Főmenü megnyitása

Az Oedipus rex (Oidipusz király) egy opera oratórium Szophoklész tragédiája alapján, amit Igor Stravinsky vitt színpadra. A darabot zenekar, szólisták, illetve férfi kórus részére szerezte. A francia librettó Szophoklész tragédiája alapján készült el Jean Cocteau által, majd Abbé Jean Daniélou ezt lefordította latinra.

Oedipus rex
opera
Eredeti nyelv latin
AlapműOidipusz király
Zene Igor Stravinsky
Librettó Jean Cocteau
Felvonások száma
  • 2 felvonás
  • 6 szín
Főbb bemutatók 1927. május 30. (Théâtre de la Ville)

Az előadás történeteSzerkesztés

Az Oedipus rex néha koncerttermekben van előadva, hasonlóan az eredeti előadáshoz, ami 1927. május 30-án a Sarah Bernhardt Színházban volt, Párizsban. Az amerikai premier a következő évben volt a Boston Symphony Orchestraban, illetve a Harvard Glee Clubban. Emellett még be volt mutatva színpadon operaként is, az első ilyen előadás a Bécsi Állami Operában volt, 1928. február 23-án. Később, 1960-ban, 1961-ben, illetve 1962-ben három alkalommal mutatták be a Santa Fe Operaban. 1962 januárjában Washington D.C-ben volt előadva, a Washingtoni Nemzeti Operában, a zeneszerző által vezényelve.

1960-ban a londoni Sadler’s Wells Theatre-ben is előadták a produkciót, Oedipust az ausztrál tenor, Ronald Dowd énekelte. Habár az előadás angolul volt elbeszélve, az éneklés latinul maradt. Ez része volt egy dupla előadásnak, a második darab A kékszakállú herceg vára volt Bartóktól.

SzereplőkSzerkesztés

Szerep Hagtípus A bemutató színésze

(1927. május 30.)

Oidipusz, Théba királya tenor Stefan Belina-Skupiewski
Iokaszté, a felesége mezzoszoprán Hélène de Sadowen
Kreón, Iokaszté testvére bariton Georges Lanskoy
Teiresziász, igazmondó basszus Kapiton Zaporojetz
Shepherd tenor
Narrátor beszélő szerep Pierre Brasseur
Férfiak Kara

HangszerelésSzerkesztés

A darabot 3 fuvolára, 2 oboára, angolkürtre, 3 klarinétre, 2 fagottra, 4 kürtre, 4 trombitára, 3 harsonára, tubára, dobokra, cimbalomra, zongorára és hárfára szerezték.

Első felvonásSzerkesztés

A narrátor köszönti a közönséget, megmagyarázza a dráma jellegét, amit látni fognak a nézők, majd meghatározza a történet alaphelyzetét: Thébában pestis pusztít, az emberek pedig a várost siratják. Oidipusz, Théba királya és a Sphinx meghódítója megígéri, hogy megmenti a várost. Kreón, Oidipusz sógora visszatér a Delphoi jósdából, és továbbítja az istenek szavait: Théba Laiosz király gyilkosát rejtegeti. A gyilkos az, aki a pestist a városra terjesztette. Oidipusz megígérte, hogy megtalálja a gyilkost, és kidobatja a városból. Tanácsot kér Teiresziásztól, az igazmondótól, aki elsőre nem szeretne beszélni erről. A csend dühében Oidipusz megvádolja Teiresziászt a gyilkossággal. Mivel kiprovokálta Oidipusz belőle, az igazmondó elmondja, hogy a király gyilkosa a jelenlegi király. A megrémült Oidipusszal vádolja Teiresziászt, hogy Kerónnal szövetkezik, aki a trónra vágyik. Ekkor megjelenik Iokaszté.

Második felvonásSzerkesztés

Iokaszté lenyugtatja az indulatokat azzal, hogy elmondja, a jóslatok mindig hazudnak. Azt is jóslat mondta ki, hogy Laioszt saját fia fogja megölni, holott bandita vette el az életét a három út kereszteződésénél. Ez még jobban megrémisztette Oidipuszt, eszébe jutott az idős ember a kereszteződésnél, akivel Thébába jövet találkozott. Ekkor hírnök érkezett: meghalt Polybus, Korinthosz királya, akiről Oidipusz azt hitte, hogy ő az apja. Azonban ekkor kiderült, hogy Polybus csupán felnevelte Oidipuszt, nem volt az igazi apja. Megérkezik egy pásztor: ő volt az, aki Oidipuszt kiskorában megtalálta a hegyekben. Iokaszté felismerve az igazságot elmenekül. Végül, az hírnök és a pásztor által összeáll a kép: Oidipusz Laiosz és Iokaszté gyermeke, saját apja gyilkosa, anyjának férje. Az összetört Oidipusz elindul elhagyni a várost. A hírnök bejelenti Iokaszté halálát: felakasztotta magát. Oidipusz berohan anyja szobájába, majd kiszúrja a saját szemét egy tűvel. Örökre elhagyja Thébát.