Pálffy István (hadvezér)

hadvezér

Pálffy (II.) István (15861646) főúr, Pozsony vármegye örökös főispánja, a pozsonyi királyi vár főkapitánya, dunántúli főkapitány, koronaőr, II. Mátyás magyar király és II. Ferdinánd magyar király híve.

Család származásaSzerkesztés

A neves Erdődi előnevet használó grófi és hercegi főnemesi család sarja. A család egyenes férfiágon a történelmi nevezetességű, már kihalt Hederváry nemzetség Kont nevű ágáról származik.[1]

Apja Pálffy (II.) Miklós, anyja a Fugger család tagja, Fugger Mária.

ÉleteSzerkesztés

Mint elsőszülött fiú, apjától örökölte Pozsony vármegye örökös főispáni címét. 1608-tól 1625-ig a Szent Korona őre volt, azután, hogy a koronázási jelvények majd 75 éven keresztüli távolléte után 1608-ban II. Mátyást megkoronázták.

1626-ban először bányavidéki végvidéki majd a dunántúli országrész főkapitánya lett, majd császári-királyi kamarás és tanácsos. Érdemeiért 1634-ben II. Ferdinánd királytól grófi rangot[2] kapott.

1621. júliusában a Dévény és Zólyom közötti úton a Tátra hegynél csatát vesztett Bethlen Gábor hadaival szemben. Elfogták, de így is ragaszkodott a király hűségéhez és csak hatalmas váltságdíj fejében – 24 500 aranyforint – engedték szabadon.[3]

1639-től lovas hadat gyűjtött és a császári hadseregben a magyar könnyű lovasság tábornoka lett. Szoros kapcsolatot ápolt Pázmány Péterrel, híve volt az ellenreformációnak, ami azt jelentette, hogy nem riadt vissza az erőszakos eszközöktől sem a katolikus vallás terjesztésénél és a hívek visszahódításánál. A protestáns képviselők számtalan esetben az országgyűlésben sérelmezték agresszív intézkedéseit. Egész életében a bécsi udvar rendíthetetlen híve volt.

Közben egészsége megromlott és a királynak saját kezűleg küldött kérelme alapján a bányavidéki végvárak főkapitányi tisztjéből felmentették.

Felesége gróf Puchhaim Éva-Zsuzsanna volt. Gyermekei (IV.) Miklós főajtónálló és Mária, aki gróf Erdődy Gábor felesége lett.

1646. május 29-én halt meg.

JegyzetekSzerkesztés

  1. E család elég bőséges irodalmi forrásokkal bír. A hercegi család monográfiáját Albrect József 1830 táján írta meg, „Monographia historico-diplomatica celeberrimae gentis Palffyanae”
  2. A grófi diploma eredeti latin szavai szerint: ex ordine et numero Regni Hungarie Magnatum et exemptus, ad gradum et honorem atque ordienme liberorum majorum atque Perpetuorum ejusdem regni Hungarie Comitum a germanis Graf nncupatorum cooptatur.
  3. Az ennek átadását igazoló okirat a Pálffy család levéltárában megtalálható, benne a váltságdíj összege és az átadott ékszerek is részletesen fel vannak tüntetve.

ForrásokSzerkesztés

  • Jedlicska Pál: Eredeti részletek a gróf Pálffy család okmánytárához. Budapest: (kiadó nélkül). 1910.