Wikipédia

Nyugati vörösfenyő

növényfaj

A nyugati vörösfenyő (Larix occidentalis) a fenyőalakúak (Pinales) rendjébe és a fenyőfélék (Pinaceae) családjába tartozó faj.

Nyugati vörösfenyő
Erdőt alkotva
Erdőt alkotva
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Toboztermők (Pinophyta)
Osztály: Tűlevelűek (Pinopsida)
Rend: Fenyőalakúak (Pinales)
Család: Fenyőfélék (Pinaceae)
Nemzetség: Vörösfenyő (Larix)
Mill.
Faj: L. occidentalis
Tudományos név
Larix occidentalis
Nutt.
Szinonimák
  • Larix americana var. brevifolia Carrière
  • Pinus nuttallii Parl.
Elterjedés
Elterjedési területe
Elterjedési területe
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Nyugati vörösfenyő témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Nyugati vörösfenyő témájú médiaállományokat és Nyugati vörösfenyő témájú kategóriát.

Előfordulása szerkesztés

A nyugati vörösfenyő előfordulási területe Észak-Amerika nyugati hegységei. A kanadai Brit Columbia délkeleti és Alberta délnyugati részeitől, délre az Amerikai Egyesült Államokbeli Washington, Oregon, Idaho és Montana államokig sokfelé megtalálható.

Megjelenése szerkesztés

Nagy méretű, lombhullató fenyőfaj, mely általában 30-60 méter magasra és 1,5 méter átmérőjűre nő meg. A koronája karcsú és kúpszerű; a hajtásai 10-50 centiméteresek. A tűlevelei világoszöldek, 2-5 centiméter hosszúak és nagyon karcsúak; ősszel élénk sárgává változnak és elhullanak; csupaszon hagyva a világos narancssárgás-barna ágakat, egészen a következő tavaszig. A toboza hengeresen tojás alakú, 2-5 centiméter hosszú, 40-80 tobozpikkellyel; egy tobozpikkely 4-8 milliméteres. A fiatal toboz vörös színű, de megporzás után 6 hónappal barnára változik. A toboz akár több évig is a fán maradhat; az ilyen már szürkésfekete színű.

Életmódja szerkesztés

A természetben általában 500-2400 méteres tengerszint feletti magasságok között lelhető fel. Jól tűri a hideget, akár a -50 °C-os hőmérsékletet is kibírja. A szárazabb talajt kedveli, a nedves területeken nem fejlődik. Magvai létfontosságú táplálékot biztosítanak a fenyőcsíznek (Carduelis pinus), a zsezséknek (Acanthis) és a szalagos keresztcsőrűnek (Loxia leucoptera).

Felhasználása szerkesztés

Egyes fennsíki indiánok a fiatal hajtások kifőzött levéből a gümőkórt, más néven tuberkulózist (tbc) és a gégegyulladást próbálták gyógyítani.[1] A faanyagát jachtok és kerítések készítéséhez használják fel. Gyantája az olajfestékiparban hasznosítható. Az őslakósok a puhább faanyag részeit és a fanedveit fogyasztották.[2]

Képek szerkesztés

  •  
    A közbelső fa a vörösfenyő
  •  
    Őszi színekben
  •  
    Hajtása tűlevelekkel
  •  
    Fiatal tobozok

Jegyzetek szerkesztés

  1. ↑ Hunn, Eugene S.. Nch'i-Wana, "The Big River": Mid-Columbia Indians and Their Land. University of Washington Press, 354. o. (1990). ISBN 0-295-97119-3 
  2. ↑ Turner, Nancy J. Food Plants of Interior First Peoples (Victoria: UBC Press, 1997) ISBN 0-7748-0606-0

Források szerkesztés

Fordítás szerkesztés

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Larix occidentalis című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk szerkesztés

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Nyugati_vörösfenyő&oldid=23681574”