Nyergestetői csata

A nyergestetői csata, más néven székely Thermopüla a magyar szabadságharc egyik leghősiesebb csatája. Az 1849. augusztus 1-jén lezajlott ütközetben ezer székely próbálta megállítani az erős túlerővel rájuk törő orosz–osztrák csapatokat. A székely Thermopüla megnevezést onnan kapta, hogy az ütközet nagyon hasonlított a Kr. e. 480-ban lezajlott thermopülai csatára.

A csataSzerkesztés

A Tuzson János őrnagy által vezetett, nagyjából 1000 fős székely honvéd különítmény Moldvából tért haza. Az 1849. június 19-én újra támadásba lendülő oroszoknak és osztrákoknak sikerült áttörniük a Székelyföld védvonalát jelentő kárpáti szorosokon, és elözönlötték Dél-Erdélyt. Így Tuzson embereivel (nyolc gyalogos- és egy huszárszázad nyolc ágyúval) a Kászoni-medencében vonult vissza, hogy megfékezze a Csíki-medence irányába törő ellenséget. Útközben Kászonújfalunál július 31-én támadás érte az utóvédjét, ezért a Nyerges-tetőnél védelemre rendezkedett be, hogy kedvező terepviszonyok között legyen a zászlóalja. Az Eduard Clam-Gallas vezette szövetségesek mintegy 12 000 katonája állt szemben Tuzson különítményével.

A csata augusztus 1-jén kora hajnalban kezdődött, amikor az orosz–osztrák haderők megkezdték előrenyomulásukat a kászoni úton. Erős kartácstűzzel sikerült a székely honvédeknek visszaverniük őket, és mintegy 7 órán át meg is tudták tartani állásaikat. Ez annak volt köszönhető, hogy az oroszok minden elővigyázat nélkül tömegesen nyomultak fel a meredeken emelkedő országúton, ahonnan a székelyek ágyútüze könnyen leseperte őket. Sokszor kíséreltek meg Clam-Gallas emberei rohamot, de mindig visszaverték őket, és jelentős veszteségeket szenvedtek.

Végül Tuzson őrnagynak fel kellett adni a harcot, mert tudomására jutott, hogy egy román juhász megmutatott az ellenségnek egy ösvényt, ahonnan a székelyeket bekeríthették volna Lázárfalva felől. Katonáival a hegyeken keresztül Tusnádra vonult vissza, ahol egyesült Gál Sándor különítményével, és Székelyudvarhelynek vették az irányt. Oda viszont csapatának már csak egy része követte, nagy része feloszlott.[1]

Egyes források szerint csupán 200 székely katona állt szemben Clam-Gallas 12 000-ével, de valószínűleg azokról a környékbeli katonákról van szó, akik nem vonultak vissza, mert nem akarták otthagyni családjukat, szülőföldjüket vagy ágyúikat, melyek szentek voltak számukra. Pedig tudták, hogy a biztos halál vár rájuk.

Említések az irodalombanSzerkesztés

Kányádi Sándortól származik a székely Thermopüla elnevezés. Nyergestető című versében írt a csatáról.

Orbán Balázs így írt az ütközetről: „A mit sem sejtő oroszok minden elővigyázat nélkül tömegesen nyomultak fel a meredeken emelkedő országúton, Tuzson bevárta lőtávolságra, s akkor kartács-tűzzel sepreté őket le. Sokszor kísértének az oroszok elszánt, kétségbeesett rohamot, de az oroszlánként harczoló honvédek és a halált osztó ágyúk mindig visszaterelték.”[2]

JegyzetekSzerkesztés

  1. A nyergestetői ütközet, 1849. augusztus 1. (hu-HU nyelven). Nyergestető - Történelmi Kávéház. (Hozzáférés: 2022. június 17.)
  2. Orbán Balázs: A Székelyföld leírása történelmi, régészeti, természetrajzi s népismei szempontból. 2. kötet. 49. p. 1869.