Nyiredy Szabolcs (növénykémikus)

Nyiredy Szabolcs (Budapest, 1950. június 7. – Budapest, 2006. október 30.) növénykémikus, farmakológus, egyetemi tanár, a kémiai tudomány doktora, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja. A gyógyszerészeti célú hazai gyógynövénykutatás kiemelkedő alakja, a kromatográfiás növényikomponens-elválasztás technikájának hazai apostola volt. 1990-től haláláig, 2006-ig irányította a Gyógynövénykutató Intézetben folyó tudományos kutatásokat.

Nyiredy Szabolcs
Született	1950. június 7. Budapest
Elhunyt	2006. október 30. (56 évesen) Budapest
Állampolgársága	magyar
Nemzetisége	magyar
Foglalkozása	növénykémikus, farmakológus, egyetemi tanár, akadémikus
Iskolái	Budapesti Műszaki Egyetem (1968–1971) Semmelweis Orvostudományi Egyetem (1971–1975)
Kitüntetései	Gábor Dénes-díj (2005)
Sablon • Wikidata • Segítség

Életútja

1968-tól 1971-ig a Budapesti Műszaki Egyetem vegyészmérnöki karának hallgatója volt. 1971-ben beiratkozott a Semmelweis Orvostudományi Egyetemre (SOTE), s itt szerezte meg gyógyszerészi oklevelét 1975-ben, gyógyszerészdoktori oklevelét 1976-ban. 1975 és 1983 között előbb a SOTE gyógyszerészeti intézetének ösztöndíjasa, utóbb gyógynövény- és drogismereti intézetének tanársegéde és adjunktusa volt, egyúttal gyógyszertechnológusként és fitokémikus szakgyógyszerészként is tevékenykedett. 1983-tól 1990-ig a zürichi műszaki főiskola, az Eidgenössische Technische Hochschule gyógyszerészeti intézetében volt előbb rövid ideig ösztöndíjas, majd maga is tanított docensi címmel. Kapcsolatát eközben a hazai tudományossággal sem veszítette el: értekezése megvédését követően, 1985-ben a biológiai tudomány kandidátusa lett. Hazatérését követően, 1991-ben újabb sikeres disszertációjának köszönhetően a kémiai tudomány doktora cím birtokosa lett. 1990 októberétől haláláig irányította a budakalászi Gyógynövénykutató Intézetben folyó munkát, előbb igazgatóként, majd az 1991. évi részvénytársasággá alakulást követően elnök-igazgatóként. 1992-ben a SOTE címzetes egyetemi tanára lett, de 1996-ban az ELTE-n is habilitált.

Munkássága

A fitokémia területén legfontosabb kutatásai a növényi hatóanyagok, komponensek izolálási stratégiáinak, elválasztási módszereinek kidolgozására és fejlesztésére irányultak. A magyarországi fitokémiai kutatásokban elterjesztette és továbbfejlesztette a folyadékkromatográfiát, a rotációs planárkromatográfiát, illetve kidolgozta a nevéhez köthető extrakciós eljárást. Pályája során tizenhárom elválasztási eljárást szabadalmaztatott.

Kutatásai mellett jelentős és hatékony tudományszervező egyéniségnek bizonyult. Irányítása alatt a rendszerváltást követően elbizonytalanodott helyzetű Gyógynövénykutató Intézet működési feltételei és tudományos tekintélye megerősödött, a nemesítési munkák mellett a hazai kromatográfiás növénykémiai kutatások első számú központja lett. Emellett fáradhatatlan szervezője volt tudományos társaságoknak és kongresszusoknak. 1998 és 2005 között munkájának és nemzetközi kapcsolatainak köszönhetően rendezték meg Magyarországon hét alkalommal a nemzetközi planárkromatográfiai konferenciasorozatot.

Tanulmányai és mintegy százharminc publikációja mellett 1987-től szerkesztette az MTA által kiadott Journal of Planar Chromatography című szaklapot.

Társasági tagságai és elismerései

2004-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választották, tagja volt az MTA analitikai kémiai bizottságának, valamint a Doktori Tanács II. kémiai szakbizottságának. 1996-tól alapító elnöke volt a Magyar Elválasztástudományi Társaságnak, 2000 után főtitkári, illetvi elnöki feladatokat látott el a Magyar Gyógyszerésztudományi Társaságban is.

1998-ban elnyerte a Széchenyi professzori ösztöndíjat, 2005-ben pedig tudományos érdemei elismeréseként Gábor Dénes-díjat kapott.

Főbb művei

• Gyógynövények a gyógyászatban. Budapest: Medicina. 1984.   (társszerzőként)
• Gyógynövények korszerű terápiás alkalmazása. Budapest: Medicina. 1989.   (társszerzőként)
• Planar chromatography: A retrospective view for the third millennium. Budapest: Springer. 2001.   (szerkesztette)

Emlékezete

• Az Egymásért vagyunk című, 2020-ban megjelent tudománytörténeti összeállításban munkásságára történő visszatekintés jelenik meg.

Források

• Ki kicsoda 2000: Magyar és nemzetközi életrajzi lexikon. Budapest: Greger-Biográf. 1999. 1205. o.  
• Magyar nagylexikon XIX: Kiegészítő kötet (A–Z). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2004. 653–654. o. ISBN 963-9257-21-4  
• Görög Sándor: Nyiredy Szabolcs 1950–2006. Magyar Tudomány, CLXVII. évf. 3. sz. (2007. március) 387–388. o.