Főmenü megnyitása

Nyikolaj Grigorjevics Ignatov (oroszul Никола́й Григо́рьевич Игна́тов; Tyisanszkaja, 1901. május 16.; a régi naptár szerint május 3. – Moszkva, 1966. november 14.) szovjet politikus. 1957 és 1961 között tagja volt az SZKP Központi Bizottsága Elnökségének, 1952 és 1953, illetve 1957 és 1960 között pedig a KB titkára volt.

Nyikolaj Grigorjevics Ignatov
az SZKP Központi Bizottságának titkára (először)
Hivatali idő
1952. október 16. 1953. március 5.
a Szovjetunió begyűjtési minisztere
Hivatali idő
1952. december 12. 1953. március 15.
az SZKP KB Elnökségének tagja
Hivatali idő
1957. június 29. 1961. október 31.
az SZKP Központi Bizottságának titkára (másodszor)
Hivatali idő
1957. december 17. 1960. május 4.

Született 1901. május 3.
Volgográdi terület
Elhunyt1966. november 14. (65 évesen)[1][2]
Moszkva[3]
Sírhely Temető a Kreml falánál
Párt Szovjetunió Kommunista Pártja

Foglalkozás politikus
Iskolái Plekhanov Russian Economic University

Díjak

ÉleteSzerkesztés

A Doni kozák hadsereg területének Hopjori körzetéhez tartozó Tyisanszkaja sztanyicán született 1901. május 16-án (a régi naptár szerint május 3-án), mely ma a Volgográdi terület Nyehajevszkajai járásához tartozik. Apja ács volt.

1917 decemberében belépett a Vörös Gárdába, majd 1918-ban a Vörös Hadseregbe. 1921 és 1932 között a Cseka (később GPU, OGPU) szerveiben működött, 1923-ig a Don vidékén, azután Közép-Ázsiában, ahol részt vett a kozákok illetve a közép-ázsiai nacionalisták, a baszmacs mozgalom elleni tevékenységben.

1932-34-ben a párt által szervezett marxizmus–leninizmus kurzusok hallgatója volt.

1934-től az állami pénzjegynyomda (Goznak) vállalati párttitkára volt Leningrádban, 1936-tól a város Lenin kerületi pártbizottságának első titkára, 1938-tól már a Kujbisevi területi bizottság első titkára, 1939-ben pedig az SZKP XVIII. kongresszusán a Központi Bizottság póttagjává választották.

Addig gyorsan ívelő karrierje 1940-ben megtört, és jóval alacsonyabb beosztásba, osztályvezetővé nevezték ki az Orjoli terület pártbizottságán, 1941 februárjában, az SZKP XVIII. pártértekezletén pedig a KB póttagjainak sorából is kikerült. Kegyvesztettsége azonban átmenetinek bizonyult, új helyén hamarosan ismét egyre magasabb beosztásokat kapott. Már 1941-ben a területi pártbizottság titkára, majd még ugyanabban az évben másodtitkára lett, végül 1944-ben területi első titkárrá választották. Ezekben az években regionális pártvezetőként legfőbb feladata a német megszállók elleni partizántevékenység szervezése volt.

1949-ben ismét áthelyezték, ezúttal a Krasznodari határterületi pártbizottság első titkára lett. 1952. október 14-én az SZKP XIX. kongresszusa a Központi Bizottság rendes tagjává választotta, két nappal később pedig a KB titkára és a KB Elnökségének póttagja lett, ráadásul 1952. december 12-én az előbbi két tisztség megtartása mellett a Szovjetunió begyűjtési miniszterévé is megválasztották.

Sztálin 1953. március 5-én bekövetkezett halála ismét visszalépést eredményezett Ignatov politikai karrierjében. Elvesztette néhány hónapja viselt magas tisztségeit: 1953. március 5-én a KB-titkári és az elnökségi póttagi megbízatásából mentették fel, tíz nappal később pedig a miniszterségből is leváltották. A Központi Bizottságból azonban nem kellett távoznia, e szélesebb testületnek tagja maradt egészen élete végéig.

A következő néhány évben gyors egymásutánban különböző magas szintű pártvezetői posztokat töltött be Leningrád városában és a Leningrádi területen (1953), a Voronyezsi területen (1954-55), majd a Gorkiji területen (1955-57). Ez utóbbi beosztásában kezdeményezője volt az állami lakásépítések "gorkiji módszer" néven elhíresült formájának, melynek lényege az volt, hogy a többlakásos épületek építési munkáiba bevonták a leendő lakókat.

Amikor 1957. júniusában az SZKP KB Elnökségének többsége puccsszerűen elhatározta Hruscsov leváltását, Ignatov az első titkár melletti szervezkedés egyik kulcsfigurája lett. Így a június 29-i központi bizottsági ülésen, ahol Hruscsov mégis felülkerekedett ellenfelein, a pozíciók újraosztása során Ignatov bekerült az SZKP KB Elnökségébe, majd december 17-én másodszor is a KB titkára lett. E tisztségei mellett 1959 áprilisa és novembere között az Oroszországi SZSZSZK Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke (az orosz szövetségi köztársaság államfője) is volt.

1960. május 4-én ismét elhagyta a KB apparátusát, és a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökhelyettese lett, ahol többek között a begyűjtési kormánybizottságot vezette egy ideig.

1962. december 20-ától ismét az oroszországi Legfelsőbb Tanács Elnökségének elnöke, és 1963. végétől egyben a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksége elnökének (Brezsnyevnek) a helyettese lett.

1964-ben aktív résztvevője volt a Hruscsov elleni, Brezsnyevet a párt vezetőjévé emelő összeesküvésnek.

1966. november 14-én hunyt el Moszkvában. A Vörös téren temették el, a hamvait tartalmazó urnát a Kreml falában helyezték el.

JegyzetekSzerkesztés

  1. Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Игнатов Николай Григорьевич, 2015. szeptember 27.
  2. Munzinger-Archiv (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Игнатов Николай Григорьевич, 2015. szeptember 28.

FordításSzerkesztés

Külső hivatkozásokSzerkesztés