Pázmándy Dénes (1848–1936)

(1848–1936) újságíró, politikus

Szomori és somodori legifjabb Pázmándy Dénes (Kömlőd, 1848. július 10.Budapest, Ferencváros, 1936. április 22.)[1] országgyűlési képviselő, publicista.

Pázmándy Dénes
országgyűlési képviselő, publicista
országgyűlési képviselő, publicista
Született 1848. július 10.
Kömlőd
Elhunyt 1936. április 22. (87 évesen)
Budapest
Állampolgársága magyar
Nemzetisége magyar
SzüleiPázmándy Dénes, Domonkos Lídia
Foglalkozása politikus, publicista
Tisztsége
  • magyarországi parlamenti képviselő (1878. október 19. – 1881. június 1.)
  • magyarországi parlamenti képviselő (1881. szeptember 26. – 1884. május 19.)
  • magyarországi parlamenti képviselő (1887. szeptember 28. – 1896. október 3.)
Sírhelye Fiumei Úti Sírkert (48/2-1-39)
A Wikimédia Commons tartalmaz Pázmándy Dénes témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Élete szerkesztés

Pázmándy Dénes és Domonkos Lídiának (Jókai »Arany ember« leányának) fia. A gimnáziumot Pesten a reformátusoknál végezte. 1864-ben Berlinbe ment, az ottani egyetemen a jog- és államtudományokat hallgatta, azután továbbképzése végett Párizsban időzött és az ottani irodalmi, művészi, színészi körök nevezetességeivel ismerkedett, a kapcsolódó tudományszakokat hallgatta. Kapcsolatait később is fenntartotta és több ízben meglátogatta Párizst. 1872-ben külföldről, gazdag tapasztalások birtokában hazatérve, rövid időre a közös hadügyminisztérium szolgálatába lépett, hogy magát diplomatává képezze, de e hivatalát csakhamar elhagyta és Pestre tette át lakását.

1878-ban Vas vármegye körmendi kerületében képviselővé választották radikális szabadelvű program alapján, s az egyesült ellenzék soraiban foglalt helyet. Az 1881-84. évi országgyűlési ciklusra mint függetlenségi párti politikust Körmenden újra megválasztották. Gosztonyban (Vas megye) volt úri laka. Az 1884–1887. évi országgyűlésről elmaradt, de az arra következő választás alkalmával a zalaegerszegi kerület függetlenségi párti képviselője lett és tagja volt a pénzügyi bizottságnak.

Buzgó tagja volt a békekongresszusnak (Interparlamentáris Unió – IPU),[2] melynek 1895-ös brüsszeli ülésén a román nemzetiségi képviselők által felterjesztett magyarországi nemzetiségi kérdés lekerült a napirendről, és öt ellenszavazat mellett az 1896. évi békekongresszus helyszínéül a honfoglalás ezredéves ünnepét ülő Budapestet jelölte ki a kongresszus, amelyben Apponyi Albert gróf és Jókai Mór mellett Pázmándy Dénesnek is nagy érdeme volt.

1919-ben a szegedi kormányt képviselte Párizsban. Halálát szívizomelfajulás okozta. Sírja a Kerepesi úti temetőben található (48/2-1-39). Felesége Takácsi Katalin volt.

Írásai szerkesztés

Politikai, társadalmi útleírásokat írt könnyű, élénk és humorisztikus tollal a hazai és a francia lapokba, így a Honba (1867. 94. és következő számok, Eredeti külföldi levelezések), a Magyarország és a Nagyvilágba s a Reformba (1867. A párisi színházakról, 1874. 220., 253. sz. Levelek Svájcból, A Vierwaldstätti tó mellől, 261. Látogatás Dumasnál, A normandi partokról, 1875. 44-65. szám, A nemzeti színház reformja, A párisi színházakról), a Pesti Naplóba (1879. 212. sz. Bucsúztatója Marcot Alfred a «Temps» budapesti levelezője fölött, átvették a többi lapok is), az Egyetértésbe (1884. 89., 90. sz. Adam asszony útja az Alföldön), a Nyugatmagyarországi Hiradóba (1895. 47. sat. sz. A pozsonyi magyar színészet állandósításáról, előadás a Toldy-körben febr. 24.), a Budapester Tagblattnak is munkatársa volt.

Szerkesztette és kiadta a Delejtű című politikai napilapot 1871. decembertől 1872. március 17-ig, összesen 71 számát és ennek folytatását a Haladást 1872. március 19-től május 9-ig Budapesten.

Országgyűlési beszédei a Naplókban vannak.

Álneve: Coffrefort.

Munkája szerkesztés

  • A brüsseli és párisi rendőrség. Bpest, 1876.

Kéziratban szerkesztés

  • Egyik olyan, mint a másik, vígjáték egy felvonásban. Narrey után franciából ford. (Először adták a Nemzeti Színházban 1869. jún. 11.).

Jegyzetek szerkesztés

Források szerkesztés

További információk szerkesztés

  • Sziklay János: Dunántúli kulturmunkások. A Dunántúl művelődéstörténete életrajzokban. Budapest, Dunántúli Közművelődési Egyesület, 1941.
  • Új Országgyűlési Almanach 1887–1892. Szerk. Sturm Albert. Budapest, Ifjabb Nagel Ottó, 1888.
  • A Pallas nagy lexikona, az összes ismeretek enciklopédiája. 1–16 k. (17–18. pótk. Szerk. Bokor József). Budapest, Pallas-Révai, 1893–1904.
  • Toth, Adalbert: Parteien und Reichstagswahlen in Ungarn 1848–1892. München, R. Oldenburg Verlag, 1973.
  • Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Budapest, Magyar Könyvklub.