Orszk

	Orszk
; Orszk címere	; Orszk zászlaja
	Közigazgatás
Ország	Oroszország
Polgármester	Vasily Nikolaevich Kozupitsa
Irányítószám	462400
Körzethívószám	3537
	Népesség
Teljes népesség	14 000 fő (1897); 23 000 fő (1913); 14 000 fő (1926); 19 200 fő (1931); 66 000 fő (1939); 157 000 fő (1956); 176 214 fő (1959); 215 000 fő (1967); 225 314 fő (1970); 235 000 fő (1973); 241 000 fő (1975); 241 000 fő (1976); 246 667 fő (1979); 256 000 fő (1982); 265 000 fő (1985); 273 000 fő (1986); 273 000 fő (1987); 270 711 fő (1989); 272 000 fő (1990); 272 000 fő (1991); 273 000 fő (1992); 274 000 fő (1993); 274 000 fő (1994); 276 000 fő (1995); 275 000 fő (1996); 274 000 fő (1997); 275 000 fő (1998); 274 400 fő (1999); 273 900 fő (2000); 274 600 fő (2001); 250 963 fő (2002); 250 600 fő (2003); 249 000 fő (2004); 247 600 fő (2005); 247 000 fő (2006); 246 100 fő (2007); 245 500 fő (2008); 245 015 fő (2009); 239 800 fő (2010); 239 800 fő (2011); 238 006 fő (2012); 236 390 fő (2013); 234 813 fő (2014); 232 905 fő (2015); 231 104 fő (2016); 230 414 fő (2017); 229 255 fő (2018); 227 924 fő (2019); 226 502 fő (2020); 189 195 fő (2021);
	Földrajzi adatok
Időzóna	UTC+5
	Elhelyezkedése
	Orszk Pozíció Oroszország térképén
	é. sz. 51° 13′ 44″, k. h. 58° 28′ 05″Koordináták: é. sz. 51° 13′ 44″, k. h. 58° 28′ 05″
	Orszk weboldala
	A Wikimédia Commons tartalmaz Orszk témájú médiaállományokat.

Orszk (orosz: Орск, kazah: Жаманқала) város Oroszországban, az Orenburgi területen. A terület második legnagyobb városa. Népessége 239 800 fő (2010), 250 963 fő (2002), 270 711 fő (1989).

Elhelyezkedése

Orenburgtól 286 km-re délkeletre, a Déli-Urál dél-keleti előhegyeiben, az Or (az Urál mellékfolyója) torkolatánál helyezkedik el. A sztyeppe övben, az orosz–kazah határ közelében, Ázsia és Európa határán található, ezért azt szokták mondani, hogy a két kontinens között fekszik. Fontos vasúti csomópont. A várostól alig néhány kilométerre terül el Novotroick, a nagy kohászati kombinátjáról híres iparváros.

Történelme

A települést 1735-ben alapították. Az Ivan Kirilov által vezetett expedíció épített erődítményt a Jaik folyónál (az Urál folyó régi neve), mely az orenburgi védvonal része volt. Eredetileg Orenburgnak nevezték, jelentése: 'város az Or folyón'. Neve 1739-ben lett Orszk. 1865-ben kapott város rangot. Az 1870-es évektől erőteljesen növekedni kezdett város. A lakosság szarvasmarha, gabona és más mezőgazdasági termékek előállításával és kereskedelmével, kézműiparral foglalkozott. A kézműipar egyik híres terméke volt az orenburgi pehelykendő. 1913-ra Orszk orosz lakossága meghaladta a 21 000 főt, 1917-re tizenegy templom és minaret volt a településen, tizenhat különböző típusú és szintű oktatási létesítménye működött. 1930-ban érte el a várost a vasút, miután a környéken jelentős vas-, nikkel- és más színesfémérc lelőhelyet tártak fel. Az 1930-as éveket az erőltetett iparosítás, nagy iparvállalatok építése jellemezte.

Gazdasága

Orszk a szovjet korszakban nagy nehézipari központtá vált. Az ipar vezető ágazatai: a fém- és fémfeldolgozó ipar, a gépipar, az élelmiszeripar, a petrolkémia. A legfontosabb vállalatok a Juzsuralnyikel, az Orszknyeftyeorgszintyez (olajfinomítás, vegyipar) és a Juzsuralmaszavod (kohászati és bányászai berendezések gyártása); a városban készültek Orszk márkanevű lakossági hűtőgépek is.

A városnak saját repülőtere van. Vasúti személy- és teherpályaudvara határátkelőhelyként is funkcionál.

Jegyzetek

Források

Orszk város hivatalos oldala Archiválva 2015. december 20-i dátummal a Wayback Machine-ben
Orszk történelme
Goroda Rosszii. Enciklopegyija (orosz nyelven). Moszkva: Izd. Bolsaja Rosszijszkaja Enciklopegyija (1994)

[6faac4eefb18ea733a7da69024e4c0e0cb3aaa68-1] Народная энциклопедия «Мой город». Орск

[ea5093cd05f7d3149a99e0122502be459cc2bf26-2] Российский статистический ежегодник, 1998 год

[0ea39c37c19eca9bbd92f60c8754b47ca7e9525f-3] Народное хозяйство СССР 1922-1982 (Юбилейный статистический ежегодник)

[f17e86699c333d62440c52b25c4dbd3e5ab509a7-4] Российский статистический ежегодник.2002 : Стат.сб. / Госкомстат России. – М. : Госкомстат России, 2002. – 690 с. – На рус. яз. – ISBN 5-89476-123-9 : 539.00.

[1]

[2]

[3]

[4]