Főmenü megnyitása

Az Oroszlánliget (hagyományos kínai: 獅子林園, egyszerűsített kínai írás: 狮子林园, pinjin, hangsúlyjelekkel: Shī Zǐ Lín Yuán) a négy leghíresebb hagyományos kínai kert egyike Szucsou városában. (A másik három kiemelt fontosságú kert a Hálók mesterének kertje, a Szerény hivatalnok kertje és a Megmaradt kert.) 1997-ben lett a világörökség része. Különlegessége a szokatlanul sok, a közeli Taj-tóból gyűjtött sziklaalakzat, amelyek némi fantáziával a Kínában oly népszerű kőoroszlánra emlékeztetnek. A kertben ezekből labirintus és barlang is épült.[1]

Szucsou klasszikus kertjei
Oroszlánliget
Világörökség
Az Oroszlánliget-kert központi része
Az Oroszlánliget-kert központi része
Adatok
OrszágKína
Világörökség-azonosító813
TípusKulturális helyszín
KritériumokI, II, III, IV, V
Felvétel éve1997
Elhelyezkedése
Oroszlánliget (Kína)
Oroszlánliget
Oroszlánliget
Pozíció Kína térképén
é. sz. 31° 19′ 24″, k. h. 120° 37′ 30″Koordináták: é. sz. 31° 19′ 24″, k. h. 120° 37′ 30″
A Wikimédia Commons tartalmaz Oroszlánliget témájú médiaállományokat.

TörténeteSzerkesztés

 
Az Oroszlánliget részlete

Korábban sok hasonló sziklakert volt Szucsouban, közülük ez az egy maradt fenn.[2] 1342-ben, a Jüan-dinasztia idején építtette egy zen buddhista szerzetes, Ven Tien-zsu, az egyházi felettese, Csungfeng apát emlékére. Ekkoriban a terület egy buddhista ortodox monostorhoz tartozott.[3] Az elnevezése egy korai Mahájána buddhista szent szövegre is utal, valamint arra a szent hegyre, ahol a nevezett apát eljutott a nirvána állapotába.

Eredetileg a 6670 m²-es kertet sziklák és bambusz borította. Az alapító halála után romlásnak indult, de 1589-ben egy másik buddhista szerzetes újjáépítette. 1771-ben új tulajdonos és új átépítés következett, amelynek eredményeképpen a kert neve az „Öt fenyő kertje” lett. 1850-től megint a romlás korszaka következett, majd 1926-ra újabb renoválás, de az sziklák és az épületek nagy része megmaradt. 1949-ben államosították, majd 1956-ban megnyitották a nagyközönség előtt.[4]

A kert már nagy ismertséget szerzett az egész országban. Ni Can, a neves festő már 1373-ban festményt készített róla. 1703-ban meglátogatta a kertet Kang-hszi kínai császár, majd 1765-ben utódja, Csien-lung kínai császár, aki egy saját kalligráfiájával díszített, „igazi öröm” feliratú táblát ajándékozott a kertnek. Csien-lung elkészíttette a kert másolatát a pekingi Nyári Palota és a Csengtöi nyári rezidencia területén is.

LeírásaSzerkesztés

A jelenleg 1,1 hektáros kert két fő részből áll: a lakóépületek csoportjából valamint a központi tó körüli sziklakertből. 22 épület, 25 díszes felirat, 71 kőoszlop is van a kertben. 13 ősi fa maradt meg, némelyikük még a Jüan-dinasztia idejéből származik.[5][4]

A fő nevezetesség az 1154 m²-en épült három dimenziós sziklakert, amelyben három szinten, nyolc ösvényen át érhető el 21 barlang. A sziklakertet a tó két részre osztja. A labirintusban számos szikla ismert hegyeket „személyesít” meg, amelyekhez népi legendák is fűződnek.

JegyzetekSzerkesztés

  1. Guide 357. oldal
  2. Inn, Henry. Chinese Houses & Gardens. New York: Bonanza Books, 27. o. (1950) 
  3. World Cultural Heritage, 2006
  4. a b Suzhou, 2009
  5. Terebess, 2009

ForrásokSzerkesztés

  • Polonyi: Polonyi Péter. Kína (nagyútikönyv). Panoráma. ISBN 963-243-256-8 
  • Guide: Arne J. de Keijzer, Fredric M. Kaplan. China Guidebook. New York: Eurasia Press (1980). ISBN 09-32030-07-6 
  • Wonders: 60 Scenic Wonders in China. Beijing: New World Press (1980) 

További információkSzerkesztés

FordításSzerkesztés

Ez a szócikk részben vagy egészben a Lion Grove Garden című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés