Oxfordi vár

középkori normann erőd az angliai Oxfordban

Az oxfordi vár középkori normann erőd az angliai Oxfordban. Az eredetileg motte-and-bailey típusú földvárat a 11. században kővárrá építették át, mely fontos szerepet játszott a 12. századi angliai öröklési háborúban, mely Angliai Matilda (Maud) és Blois-i István között tört ki. A 14. századra katonai szerepe lecsökkent és többnyire a megye közigazgatási központjaként és börtöneként működött.

Oxfordi vár
Castello di oxford 02.JPG
Ország Egyesült Királyság
Mai település Oxford, Oxfordshire, Anglia

Épült 1071–1073
Építő idősebb Robert D'Oyly
Állapota egyes részeiben hotel működik
Tulajdonos Robert D'Oyly
Elhelyezkedése
Oxfordi vár (Anglia)
Oxfordi vár
Oxfordi vár
Pozíció Anglia térképén
é. sz. 51° 45′ 12″, ny. h. 1° 15′ 47″Koordináták: é. sz. 51° 45′ 12″, ny. h. 1° 15′ 47″
Oxfordi vár weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Oxfordi vár témájú médiaállományokat.

Az angol forradalomban nagy részét lerombolták, a 18. századra a megmaradt épületekben alakították ki a városi börtönt. 1785-ben egy új börtönkomplexum építésébe kezdtek a helyszínen. 1876-ban a komplexumot tovább bővítették.

A börtön 1996-ban bezárt és az épületben a Malmaison szállodalánc egyik hoteljét alakították ki. A vár középkori maradványai, beleértve a lakótornyot és várudvart, a Szent György-tornyot és a kriptát, I. kategóriás védett műemlék épületek (British Listed Building).

TörténeteSzerkesztés

A vár építéseSzerkesztés

 
Az oxfordi vár alaprajza 1250 körül. A: öregtorony; B: Szent György tornya C: Kerek-torony; D: Isis folyó; E: várárok; F: városfal; G: nyugati kapu; H: barbakán[1]

Az Abingdoni krónika szerint[2] az oxfordi várat idősebb Robert D'Oyly építtette 1071 és 1073 között.[3] D'Oyly Hódító Vilmos oldalán érkezett Angliába az 1066-os normann invázió során. Vilmos Oxfordshire-ben jelentős földeket adományozott támogatójának.[3] Mivel a normann betörés hatalmas károkat okozott itt, a király arra utasította D'Oylyt, hogy építsen várat a város feletti hatalom megerősítése céljából.[4] Ennek megfelelően D'Oyly a megkapta az oxfordi vár királyi parancsnoka örökletes címet, így a környék leghatalmasabb urává válhatott.[5] Az oxfordi vár nem szerepel a Domesday Book által említett 48 vár között, a feljegyzés azonban nem tartalmazza a kor összes létező várát.[6]

D'Oyly a város nyugati pontján jelölte ki az új erőd helyét, ahol a Temze egyik holtága, a Castle Mill Stream természetes védelmet biztosított. A várárkot a holtág elterelésével hozták létre.[7] A történészek vitatkoznak azon, hogy a helyen korábban állt-e erődített angolszász építmény. Míg az tény, hogy a terület már korábbról lakott volt, a kérdés eldöntéséhez nem áll rendelkezésre döntő bizonyíték.[7] A várat a városszövetbe illesztették be, azt azonban nem tudni, hogy felépítéséhez szükség volt-e a meglévő épületek lerombolására. A Domesday Book nem említ épületbontást, így elképzelhető, hogy a környék már elnéptelenedett Oxford elfoglalásakor.[8] Egy másik elképzelés szerint a vár egy létező utca mentén épült, ez azonban számos épület lebontásával járhatott.[9]

A felépült vár egy hatalmas motte-and-bailey típusú erődítmény lehetett, melynek tervei a D'Oyly utasítása alapján korábban már Wallingfordnál elkészült vár tervei alapján készültek.[7] Az öregtorony eredetileg 18 m magas és 12 m széles volt és a várfalhoz hasonlóan agyaggal megerősített kőből építették fel.[10] Nem tudni pontosan, hogy a torony vagy várfal épült-e előbb. Egy feltételezés szerint a várfal készült el előbb, ekkor azonban ringwork típusú erődítmény lehetett az eredeti építmény, és nem motte-and-bailey.[11]

A 12. század közepére Oxford várát kőből jelentősen kibővítették. Először 1074-ben Szent György tornya készült el, melyet korallmészkőből építettek. A torony az alapjainál a legvastagabb, 9x9 m, míg felfelé egyre karcsúbbá válik a szerkezet.[12] A vár tornyai közül ez a legmagasabb, valószínűleg azért, mert ez védte a város öreg nyugati kapuját.[13]

A toronyban kriptakápolna is volt,[13] ami egy korábbi templomra épülhetett.[11] A kápolna eredetileg egyhajós volt, félköríves szentéllyel, a normann építészetre jellemző erőteljes oszlopokkal és boltívekkel.[14]

A 13. század elején a várdombon álló fatornyot elbontották és helyére egy 18 m magas, tízszög alaprajzú kőtornyot emeltek, melyhez hasonló a tonbridge-i és arundeli várakban is látható.[15] A torony köré melléképületek épültek, a belső udvar így mindössze 7 m szélesre csökkent.[16] A toronyban lépcső vezetett 6 m mélyen a föld alá egy kora gótikus boltozattal fedett 3,7 m széles terembe, ahol egy 16 m mély kút volt. Ostrom idején ez biztosította a vár vízellátását.[17]

Az Anarchia és a nemesi felkelések idejénSzerkesztés

 
A kora gótikus boltozat
 
A Szent György-kápolnát 1794-ben újjáépítették, mely során a 11. századi normann pilléreket alapokként használták fel

1135-ben Angliában örökösödési háború tört ki István és Matilda között. Robert D’Oyly unokabátyja, Robert D’Oyly, a konfliktus idején, az 1140-es években örökölte Oxford várát.[3] Robert kezdetben Istvánt támogatta, később azonban Matild mellé állt. Matild 1141-ben Oxfordba érkezett és berendezkedett a várban.[18] István válaszul decemberben Bristolból meglepetésszerűen a város ellen vonult és megostromolta a várat.[16] István két mesterséges dombot emelt az erőd mellett (Jew’s Mount és Mount Pelham). Ezekre ostromgépeket telepített, leginkább a látszat kedvéért, és három hónapig várt, hogy ellensége készletei kifogyjanak.[15] István minden bizonnyal nehezen tudta ellátni csapatait a téli időszakban, éppen ezért a közvetlen ostrom elkerülése azt mutatja, hogy a vár igen erős lehetett.[19]

Matild még azon a télen, az ostrom ideje alatt megszökött a várból. A szökés népszerű változata szerint a hercegnő megvárta, amíg a Castle Mill Stream befagy, fehérbe öltözött, hogy a hóban jól el tudjon rejtőzni, majd három vagy négy lovagjával együtt a falon leereszkedett.[20] William of Malmesbury korabeli krónikás szerint azonban a hercegnő egyszerűen az egyik kapun keresztül távozott.[19] Matild sikeresen elérte Abingdon-on-Thames városát, Oxford pedig a szökését követő napon megadta magát Istvánnak.[20] D'Oyly az ostrom utolsó heteiben meghalt, így a várat William de Chesney irányította a háború befejezéséig.[21] A háborút követően Roger de Bussy lett a vár kapitánya, egészen 1154-ig, amikor Robert D'Oyly legfitalabb fia, Henry D'Oyly visszaszerezte azt.[22]

Az első nemesi felkelés alatt (1215–1217) Oxfordot ismét megtámadták, ami a vár védelmi rendszerének megerősítését hozta.[23] 1220-ban Falkes de Breauté, aki Anglia középső részén számos királyi várat felügyelt, leromboltatta a vár délkeleti végében álló Szent Budoc-templomot és helyére egy árokkal körülvett barbakánt emeltetett, hogy a főkapu nagyobb védelmet kapjon.[24] A még megmaradt faépületeket kőből újjáépítették, 1235-ben pedig megépült a Kerek Torony is.[25] III. Henrik a vár egy részében börtönt alakított ki kifejezetten a számára kellemetlen tanokat hirdető egyetemi tudósoknak, valamint a várkápolna rácsos ablakait festett üvegezésű ablakokra cserélte 1243-ban és 1246-ban.[26] Mindezek ellenére Oxford vára a Beaumont-palota közelsége miatt sohasem lett királyi rezidencia.[27]

A 14. és 17. század közöttSzerkesztés

 
1845-ben készült rajz a várról, ahogy az a 15. században kinézhetett

1327-re a vár, különösen a kapuk és a barbakán, állapota nagyon leromlott, javítási költségét 800 fontra becsülték.[28] Az 1350-es éveket követően katonai szerepe lecsökkent, ami felgyorsította pusztulását.[23] Az épület Oxford megye adminisztrációs központja, börtöne és büntetőbírósága lett. Egészen 1577-ig tartottak itt tárgyalásokat, ekkor azonban pestisjárvány tört ki, ami elpusztította Oxfordshire főispánját, két lovagot, nyolcvan embert és az ülésszak teljes esküdtszékét, beleértve a várat alapító D'Oyly egyik rokonát is.[29] A járvány végleg véget vetett a tárgyalásoknak is.[29]

A 16. századra a barbakánt teljesen elbontották, és a várárok egy része is megszűnt, helyükre új házakat emeltek. 1600-ra az árok szinte teljesen eltűnt és a várfalat mindenhol házak szegélyezték.[30] 1611-ben I. Jakab eladta a várat Francis Jamesnek és Robert Younglove-nak, akik 1613-ban az Oxfordi Egyetemhez tartozó Christ Church College-nek adták tovább. A következő évben a college helyi családoknak adta bérbe az ingatlant,[31] mely ekkor már nagyon rossz állapotban volt, a vártorony oldalán többek között hatalmas repedés futott végig.[32]

Az angol forradalom kitörésekor a királypártiak Oxfordot tették meg központjuknak. A parlamentiek 1646-ban sikeresen megostromolták a várost, élére pedig Ingoldsby ezredest állították.[33] Ingoldsby nagyobb figyelmet szentelt az erődre, mint a városra. 1649-ben a középkori falakat elbontották, és helyükre sokkal korszerűbb föld bástyákat emeltek. Az öregtornyot földművekkel erősítették meg, melyek lehetséges ágyúplatformként szolgáltak.[34][32] 1652-ben II. Károly közeledtére a parlamentiek lerombolták a vár ezen védelmi rendszerét és a New College-be menekültek, melyben súlyos károkat okoztak.[33] Oxford ezek után elkerülte a további harcokat. A 18. század elején az öregtornyot elbontották és kialakították a vár mai képét.[32]

A vár börtönkéntSzerkesztés

 
Szent György tornya 1832-ben

A polgárháború után a vár helyi börtönként működött tovább.[35] A börtön a korabeli szokásoknak megfelelően üzemelt: a tulajdonos, ebben az esetben a Christ Church College, bérbe adta az épületet, a börtön vezetői pedig a raboktól élelmezésért és szállásért beszedett díjból szereztek hasznot.[35] Oxfordban még akasztófa is állt, így kivégzéseket is tartottak. 1752-ben itt akasztották fel az apját megmérgező Mary Blandyt.[36] A 18. században többnyire a helyi Etty, illetve Wisdom család működtette a várbörtönt, amelynek állapota folyamatosan romlott.[37] Az 1770-es években a börtönök megreformálásán dolgozó John Howard többször is látogatást tett itt. Nagyban bírálta méretét és minőségét, jelentésében még az itt élő kártevő állatokat is felsorolta.[38] Részben Howard munkájának köszönhetően a helyi hatóságok végül úgy döntöttek, hogy újjáépítik a börtönt.[39]

Az oxfordi megyei bíróság 1785-ben vásárolta meg a várat, az újjáépítési munkálatokat William Blackburn londoni építész irányította.[40] A vár környezete a 18. század végére már jelentősen megváltozott, az éppen épülő New Road áthaladt a várfalon és a várárok megmaradt részeit is feltöltötték az új csatorna számára.[23] Az új börtön építése 1794-ben megkövetelte a Szent György-kápolna mellé épült régi college elbontását és a kripta egy részének visszaállítását.[41] A munkálatok 1805-ben Daniel Harris irányítása alatt fejeződtek be.[42] Börtönigazgatóként Harris Edward King történésszel közösen a rabokkal korai régészeti ásatásokat végeztetett a várban.[43]

A 19. században a területet tovább fejlesztették. Több új épület is ekkor készült el, például 1840 és 1841 között az új megyeháza, 1854-ben pedig a megyei polgárőrség fegyverraktára. A börtönt 1876-ban kibővítették, ami felemésztette a maradék rendelkezésre álló helyet.[23] 1888-ban a nemzeti börtönreformoknak köszönhetően a megmaradt megyei börtönt Őfelsége oxfordi börtönére nevezték át.[44]

A vár maSzerkesztés

 
A hotel belseje

A vár megmaradt középkori része 1954 óta I. kategóriás védett műemlék (British Listed Building). Ezek a 11. századi motte a 13. századi kútjával[45] és a szintén 11. századból származó Szent György tornya a kriptakápolnával és a hozzá tartozó 18. századi D szárnnyal és az Adósok Tornyával.[41] A vár területe is védett műemléknek minősül.[46]

A börtön 1996-ban bezárt és a területet visszakapta a megyei tanács. A létesítmény épületeiből bevásárló és turisztikai központ lett. A középkori épületekben vezetett túrákat tartanak a látogatók számára, míg a szabad területeken piacot és színházi előadásokat tartanak. A központ része a Malmaison szállodalánc oxfordi hotelja, mely a korábbi börtönblokkok nagy részét foglalja magába. A szobák a korábbi cellákból lettek kialakítva. Azok a helyiségek, ahol a testi fenyítéseket vagy a halálbüntetéseket hajtották végre, a szálloda irodái lettek.[47] A vegyes funkciókat ellátó területrehabilitációt az Ingatlanszakértők Királyi Kamarája (angolul Royal Institution of Chartered Surveyors) 2007-ben az Év Projektje díjjal jutalmazta.[48]

JegyzetekSzerkesztés

  1. Hassall 1971, 2. old.; Tyack, 6. old., 80. old.
  2. Harfield, 388. old.
  3. a b c Joy, 28. old.
  4. MacKenzie, 147. old.; Tyack, 5. old.
  5. Amt, 47–48. old.
  6. Harfield, 384, 388–389. old.
  7. a b c MacKenzie, 147. old.
  8. Jope, 79. old.; Creighton, 146. old.
  9. Tyack, 5. old.; Creighton, 148. old.
  10. MacKenzie, 148. old.; Oxford Archaeology
  11. a b Hassall 1976, 233. old.
  12. Tyack, 7. old.; MacKenzie, 148. old.
  13. a b Tyack, 6. old.; Hassall 1976, 233. old.
  14. Tyack, 8. old.
  15. a b MacKenzie, 149. old.; Gravett és Hook, 43. old.
  16. a b MacKenzie, 149. old.
  17. Tyack, 8. old.; MacKenzie, 149. old.
  18. MacKenzie, 149. old.; Amt, 48. old.
  19. a b Gravett és Hook, 44. old.
  20. a b MacKenzie, 149. old.; Gravett és Hook, 44. old.
  21. Amt, 48. old.
  22. Amt, 56–57. old.
  23. a b c d Hassall, 235. old.
  24. Hassall 1971, 9. old.
  25. Hassall 1976, 235. old.; Tyack, 8. old.
  26. Davies, 3. old.; Marks, 93. old.
  27. Munby, 96. old.
  28. Crossley és Elrington, 297. old.
  29. a b Tyack, 8. old.; Hassall 1976, 235. old.; MacKenzie, 149. old.; Davies, 91–92. old.
  30. Hassall 1976, 235., 254. old.
  31. Davies, 3. old.
  32. a b c Oxford Archaeology Excavations at Oxford Castle Motte 2009
  33. a b Joy, 29. old.
  34. Joy, 29. old.
  35. a b Davies, 6. old.
  36. Davies, 106. old.
  37. Davies, 9–10. old.
  38. Davies, 14. old.
  39. Davies, 15. old.
  40. Hassall 1976, 235. old.; Whiting, 54. old.
  41. a b St Georges Tower, St Georges Chapel Crypt and D Wing Including the Debtors Tower. [2015. február 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. február 24.)
  42. Hyack, 7. old.; Whiting, 54. old.
  43. Munby, p.53; Davies, p.24.
  44. [ http://www.idesignarch.com/oxford-malmaison-from-prison-to-luxury-boutique-hotel/ Oxford Malmaison – From Prison To Luxury Boutique Hotel]
  45. Well House Oxford Castle. [2015. február 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. február 24.)
  46. Oxford Castle
  47. Smith, 93. old.
  48. RICS Awards 2007 Winners list. RICS, 2007. október 23. [2007. október 23-i dátummal az eredetiből archiválva].

ForrásokSzerkesztés

  • Amt, Emilie. (1993) The Accession of Henry II in England: Royal Government Restored, 1149-1159. Woodbridge: Boydell Press. ISBN 978-0-85115-348-3.
  • Creighton, O. H. (2002) Castles and Landscapes: Power, Community and Fortification in Medieval England. London: Equinox. ISBN 978-1-904768-67-8.
  • Crossley, Alan és C. Elrington. (szerk.) (1979) Victoria County History: A History of the County of Oxford, Volume 4: The City of Oxford. OCLC 7534514.
  • Davies, Mark. (2001) Stories of Oxford Castle: From Dungeon to Dunghill. Oxford: Oxford Towpath Press. ISBN 0953559335.
  • Gravett, Christopher és Adam Hook. (2003) Norman Stone Castles: The British Isles, 1066-1216. Botley, Osprey. ISBN 978-1-84176-602-7.
  • Harfield, C. G. (1991). „A Hand-list of Castles Recorded in the Domesday Book”. English Historical Review 106, 371–392. o. DOI:10.1093/ehr/CVI.CCCCXIX.371.  
  • Harrison, Colin. (szerk.) (1998) John Malchair of Oxford: Artist and Musician. Oxford: Ashmolean Museum. ISBN 978-1-85444-112-6.
  • Hassall, T. G. (1971) "Excavations at Oxford," Oxoniensia, XXXVI (1971).
  • Hassall, T. G. (1976) "Excavations at Oxford Castle: 1965-1973," Oxoniensia, XLI (1976).
  • Jope, E. M. "Late Saxon Pits Under Oxford Castle Mound: Excavations in 1952," Oxoniensia, XVII-XVIII (1952–1953).
  • Joy, T. (1831) Oxford Delineated: A sketch of the history and antiquities. Oxford: Whessell & Bartlett. OCLC 23436981.
  • MacKenzie, James Dixon. (1896/2009) The Castles of England: Their Story and Structure. General Books. ISBN 978-1-150-51044-1.
  • Marks, Richard. (1993) Stained glass in England during the Middle Ages. London: Routledge. ISBN 978-0-415-03345-9.
  • Munby, Julian. (1998) "Malchair and the Oxford Topographical Tradition," in Harrison (ed) 1998.
  • Smith, Philip. (2008) Punishment and Culture. Chicago: University of Chicago Press. ISBN 978-0-226-76610-2.
  • Tyack, Geoffrey. (1998) Oxford: an Architectural Guide. Oxford: Oxford University Press. ISBN 978-0-19-817423-3.
  • Whiting, R. C. (1993) Oxford: Studies in the History of a University Town Since 1800. Manchester: Manchester University Press. ISBN 978-0-7190-3057-4.

FordításSzerkesztés

Ez a szócikk részben vagy egészben az Oxford Castle című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információkSzerkesztés

A Wikimédia Commons tartalmaz Oxfordi vár témájú médiaállományokat.

Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés