Pálffy Mátyás

Pálffy Mátyás (Csepreg, 1602Pozsony, 1646) Pannonhalma főapátja volt 1638 és 1646 között.

Pálffy Mátyás
Született 1602
Csepreg
Elhunyt 1646 (43-44 évesen)
Pozsony
Állampolgársága magyar
Foglalkozása szerzetes

ÉleteSzerkesztés

Pálffy Mátyás 1602-ben született Csepregen. Szülei Pálffy Balázs és Köntös Margit voltak. A ciszterci szerzetesek perjele volt az ausztriai Heiligenkreuzi apátság kolostorában.

Az 1638-as pozsonyi országgyűlésen megbízást kapott a magyarországi bencés közösség újjászervezésére. Ekkor, a már végvárként használt, elnéptelenedett Pannonhalmára költözött és tíz társával összefogva visszaállította a török uralom idején megszűnt bencés közösséget. A szerzetesek választását figyelembe véve, 1639. január 5-én a király főapáti tisztségében megerősítette.

A bencés rend vezetőjeként két fíliális apátságot vont az anyakolostor irányítása alá Bakonybélben és Dömölkön. Nyolc évig tartó embert próbáló munka után Pozsonyban, ahol éppen országgyűlésen tartózkodott, váratlanul ágynak esett és három hónapos betegség után az 1646. év végén meghalt. Holttestét a pozsonyi Szent Márton-dómban helyezték végső nyugalomra.

FőapátkéntSzerkesztés

A fennmaradó iratok tanúsága szerint Szent Márton hegyének egyik legkiválóbb, fáradhatatlan, kemény és erélyes vezetője volt. A rábízott szerzetesek, valamint a monostor kiváltságának védelme érdekében határozottan szembe mert állni úgy a világi, mint az egyházi vezetőkkel. Besenyei István kiskomáromi várkapitánynak például így írt az egyik levelében: ”Elvévén kegyelmednek írásomra tett válaszlevelét, nagy érzékenységét kegyelmednek abból advertálom, hogy kegyelmed pennáját igen hegyesen viseli; …”

Részt vett a közélet fórumain, s ha kellett a hadviseléstől sem riadt vissza. 1644-ben a füssi nemességet vezette Rákóczy György ellen a szakolcai (Skalica, Szlovákiában) táborba. Emlékét az utókor számára Pannonhalmán őrizték meg, arcképe az apátság bazilikájának ezeréves jubileumára készült főkapuján látható.

ForrásokSzerkesztés

  • Farkas Sándor: Csepreg mezőváros története