Otyecsesztvennije Zapiszki

oroszországi folyóirat

Az Otyecsesztvennije Zapiszki (oroszul: Отечественные записки) orosz irodalmi folyóirat volt a 19. században. 1820–1831 között, majd 1839–1884 között jelent meg Szentpéterváron. A cím jelentése: 'hazai feljegyzések'.

Otyecsesztvennije Zapiszki
OtechestvennieZapiski.jpg
Otechestvennye zapiski.jpg
Adatok
Tematika irodalmi lap

Ország Orosz Birodalom
Alapítva 1818
Megszűnt 1884
Kiadó Pavel Szvinyjin
Andrej Krajevszkij
Szerkesztő Pavel Szvinyjin
Andrej Krajevszkij
Nyikolaj Nyekraszov
Szaltikov-Scsedrin
Nyelv orosz
Szakterület irodalmi lap
Székhely Szentpétervár
A Wikimédia Commons tartalmaz Otyecsesztvennije Zapiszki témájú médiaállományokat.

TörténeteSzerkesztés

Pavel Szvinyjin (1787–1839) orosz író, történész, utazó ezen a címen Szentpéterváron 1818-ban és 1819-ben egy-egy kötetet jelentetett meg, majd 1820-tól 1831-ig havonta jelentkező folyóiratot adott ki. A kiadó-szerkesztő elsősorban az orosz régmúlt és történelem témáival foglalkozott, utazásokról, új felfedezésekről szóló ismertetéseket közölt. Miután az előfizetők száma csaknem elfogyott, 1831-ben a lap kiadása megszűnt.

1839–1868Szerkesztés

1839-ben a kiadás jogát, majd a tulajdonjogot is Andrej Alekszandrovics Krajevszkij (1810–1889) újságíró, lapszerkesztő szerezte meg. Nyolc rovatba, köztük irodalmi, kritikai és bibliográfiai rovatba szervezte a havonta megjelenő folyóiratot, közreműködő szerzőknek a tudomány és a kultúra számos jelentős képviselőjét nyerte meg.

Az irodalmi rovatban hamarosan feltűntek Alekszej Kolcov, Lermontov, Szollogub, Odojevszkij, Herzen és más szerzők művei. A kritikai rovatot Belinszkij vette át, aki új szerzőket vont be a munkába. A nyugatos (zapadnyik) irányultságú lap a következő öt évben az orosz irodalom fontos orgánumává vált. Figyelme a társadalmi élet legkülönbözőbb területeire kiterjedt, előfizetőinek száma az 1840-es években nyolcezerre nőtt. 1846-ban azonban Belinszkij megvált a laptól. Rovatát V. N. Majkov kritikus, teoretikus vette át, de ő a következő évben meghalt, Belinszkij követői pedig átpártoltak a Szovremennyik című laphoz. A személyi problémák és az 1848-ban kezdődött reakciós hullám következtében a folyóirat színtelen, óvatoskodó lett, hosszú és nehézkes történelmi vagy irodalomesztétikai cikkek közlésére tért át. Az 1850-es évek végének megújuló reformmozgalmai kevéssé érintették. 1860–1866 között Krajevszkij mellett Sz. Sz. Dudiskin volt a vezető szerkesztő.

1868–1884Szerkesztés

Az Otyecsesztvennije Zapiszki újabb nagy korszaka 1868. januárban kezdődött. Miután 1866-ban a Szovremennyiket betiltották, addigi szerkesztője, Nyekraszov új lehetőségeket keresett. 1868-ban Krajevszkijjel szerződést kötött: átvette a lap irányítását és a kiadói jogok egy részét, a kiadó névleg továbbra is Krajevszkij maradt. Nyekraszov a lap vezetését megosztotta Szaltikov-Scsedrinnel, a szatirikus műveiről ismert íróval és Grigorij Jeliszejevvel, aki már a Szovremennyiknek is jelentős publicistája volt. A kritikai rovat vezetője kezdetben Dmitrij Ivanovics Piszarev radikális beállítottságú irodalomkritikus volt, de még 1868 nyarán meghalt. A magazin demokrata, a „narodnyik” ideológiákhoz közeli irányvonalat képviselt, anélkül azonban, hogy a narodnyikok naiv idealizmusát átvette volna.

Az új irányítással a Zapiszki a korszak irodalmának vezető folyóirata lett, előfizetőinek száma tovább nőtt. Szépirodalmi rovatában rövidebb-hosszabb ideig megjelentek – a szerkesztők művei mellett – többek között Dosztojevszkij, Garsin, Nadszon, Osztrovszkij, Gleb Uszpenszkij és mások alkotásai. A kritikai rovatot Nyikolaj Konsztantyinovics Mihajlovszkij (1842–1904, szociológus, kritikus, a narodnyik-ideológia vezető képviselője) és Alekszandr Mihajlovics Szkabicsevszkij (1838–1911) kritikus, irodalomtörténész vezette. Nyekraszov halálakor (1877) helyét Szaltikov-Scsedrin vette át, és társszerkesztőként és Nyikolaj Mihajlovszkij segítette munkájában. Szaltikov-Scsedrin éles, türelmetlen, alkalmazkodásra képtelen stílusa azonban nem tett jót a cenzúrával állandó harcban álló lapnak.[1] A sajtó megrendszabályozására hozott 1883-as rendeletre hivatkozva 1884-ben a folyóiratot betiltották. 1839-től kezdve összesen 273 száma jelent meg.

JegyzetekSzerkesztés

  1. Rév Mária: Szaltikov-Scsedrin, Gondolat, Budapest, 1968, 104–106. o.

ForrásokSzerkesztés

  • Отечественные Записки. In Энциклопедический словарь Брокгауза и Ефрона. (oroszul) Szentpétervár: Ф. А. Брокгауз – И. А. Ефрон. 1890–1907. Hozzáférés: 2020. szept. 21.  
  • D. I. Bernstejn: Otyecsesztvennije Zapiszki. In Kratkaja lityeraturnaja enciklopegyija. 5 (oroszul) Főszerk. A. A. Szurkov. Moszkva: Szov. Encikl. 1962–1978. 507–509. o. Hozzáférés: 2020. szept. 23.