Wikipédia

Orbaiszék

Székelyföld történelmi közigazgatási egysége
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2025. február 22. 1 változtatás vár ellenőrzésre.

Orbaiszék egyike a székely székeknek, a XVI. század végétől Háromszék alegységeként szerepel, de hivatalos közigazgatási megnevezése csak az 1870-es években tűnik el. 1876-tól Háromszék vármegye Orbai járása Kovászna központtal. Orbaiszék összetett fogalom, amely alatt elsősorban történelmi régiót, néprajzi kistájat értünk, de a Háromszék egészéhez képest mai napig is sajátos kultúrával rendelkező térséget alkot.[1]

Háromszék vármegye közigazgatási térképe 1910-ből

Fekvése

szerkesztés

Orbaiszék a Feketeügy keleti oldalán húzódik, földrajzi sajátosságai szerint falvai két csoportra oszthatók: mezőföldi és hegyalatti falvak.[2]

Nevének eredete

szerkesztés

A hagyomány szerint Orbaiszék neve ily nevű székely őstől eredett, kinek ivadéka lehetett az Orbai-család, melyből több jeles ember származott, nevezetesen Orbai Miklós, János Zsigmond főstrázsamestere.

Benkő József, Orbaiszék nevét Orv-tól eredezteti, mivel - mint mondja - sok orv vagy tolvaj tartózkodott régen ott, kik a szomszéd tartományokból csaptak be.[3]

Története

szerkesztés

A szék (sedes) a vármegyeszervezettől független területi, bíráskodási, közigazgatási és katonai egység, amelyre az önkormányzatiság szintjére eljutott privilegizált népelemek (a székelyeken kívül például az erdélyi szászok vagy a kunok és jászok) rendelkeztek. Eredetének nincs még minden részlete tisztázva, annyi azonban valószínűnek tűnik, hogy az elnevezés a bírói székkel illetve a szabad bíróválasztással áll összefüggésben.[4] Székelyföldön hét ilyen egység alakult ki: Telegdi- (Udvarhely-), Maros-, Csík-, Kézdi-, Orbai-, Sepsi- és a földrajzilag különálló Aranyosszék.

A 17. század elejére Sepsi-, Kézdi- és Orbaiszék egyelőre nem túl erős egységét már Háromszéknek nevezték. Egységüket leginkább főtisztségviselőik azonossága jelentette ez idő tájt. A három egyenrangú szék mindegyike önálló törvényszéket tartott, élükön a közös főkirálybíró állt, aki egyúttal Várhegy várának ( a mai Székelybánja vár) a kapitánya is volt. Az egyes székeknek külön alkirálybírójuk volt, viszont mindhárom élén egy közös főkapitány és alkapitány állt.[5]

Települései

szerkesztés

Népi kultúrája

szerkesztés

Népi viseletek Orbaiszéken

szerkesztés

Az ún. kivetkőzés (népiesen: kiöltözés), vagyis a korabeli városi öltözködéshez való igazodás Székelyföldön a 19. század végén indult meg.[6] Háromszék e tekintetben élen járt a székelyföldi régiók között, s a viseletkultúrában bekövetkezett radikális változásokat meglehetős kritikával szemlélte a közvélemény. A merev rendi szokások szerint öltözködő társadalom nézeteiről, az általános elszegényedésről és a népviselet elhagyásának vélt okairól 1886-ban írt egy nevét fel nem fedő újságíró:[7]

„Nem elég jól áll neki most azon egyszerű, de csinos daróc harisnya, melyben apái vagyont szereztek, hanem felcifráztatja vörös, kék, szürke stb. színű zsinórokkal, hogy midőn viselésre kerül, legyen mit ledöfnie magáról a kapa és a kasza nyelével. Nem elég csinos neki az egyszerű de annál tartósabb zeke vagy zekeposztó ujjas, mely az idő viszontagságai ellen testét megvédte, hanem igyekszik azt felcserélni a boltból drága pénzen megvett, hetekig tartó rongy szövetekkel.”
   – Székely Nép (1906-1944)

Imreh István kutatásaiból ismeretes, hogy az öltözködés szigorú rendi szabályai a 20. század elején is megmaradtak,[8] de ugyanekkor a székely viseletek funkcióváltásának is tanúi lehetünk; a székely viselet kiállítási tárggyá, mutogatnivalóvá, a területi identitás jeleiként művészi ruhákká váltak. Az 1920-as években elindult szőttesmozgalomba becsatlakozott szövőfonó asszonyok fokozottan törekedtek arra, hogy ruházatuk elkülöníthető legyen a szomszédos falvakétól. A viseletek ilyetén tagolása fokozatosan jelentősebbé vált az Ezer székely leány-mozgalom megindulásával.[7] A standardizált, „klasszikus" székely ruha az 1970-es években intézményesült hagyományőrző szervezetek és tánccsoportok tevékenysége mentén jött létre.[6]

A népi ruházatoknak a 18-19. században erős rangjelző szerepe is volt. Az egyes szabásmódok, használt anyagok, színek és formák jelentései azonban tájegységenként, akár faluról falura is eltérhettek egymástól. Az Orbaiszék, Kézdiszék és Sepsiszék határain fekvő mezőföldi falvak távolabb estek az elzárt hegyvidékektől, ezért a kulturális nyitottságra földrajzilag is determináltabbak voltak.[9]

Háromszéken a férfiviselet alakulására nagy hatással voltak a határőr katonaság felállításával járó szabályozások, Nagy Jenő szerint a székely harisnya is ekkor nyerte el mai formáját.[10]

  • Orbaiszéki viseletek Haáz Sándor illusztrációin
  •  
    Kovásznai női viselet
  •  
    Imecsfalvi női viselet
  •  
    Imecsfalvi férfi viselet
  •  
    Hilibi női viselet

Nevezetességei

szerkesztés

Híres személyek

szerkesztés

Történelmi családok

szerkesztés

Látnivalók

szerkesztés

Nevezetes események

szerkesztés


Jegyzetek

szerkesztés
  1. ↑ a b Boér, Hunor.szerk.: Kinda István: Orbaiszék változó társadalma és kultúrája – Orbaiszék és a Székely Nemzeti Múzeum. Kovászna Megyei Művelődési Központ, 79-103. o. (2008) 
  2. ↑ Pozsony Ferenc. Orbaiszéki települések társadalmának változása. Acta Siculica, 536-564. o. [2010] 
  3. ↑ Orbán Balázs: A Székelyföld leírása. Budapest: Arcanum. 2003. ISBN 9639374741  
  4. ↑ Korai Magyar Történeti Lexikon (9-14.század). Főszerk. Kristó Gyula. Budapest, 1994.
  5. ↑ Székelyföld története monográfia. Budapest–Kolozsvár–Székelyudvarhely: Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont–Erdélyi Múzeum Egyesület–Haáz Rezső Múzeum. 2016.  
  6. ↑ a b Gazda Klára, Haáz Sándor. Székelyek ünneplőben – Színek és formák a székelyföldi népviseletben. Budapest: Planétás, 24. o. (1998) 
  7. ↑ a b Szőcs Gazda Enikő (2000). „A székelyföldi szőttesmozgalom és a Székely Nemzeti Múzeum”. Acta, Sepsiszentgyörgy 2. kötet, Kiadó: Székely Nemzeti Múzeum. 
  8. ↑ Imreh István. Székelyek a múló időben. Budapest: Magvető Kiadó (1987) 
  9. ↑ Szőcsné Gazda Enikő. A háromszéki hozomány a 19. században. Debrecen: Debreceni Egyetem történelmi és néprajzi doktori iskola, 8. o. (2010) 
  10. ↑ szerk.: Nagy Jenő: Néprajzi és nyelvjárási tanulmányok – Adatok a székely posztóharisnya fejlődéstörténetéhez, 140–144.. o. (1957) 
  11. ↑ Bartha (nagyborosnyói). In Kempelen Béla: Magyar nemes családok. B udapest: Arcanum. 2003. ISBN 9639374725  
  12. ↑ Nagy Iván: Magyarország családai czímerekkel és nemzékrendi táblákkal: XII. kötet [Vachott - Zichy]. Pest: Ráth Mór. 1865. 13. o.  
  13. ↑ Kádár László Képtár. visitcovasna.com (Hozzáférés: 2024. december 4.)
  14. ↑ Kovászna Városi Művelődési Ház. www.kvmh.ro (Hozzáférés: 2024. december 4.)
  15. ↑ Kőrösi Csoma Sándor Emlékház. csomaegyesulet.org (Hozzáférés: 2024. december 4.)
  16. ↑ A pákéi Nagy-kúria. pakeinagykuria.uw.hu (Hozzáférés: 2024. december 4.)
  17. ↑ Mikes-Szentkereszty kastély. visitcovasna.com (Hozzáférés: 2024. december 4.)
  18. ↑ Barátosi Református Egyházközség. www.refbaratos.eu (Hozzáférés: 2024. december 4.)
  19. ↑ Szőcsné Gazda Enikő, Mihály Ferenc: A barátosi református templom kazettás mennyezete. Acta Siculica, 12–13. sz. (2013) 625–644. o.
  20. ↑ Murádin Jenő: Székelyföldi ösztöndíjasok 1941-1943. Csíkszereda: Csíkszereda Kiadóhivatal. 2012. ISBN 9786069324318  
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Orbaiszék&oldid=27926046”