Pálos monostor (Sajólád)
Az egykori pálos monostort a Czudar család tagjai, Czudar Péter, István és György alapították az 1387-ben a pálosoknak adott ládi földjükön.
| Pálos monostor | |
 | |
| Település | Sajólád |
| Ország |  Magyarország |
| Egyházmegye | Egri főegyházmegye |
| Védőszent | Sarlós Boldogasszony |
| Építési adatok | |
| Stílus | barokk építészet |
| Építtető | Cudar Péter |
| Elhelyezkedése | |
 Pálos monostor
Pozíció Magyarország térképén
| |
 é. sz. 48° 02′ 36″, k. h. 20° 54′ 13″Koordináták: é. sz. 48° 02′ 36″, k. h. 20° 54′ 13″ | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Pálos monostor témájú médiaállományokat. | |
Története szerkesztés
Lád falut 1373-ban Nagy Lajos király adományozta Czudar Péternek. Pár évvel később, 1387-ban Czudar Péter, István és György a pálos remetéknek adták Ládon szerzett földjüket, megígérve egyúttal, azt is, hogy ott Sarlós Boldogasszony tiszteletére monostort alapítanak. A pálosok egyúttal megkapták Keresztúr falut is, valamint mellette még többek között Emődön és Mályiban szőlőket, Szederkényben halastavat is.
A monostor templomát 1423-ban János egri segédpüspök szentelte fel, a templom két oltárát Szent Jakab, Szent Simon és Júdás apostolok tiszteletére, Szentlélek-kápolnáját három oltárral, a temetőt és a klastrom folyosóját Szent Miklós oltárával.
A monostor kerengőjének építését a Czudarok segítségével 1461-ben János generális perjel fejezte be.
A monostort a későbbiekben is gazdagították a különböző földesúri családok adományai, mely által a békés fejlődés közel másfél századon keresztül tartott.
1506-ban itt tett szerzetesi fogadalmat Martinuzzi Fráter György, később ládi perjel és vikárius, váradi püspök is.
A monostort 1536 húsvét táján Serédi Gáspár felső-magyarországi főkapitány emberei kifosztották, elraboltak 40 szekér bort és élelmiszert.
1559 eleje körül pedig Perényi Gábor foglalta el. Ezután a monostor hamarosan elnéptelenedett, de a rend megőrizte birtokjogát.
A monostor birtokai a 16-17. században bérlők kezére kerültek: 1570-ben Bélai Imre újhelyi és ládi vikárius csoltói Basó Mihálynak adta bérbe. 1570-1643 között nem lakták szerzetesek. 1611-ben Szentiványi Zsigmondot, az új bérlőt a nádor kötelezte, hogy a megerősített monostorban 6 lovast és 10 gyalogost tartson.
1643-ban 2, 1704-ben 4 szerzetes élt a klastromban.
Újjáépítés szerkesztés
A sajóládi pálos monostor újjáépítését a 17-18. században több rendi kormányzó is szorgalmazta, végül 1716-1720 között középkori helyén építették újjá, a régi alapokon barokk stílusban, új tornya 1769-ben készült el.
A templom helyreállítását 1716-ban kezdték el, 1726-ban orgonát kapott, 1735-ben elkészült a szekérhíd a Sajón, 1737-ban fejezték be az új emeletes klastrom épületét. 1770-ben pedig elkészült a nyugati templomtorony is.
Az 1786-os föloszlatáskor 12 szerzetes lakta a monostort, majd a Vallásalap lett a kegyúr, a templom és a plébánia az egyházmegye birtokába került.
A klastrom nyugati szárnyát valamikor 1906 előtt lebontották.
Az épületegyüttes leírása szerkesztés
Az egykor kétemeletes monostor szabályos négyszög (quadrum) alaprajzú volt, a belső kolostorudvarral együtt, melyből mára már csak az épület keleti szárnya áll.
Az épületegyüttes eredetileg körülbelül 50 x 40 méteres zárt épülettömböt alkotott.
A templom nyugati oldalának főhomlokzatán a bejárat fölötti pálos jelképekkel ellátott címer ábrázolása: két kőoroszlán tekint egy pálmafára.
A templom jelenlegi főoltára 19. századi alkotás, Mária és Erzsébet találkozásának jelenetét ábrázolja.
A 18. századi gazdag berendezésből ma már csak két intarziás stallum és a faragott padsorok maradtak meg. A templom mennyezetfreskóival egységes, impozáns látványt nyújt.
Források szerkesztés
- Magyar katolikus lexikon
- Joó Tibor: A sajóládi pálos kolostor
- Vitéz Gábor Miklós: Sajólád kultúrtörténeti értékei