Tuzson János (katona)

(1825–1904) katona

Kézdipolyáni Tuzson János (Bélafalva, 1825. október 25.Sepsiszentgyörgy, 1904. január 2.) honvédőrnagy az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején, a Nyerges-tetői csata alatt a székelyekből álló sereg főparancsnoka.

Tuzson János
Született 1825. október 25.
Bélafalva
Meghalt 1904. január 2. (78 évesen)
Sepsiszentgyörgy
Állampolgársága magyar
Nemzetisége magyar (székely)
Szolgálati ideje 1842–1876
Egysége 86. székely zászlóalj
Csatái 1848–49-es forradalom és szabadságharc, azon belül ő volt a székely csapatok parancsnoka a Nyerges-tetői csatában
Kitüntetései III. osztályú katonai érdemjel

ÉleteSzerkesztés

Kisbirtokos nemesi családból származott. Tanulmányait a kézdivásárhelyi katonai nevelőintézetben folytatta, 1842-ben pedig a 2. székely határőrezred tagja lett. Harcolt az 1848–49-es szabadságharcban, több alkalommal kitüntették, őrnagyi rangig jutott. A szabadságharc leverése után osztrák fogságba esett és közlegényként sorozták be a császári hadseregbe. Egy év után leszerelt, a gróf Mikes család alkalmazottjaként dolgozott, majd megnősült és Gidófalván gazdálkodott. A kiegyezés után, 1869-ben visszakapta katonai rangját és a 24. honvéd gyalogezred zászlóaljparancsnoka lett. 1876-ban alezredesként vonult nyugállományba. A Rikánbelüli Honvédegylet tagja majd elnöke. 1897-ben részt vett a Nyerges-tetői emlékmű avatásán.[1][2]

Szerepe a szabadságharcbanSzerkesztés

1848-ban zászlóaljával az erdélyi megyékbe küldték a román parasztmozgalmak megfékezésére, majd pedig a Délvidékre vezényelték. Októberben hadnagyi rangot kapott; részt vett a schwechati csatában. November végétől Bem József seregében harcol, részt vett a téli hadjáratban, ahol Nagyszeben ostrománál kitűnt vitézségével és századossá léptették elő. Ezután hazatért Háromszékre, ahol megszervezte a 86. székely zászlóaljat, mely a Kiss Sándor vezette brassói hadosztály alárendeltségébe került. A harcokban tanúsított vitézségéért Tuzson 1849. május 1-én III. osztályú katonai érdemjelet kapott, majd június 15-én őrnaggyá léptették elő, és zászlóaljparancsnok lett.[1][3]

Június 18–19-én Sibothnál próbálta meg fenntartani a beözönlő oroszokat, megakadályozva, hogy az ellenség megkerülje a tömösi hadállást.[4] Augusztus 1-én mintegy 1000 fős székely csapatával szembeszállt a 12 000 főt számláló, az Alekszandr Nyikolajevics Lüders vezette cári és az Eduard Clam-Gallas vezette császári haderővel a Hargita-hegységben fekvő Nyerges-tetőnél, megpróbálván megakadályozni, hogy az ellenség bejusson a Kászoni-medencébe. A székelyek hosszú ideig sikeresen kitartottak, azonban az orosz-osztrák sereg bekerítéssel fenyegette őket, így Tuzson feladta a hadállásokat és elvonult, majd megmaradt katonáival Gál Sándorhoz csatlakozott. A fegyvert Zsibónál tette le augusztus 25-én.[1]

Egyes legendák szerint a Nyerges-tetőnél Tuzsonnak mindössze 200 katonája volt, és egy román pásztor vezette a hátukba az ellenséges hadakat,[5] azonban ezt sem a történészek, sem Tuzson visszaemlékezései nem erősítik meg.[6][7]

EmlékezeteSzerkesztés

  • 2010-ben a háromszéki szabadságharcos évfordulófüzér programjában szerepelt Tuzson János honvéd alezredes szobrának leleplezése Kézdivásárhelyen. A szobrot Vetró András készítette, Tuzson Csaba (az alezredes leszármazottja) és felesége, Póka Erzsébet saját költségén állíttatta.[7]
  • Szülőfalujának iskolája az ő nevét viseli.[8]

JegyzetekSzerkesztés

  1. a b c Süli 72–73. o.
  2. Tuzson János mellszobrának ünnepélyes átvétele. Csíki Székely Múzeum, 2015. augusztus 1. (Hozzáférés: 2019. augusztus 8.)
  3. Bona Gábor: Tábornokok és törzstisztek az 1848/49. évi szabadságharcban. Arcanum. [2019. augusztus 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. augusztus 8.)
  4. Orbán Balázs. XXII. A rosnyói völgy: Erdenburg, Ferenczlyuk, és két Vidombak és Siboth., A Székelyföld leírása, VI. Barczaság. Pest: Ráth Mór (1868) 
  5. Úgy álltak helyt a székelyek, mint a spártai 300. 24.hu, 2019. augusztus 1. (Hozzáférés: 2019. augusztus 8.)
  6. Süli 78. o.
  7. a b Tuzson János honvédőrnagy szobra Kézdivásárhelyen. Háromszék, 2010. március 17. (Hozzáférés: 2019. augusztus 8.)
  8. Itt születtem: Bélafalva. Napsugár, 2009. [2019. augusztus 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. augusztus 8.)

ForrásokSzerkesztés