Pálos monostor (Sajólád)

Az egykori pálos monostort a Czudar család tagjai, Czudar Péter, István és György alapították az 1387-ben a pálosoknak adott ládi földjükön.

Pálos monostor
Sajóládi pálos kolostor.jpg
Település Sajólád
Ország Magyarország
Egyházmegye Egri főegyházmegye
Védőszent Sarlós Boldogasszony
Építési adatok
Stílus barokk építészet
Elhelyezkedése
Pálos monostor (Magyarország)
Pálos monostor
Pálos monostor
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 48° 02′ 36″, k. h. 20° 54′ 13″Koordináták: é. sz. 48° 02′ 36″, k. h. 20° 54′ 13″
A Wikimédia Commons tartalmaz Pálos monostor témájú médiaállományokat.

TörténeteSzerkesztés

Lád falut 1373-ban Nagy Lajos király adományozta Czudar Péternek. Pár évvel később, 1387-ban Czudar Péter, István és György a pálos remetéknek adták Ládon szerzett földjüket, megígérve egyúttal, azt is, hogy ott Sarlós Boldogasszony tiszteletére monostort alapítanak. A pálosok egyúttal megkapták Keresztúr falut is, valamint mellette még többek között Emődön és Mályiban szőlőket, Szederkényben halastavat is.

A monostor templomát 1423-ban János egri segédpüspök szentelte fel, a templom két oltárát Szent Jakab, Szent Simon és Júdás apostolok tiszteletére, Szentlélek-kápolnáját három oltárral, a temetőt és a klastrom folyosóját Szent Miklós oltárával.

A monostor kerengőjének építését a Czudarok segítségével 1461-ben János generális perjel fejezte be.

A monostort a későbbiekben is gazdagították a különböző földesúri családok adományai, mely által a békés fejlődés közel másfél századon keresztül tartott.

1506-ban itt tett szerzetesi fogadalmat Martinuzzi Fráter György, később ládi perjel és vikárius, váradi püspök is.

A monostort 1536 húsvét táján Serédi Gáspár felső-magyarországi főkapitány emberei kifosztották, elraboltak 40 szekér bort és élelmiszert.

1559 eleje körül pedig Perényi Gábor foglalta el. Ezután a monostor hamarosan elnéptelenedett, de a rend megőrizte birtokjogát.

A monostor birtokai a 16-17. században bérlők kezére kerültek: 1570-ben Bélai Imre újhelyi és ládi vikárius csoltói Basó Mihálynak adta bérbe. 1570-1643 között nem lakták szerzetesek. 1611-ben Szentiványi Zsigmondot, az új bérlőt a nádor kötelezte, hogy a megerősített monostorban 6 lovast és 10 gyalogost tartson.

1643-ban 2, 1704-ben 4 szerzetes élt a klastromban.

ÚjjáépítésSzerkesztés

A sajóládi pálos monostor újjáépítését a 17-18. században több rendi kormányzó is szorgalmazta, végül 1716-1720 között középkori helyén építették újjá, a régi alapokon barokk stílusban, új tornya 1769-ben készült el.

A templom helyreállítását 1716-ban kezdték el, 1726-ban orgonát kapott, 1735-ben elkészült a szekérhíd a Sajón, 1737-ban fejezték be az új emeletes klastrom épületét. 1770-ben pedig elkészült a nyugati templomtorony is.

Az 1786-os föloszlatáskor 12 szerzetes lakta a monostort, majd a Vallásalap lett a kegyúr, a templom és a plébánia az egyházmegye birtokába került.

A klastrom nyugati szárnyát valamikor 1906 előtt lebontották.

Az épületegyüttes leírásaSzerkesztés

Az egykor kétemeletes monostor szabályos négyszög (quadrum) alaprajzú volt, a belső kolostorudvarral együtt, melyből mára már csak az épület keleti szárnya áll.

Az épületegyüttes eredetileg körülbelül 50 x 40 méteres zárt épülettömböt alkotott.

A templom nyugati oldalának főhomlokzatán a bejárat fölötti pálos jelképekkel ellátott címer ábrázolása: két kőoroszlán tekint egy pálmafára.

A templom jelenlegi főoltára 19. századi alkotás, Mária és Erzsébet találkozásának jelenetét ábrázolja.

A 18. századi gazdag berendezésből ma már csak két intarziás stallum és a faragott padsorok maradtak meg. A templom mennyezetfreskóival egységes, impozáns látványt nyújt.

ForrásokSzerkesztés

  • Magyar katolikus lexikon
  • Joó Tibor: A sajóládi pálos kolostor
  • Vitéz Gábor Miklós: Sajólád kultúrtörténeti értékei