Ohm törvénye
Ohm törvénye egy fizikai törvényszerűség, amely egy fogyasztón (pl. elektromos vezetékszakaszon) átfolyó áram erőssége és a rajta eső feszültség összefüggését adja meg. A törvényszerűséget Georg Simon Ohm német fizikus 1826-ban ismerte fel először.
A törvény
szerkesztésA törvény kimondja, hogy az elektromosan vezető anyagok a bennük áramló töltések mozgásával szemben a közegellenálláshoz hasonlítható elektromos ellenállással rendelkeznek. Ohm kísérletileg megállapította, hogy az áramerősség a vezeték két rögzített pontja között mérhető feszültséggel egyenesen arányos, vagyis:
ahol az R egy állandó érték, az adott vezetékszakaszra jellemző elektromos ellenállás.
(A törvény nem csak vezetékszakaszra, hanem általában bármilyen villamos ellenállást tanúsító fogyasztóra érvényes: a fogyasztó ellenállása megegyezik a sarkai közt mérhető feszültség és a rajta átfolyó áram hányadosával.)
Az ellenállás mértékegysége az ohm:
.
Ugyanazon fogyasztó esetében a feszültség és az áramerősség között egyenes arányosság van. Ezt az összefüggést első ízben Ohm német fizikus állapította meg, és róla Ohm törvényének nevezzük.
Fémes vezeték ellenállása
szerkesztésA mérésekből (és egyszerű gondolatmenetből is) következik, hogy egy adott keresztmetszetű, homogén anyagú fémes vezeték hosszúságú szakaszának ellenállása egyenesen arányos a vezeték hosszával és fordítottan arányos a keresztmetszetével:
,
ahol a arányossági tényező a vezeték anyagára jellemző ún. fajlagos ellenállás.
Ennek mérőszáma az egységnyi keresztmetszetű, egységnyi hosszúságú vezeték ellenállásának számértékével egyenlő. A fajlagos ellenállás SI-egysége az
.
(Ez azonban a gyakorlatban túl nagy érték, ezért helyette ennek milliomodát, az 1 méter hosszú, 1 mm² keresztmetszetű vezeték ellenállását veszik alapul:
.
A fajlagos ellenállás reciproka a fajlagos vezetőképesség:[1]
Az ellenálláson eső teljesítmény[2]
szerkesztésAz ellenállás kapcsaira kapcsolt feszültség hatására az ellenálláson áram folyik. Ennek a feszültségnek és áramerősségnek a szorzata teljesítményt ad:
Az áramsűrűség, a differenciális Ohm-törvény
szerkesztésAz l hosszúságú és A állandó keresztmetszetű vezetőre az Ohm-törvény:
Ez a áramsűrűség bevezetésével az áramerősség a következő alakot ölti:[1]
Azaz az Ohm-törvény így is felírható:
Véges keresztmetszetű vezeték belsejében haladó egyenáramról homogén vezető esetén feltételezhetjük, hogy egyenletesen oszlik el az egész keresztmetszet mentén. Így a keresztmetszet egységén az áramsűrűség:
Válasszuk ki A keresztmetszetű vezeték l hosszúságú darabját. A két végponton mért feszültséget jelöljük UA, illetve UB -vel. Erre felírva Ohm törvényét:
A kivágott darabot homogénnek tekintettük, ebben tehát az erőtér is, az áramsűrűség eloszlása is egyenletes, így tehát az U/l hányados a térerősséget adja, az I/A hányados pedig az áramsűrűséget, vagyis:
Az ellenállás hőmérsékletfüggése
szerkesztésLásd még: A fajlagos ellenállás hőmérsékletfüggése
Az adott anyagra jellemző fajlagos ellenállás az alábbi összefüggés szerint függ a hőmérséklettől:
ahol
- : a 20 °C-on mért fajlagos ellenállás,
- : a 20 °C-on mért hőmérsékleti együttható,
- 20°C.
- R20 : 20°C-on mért ellenállás
- Rt : t hőmérsékleten mérhető ellenállás
További információk
szerkesztésJegyzetek
szerkesztésForrások
szerkesztés- Holics László. Fizika 1-2.. Budapest: Műszaki Könyvkiadó (1986). ISBN 963-10-7148-0
- ↑ Budó: Budó Ágoston. Kísérleti fizika II.. Budapest: Nemzeti Tankönyvkiadó Rt. (1997). ISBN 963 17 2288 0