Főmenü megnyitása

Orbász vármegye a Magyar Királyság 1243-1526 közötti közigazgatási területe. A vármegye székhelye a Szávába ömlő Orbász folyó bal partján fekvő Orbászvásárhely volt.

FekvéseSzerkesztés

A Száva középső folyásának jobb partján helyezkedett el. Kőrös vármegyétől és Pozsega vármegyétől északon a Száva határfolyó választotta el, keleten Bosznia illetve az ott szervezett szreberniki bánság, délen Bosznia illetve az ott szervezett jajcai bánság, nyugaton Szana vármegye és Dubica vármegye határolta.

TörténeteSzerkesztés

Nevét 1243-ban említette először oklevél. Főispánja ez időben István királyi főlovászmester volt. 1242-1253 között István esztergomi érsek (Elhunyt: Rómában, 1268-ban), Orbaz comes fia volt.

Orbász vármegyét a magyar vármegyék mintájára szervezték fő- és alispánokkal, szolgabírákkal, nemesi közgyűlésekkel, akik követeiket a magyar országgyűlésre küldték, valószínű, hogy az utolsót az 1505. évi rákosi országgyűlésre.

Orbász vármegye fő birtokosai a zágrábi püspök, valamint a Csabai, Csontos, Dessewffy, Garay, Paksi, Pécsi családok voltak, egyházmegyei igazgatását a zágrábi püspökség látta el. A 13. században a Szana vármegyét is magába foglaló dubicai főesperességhez tartozott 13 plébániával. IV. Béla király 1269-ben a zágrábi püspökség népeit kivéve az ispán hatósága alól püspöki hatóság alá helyezte.

Orbász vármegye 1360-ban Kozarában ~ Dubica, Körös és Szana vármegyében, 1380-ban Dubicán, Meren, Szanán, Zágrábban tartott közös gyűlést. 1448-ban Frangepán Mihály a Blagay leánnyal kötött házassága révén a vármegye fő birtokosai közé került. Később a vármegye a török portyák pusztításainak színtere lett. Az 1519. március 28-án 3 évre kötött magyar-török fegyverszünet idején Orbászvára még magyar birtok, várát még 1526-ban is védelmi állapotban tartották. 1528-ban azonban Orbászvára Apiani Péter térképén már nem található meg.

ForrásokSzerkesztés

  • Magyar Katolikus Lexikon
  • Pesty Frigyes