Pákh Tibor
Pákh Tibor (Komárom, 1924. augusztus 11. – 2022. november 18.) magyar jogász, műszaki fordító, kommunizmusellenes aktivista, volt politikai fogoly.
| Pákh Tibor | |
| Született | 1924. augusztus 11. Komárom |
| Elhunyt | 2022. november 18. (k. n.)[1][2][3] (98 évesen) |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása | jogász, műszaki fordító |
| Iskolái | Eötvös Loránd Tudományegyetem |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Pákh Tibor témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Életpályája szerkesztés
A komáromi elemi iskolába járt, a gimnáziumot a tatai piaristáknál kezdte, 1938-ban átment a komáromi bencésekhez, és ott is érettségizett 1942-ben. A Pázmány Péter Tudományegyetem Jogi és Államtudományi Karán végzett. A második világháború végén bevonult katonának. 1945–1948 között oroszországi kényszermunkatáborokban hadifogoly volt. Hazatérte után tudta meg, hogy már előbb kuláknak nyílványították, mert örökölte édesanyja birtokait.
1956-os tevékenysége miatt évekig volt politikai fogoly. Szabadulása után következetesen harcolt a megszálló csapatok kivonásáért és az önrendelkezési jog érvényesítéséért. Írásai szamizdat kiadóknál jelentek meg. 1971-ben „gyógyíthatatlan elmebetegnek” nyilvánították, mivel Pákh a börtönben éhségsztrájkot folytatott.
1980 tavaszán csatlakozott a lengyel polgárjogi aktivistákhoz, és a Podkowa Leśna-i templomban éhségsztrájkot folytatott. 1981 októberében útlevelének jogtalan elkobzása ellen szintén éhségsztrájkkal tiltakozott. Ekkor beszállították az Országos Ideg- és Elmegyógyintézetbe. A kórházban embertelen gyógykezelésben részesítették, de akkor ezt már nem lehetett eltitkolni, 57 magyar értelmiségi és több nemzetközi szervezet tiltakozott, végül kiengedték az elmegyógyintézetből, de útlevelét nem adták vissza.
A börtönben fordítóként dolgozott, egy zárkában másik két fordítóval, egyikük Göncz Árpád volt.
Utoljára 1988. október 23-án tartóztatták le ellenzéki megmozduláson való részvételért.
Művei szerkesztés
- Hadifogsági emléktöredékek; ABC Független Kiadó, Budapest, 1985
- Hadifogsági emléktöredékek; 2. kiad.; Új Hídfő Baráti Köre, San Francisco, 1989
- Szálegyedül; Masszi, Budapest, 2005
- A titkos jelentések és az igazság; szerzői, Budapest, 2008
- Moscow's influence on the Hungarian jurisdiction. An analysis based on remembrances of my prison years (Moszkva befolyása a hazai igazságszolgáltatásra); magánkiadás, Budapest, 2008
Kitüntetései szerkesztés
- A Magyar Érdemrend tisztikeresztje, 2013
- New York állam Nassau megyei jogászkamarájának tiszteletbeli tagja, 1992
- Podkowa Leśna lengyel város díszpolgára
- Mindszenty Emlékérem, 2020[4]
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ Benedek, Balizs: Meghalt Pákh Tibor (magyar nyelven). index.hu, 2022. november 18. (Hozzáférés: 2022. november 18.)
- ↑ http://www.ahalozat.hu/elment-a-legenda-pakh-tibor-orokre-velunk-marad/
- ↑ https://magyarnemzet.hu/belfold/2022/11/elhunyt-pakh-tibor-szabadsagharcos
- ↑ Dr. Pákh Tibor jogász (angol nyelven). Mindszenty Társaság. (Hozzáférés: 2022. november 24.)
Források szerkesztés
- K. Gy. (Krassó György): Dr. Pákh Tibor „elmebetegsége”, Beszélő, 1. évfolyam 8. szám, 1983. október Online hozzáférés
- Pákh Tibor: Visszaemlékezések
- Az 1956-os Magyar Forradalom Történetének Dokumentációs és Kutatóintézete Közalapítvány
- Mező Gábor: Kilencvenöt esztendős a magyarság és a rendszerváltás megtörhetetlen legendája – Isten éltesse Pákh Tibort! Pesti Srácok Archiválva 2019. augusztus 13-i dátummal a Wayback Machine-ben, 2019. augusztus 13.
