Otto von Gierke
Otto von Gierke (magyarosan Gierke Ottó, teljes nevén Otto Friedrich Gierke; (Stettin, 1841. január 11. – Berlin, Németország, 1921. október 10. ) német jogtudós, a magánjog kiváló művelője, egyetemi tanár.
| Otto von Gierke | |
 | |
| Arcképe | |
| Született | Otto Friedrich Gierke 1841 Stettin |
| Elhunyt | 1921 Berlin |
| Állampolgársága | |
| Gyermekei |
|
| Szülei | Julius Gierke |
| Foglalkozása |
|
| Iskolái |
|
| Kitüntetései | A művészetek és a tudományok érdemrendje |
| Sírhelye | Kaiser Wilhelm Memorial Cemetery |
 | |
| Otto von Gierke aláírása | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Otto von Gierke témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Családja
szerkesztés- Apja: Julius Gierke
- Gyermekei: Edgar von Gierke, Julius Gierke, Anna von Gierke, Hildegard Gierke
Életpályája
szerkesztésA berlini Humboldt Egyetemen tanult. 1867-ben a berlini egyetemen magántár, 1871-ben rendkívüli, 1872-ben a breslaui, 1884-ben a heidelbergi, 1887-ben a berlini egyetemen lett rendes tanár. A breslaui egyetem, a Heidelbergi Egyetem illetve a berlini egyetem tanára volt. 1878-tól ő adta ki az Untersuchungen zur deutschen Staats- und Rechtsgeschichte című gyűjteményt.[1]
Személyiségi jogi elmélete
szerkesztésOtto von Gierke személyiségi jogi elmélete a szellemi alkotásokkal kapcsolatos tulajdoni elmélet bírálatából indult ki. Gierke a személyiségi oldal elsődlegességét vallotta, a vagyoni oldalt nem csupán másodlagosnak, hanem esetlegesnek is tekintette. Ennek az elméletnek a hatását tükrözte a a BGB (Bürgerliches Gesetzbuch, a német polgári törvénykönyv), amely a dolog fogalmát szűk értelelmben ismerte.[2]
Gierke elméletének pozitív vonása, hogy megalapozta a szellemi alkotások monista elvi alapra építő felfogását. Ugyanakkor a negatívuma Szalai Péter szerint, hogy "túlzott individualizmusával elszakította az alkotásoktól az azokhoz kapcsolódó gazdasági érdeket, és nem volt figyelemmel e jogok társadalmi és felhasználási rendeltetésére."[3]. Szalai szerint "[A] német felfogás – amelynek fő képviselői Gierke és Josef Kohler – a vagyoni elemek túlhangsúlyozásával szemben a szellemi alkotásokhoz fűződő személyiségi mozzanatokat helyezte előtérbe, aminek eredménye az ún. dualista felfogás, amely a szellemi alkotásokhoz kapcsolódó személyhez fűződő jogokat is oltalomban kívánta részesíteni (elsősorban a szerzői jog területén az iparjogvédelemben ugyanis jóval dominánsabb a gazdasági-vagyoni jelleg)".[4]
Gierke 1895-ben publikált magánjogi művében[5] a nevesített személyiségi jogok körében az árujelzőkön fennálló jogokat a névjoggal közös cím alatt tárgyalta, míg a szerzői és feltalálói jogokat külön-külön címek alatt. Gierke a szerzői jogot a szerző alkotótevékenységéből folyó olyan jognak tekintette, amelynek tárgya a szellemi mű, amely a szerző személyiségi szférájának részét képezi. Felfogása szerint a szerzői jog lényegéből következik, hogy elidegeníthetetlen.
Ő jelentette ki először, hogy másra átruházni a szerzői jognak csak a gyakorlását lehet. Álláspontja szerint ez az eredendően személyiségi jog vagyoni jogosítvánnyá is kiteljesedhet – ám ennek a bekövetkezése egyáltalán nem szükségszerű. A szerzői jog ugyanis olyan műveken is fennáll(hat), amelyeknek nincs piaci értéke illetve amelyeket szerzőjük sohasem hasznosít. , hiszen olyan művön is fennáll szerzői jog, amelynek nincs piaci értéke, vagy amelyet a szerzője sohasem hasznosít. Felfogása szerint a szerző által a műve felhasználását illetően másra ruházott új jog leányjogként viszonyul a szerző anyajogához.[6]
Díjai, elismerései
szerkesztésTitkos igazságügyi tanácsos címet kapott.
Főbb művei
szerkesztés- Deutsches Genossenschafts-Recht (1868, 2 kiadás 1881)
- Der Humor im deutschen Recht (1886)
- Deutsches Privatrecht (Lipcse, 1895)
- Althusius u. die Entwicklung der naturrechtlichen Staatstheorien
- Die Genossenschaftstheorie und die deutsche Rechtssprechung (Lipcse, 1887)
- Entwurf des bürgerlichen Gesetzbuches und das deutsche Recht
- Vereine ohne Rechtsfähigkeit nach dem neuesten Rechte (2. kiadás, Berlin, 1902)
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ Révai Nagy Lexikona, 8. kötet: Földpálya-Grec (1913) 527. old.
- ↑ https://www.sztnh.gov.hu/kiadv/ipsz/201104-pdf/03.pdf Keserű Barna Arnold: A magyar védjegyek átruházására vonatkozó szabályok összehasonlítása a közösségi védjegyoltalom átruházásának szabályaival, különös tekintettel a szellemi tulajdon elméleteire
- ↑ Szalai, 427. old.
- ↑ Szalai 426. old.
- ↑ Deutsches Privatrecht, I. kötet, 2. könyv, Különös rész, Személyi jog, IV. fejezet: Személyiségi jogok
- ↑ https://ptk2013.hu/polgari-jogi-kodifikacio/dr-boytha-gyorgy-a-szellemi-alkotasok-joga-es-az-uj-ptk-pjk-20003-13-23-o/811