektromágneses tér állt. Az elektromágneses értelmezés alapján a fényelhajlás Kirchhoff-elméletét fejlesztette tovább.


Nevéhez fűződik a Novobátzky-effektus feltételezése is, de ennek létezése a mai napig megosztja a fizikus társaságokat.

A Higgs-mechanizmus alapjelenségének felfedezése a nevéhez fűződik. A vasfüggöny miatt ez külföldön nem általános ismert tény.[1]

EmlékezeteSzerkesztés

Tiszteletére megalapították a Novobátzky Károly-díjat, amelyet 1969 óta azok kapnak, akik az elméleti fizika területén jelentős eredményeket értek el.

MűveiSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés