Főmenü megnyitása

Pázmándy Dénes (1848–1936)

újságíró, politikus, 1848-1936

Szomori és somodori legifjabb Pázmándy Dénes (Kömlőd, 1848. július 10.Budapest, 1936. április 22.) országgyűlési képviselő, publicista.

Pázmándy Dénes
országgyűlési képviselő, publicista
országgyűlési képviselő, publicista
Született 1848. július 10.
Kömlőd
Elhunyt 1936. április 22. (87 évesen)
Budapest
Állampolgársága magyar
Nemzetisége magyar
SzüleiPázmándy Dénes, Domonkos Lídia
Foglalkozása politikus, publicista
Tisztség magyar országgyűlési képviselő
Sírhely Fiumei úti Nemzeti Sírkert (48/2-1-39)
A Wikimédia Commons tartalmaz Pázmándy Dénes témájú médiaállományokat.

ÉleteSzerkesztés

Pázmándy Dénes és Domonkos Lidiának (Jókai «Arany ember» leányának) fia. A gimnáziumot Pesten a reformátusoknál végezte. 1864-ben Berlinbe ment az ottani egyetemre, ahol a jog- és államtudományokat hallgatta, azután további kiképzése végett Párizsban időzött és az ottani irodalmi, művészi, színészi nevezetességek nagy részével és ezen szakok viszonyaival megismerkedve, ez összeköttetéseit továbbra is fenntartotta és Párizst több ízben meglátogatta. 1872-ben külföldről, gazdag tapasztalások birtokában hazatérve, rövid időre a közös hadügyminisztérium szolgálatába lépett, hogy magát diplomatává képezze, de e hivatalát csakhamar elhagyta és Pestre tette át lakását.

1878-ban Vas vármegye körmendi kerületében képviselővé választatott radikális szabadelvű program alapján, s az egyesült ellenzék soraiban foglalt helyet. Az 1881-84. évi országgyűlési ciklusra mint függetlenségi párti politikust Körmenden újra megválasztották. Gosztonyban (Vas megye) volt úri laka. Az 1884-1887. évi országgyűlésről elmaradt, de az arra következő választás alkalmával a zalaegerszegi kerület függetlenségi párti képviselője lett és tagja volt a pénzügyi bizottságnak.

Buzgó tagja volt a békekongresszusnak, melynek 1895-ös belgiumi ülésén a nemzetnek a románok rágalmai ellen való megvédésében, és az 1896. évi békekongresszusnak helyévé az ezredéves ünnepet ülő Budapestnek kitüzetésében Apponyi Albert gróffal és Jókai Mórral élénk részt vett.

1919-ben a szegedi kormányt képviselte Párizsban. Sírja a Kerepesi úti temetőben található (48/2-1-39).

ÍrásaiSzerkesztés

Politikai, társadalmi úti cikkeket írt könnyű, élénk és humorisztikus tollal a hazai és a francia lapokba, így a Honba (1867. 94. sat. sz. Eredeti külföldi levelezések), a Magyarország és a Nagyvilágba s a Reformba (1867. A párisi színházakról, 1874. 220., 253. sz. Levelek Svájcból, A Vierwaldstätti tó mellől, 261. Látogatás Dumasnál, A normandi partokról, 1875. 44-65. szám, A nemzeti színház reformja, A párisi színházakról), a Pesti Naplóba (1879. 212. sz. Bucsúztatója Marcot Alfred a «Temps» budapesti levelezője fölött, átvették a többi lapok is), az Egyetértésbe (1884. 89., 90. sz. Adam asszony útja az Alföldön), a Nyugatmagyarországi Hiradóba (1895. 47. sat. sz. A pozsonyi magyar színészet állandósításáról, előadás a Toldy-körben febr. 24.), a Budapester Tagblattnak is munkatársa volt.

Szerkesztette és kiadta a Delejtű c. politikai napilapot 1871. deczembertől 1872. márczius 17-ig, összesen 71 számát és ennek folytatását a Haladást 1872. március 19-től május 9-ig Budapesten.

Országgyűlési beszédei a Naplókban vannak.

Álneve: Coffrefort.

MunkájaSzerkesztés

  • A brüsseli és párisi rendőrség. Bpest, 1876.

KéziratbanSzerkesztés

  • Egyik olyan, mint a másik, vígjáték egy felvonásban. Narrey után franciából ford. (Először adták a Nemzeti Színházban 1869. jún. 11.).

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés

  • Sziklay János: Dunántúli kulturmunkások. A Dunántúl művelődéstörténete életrajzokban. Bp., Dunántúli Közművelődési Egyesület, 1941.
  • Új Országgyűlési Almanach 1887-1892. Szerk. Sturm Albert. Bp., Ifjabb Nagel Ottó, 1888.
  • A Pallas nagy lexikona, az összes ismeretek enciklopédiája. 1-16 k. (17-18. pótk. Szerk. Bokor József). Bp., Pallas-Révai, 1893-1904.
  • Toth, Adalbert: Parteien und Reichtagswahlen in Ungarn 1848-1892. München, R. Oldenburg Verlag, 1973.
  • Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub.