Wikipédia

Pécsi Kesztyűgyár

A Pécsi Kesztyűgyár (1950-ig Hamerli J. Kesztyűgyár, 1982-től Hunor Pécsi Kesztyű) Hamerly János által 1861-ben alapított, Európa-hírű kesztyűgyára volt, egyben Magyarország első kesztyűgyára.

Hamerli Kesztyűgyár
Hamerli Kesztyűgyár, 20. század eleje
Hamerli Kesztyűgyár, 20. század eleje
Alapítva1861
Megszűnt1948
JogutódPécsi Kesztyűgyár
SzékhelyPécs, Vince utca
AlapítóHamerly János
Iparágkesztyűgyár, bőripar
Termékekkesztyű
Magyar cégjegyzékszám01-10-044090
Sablon • Wikidata • Segítség

Története szerkesztés

 
Hamerly János 1894-ben

A pécsi kesztyűgyártás alapjai már a török időkre nyúlnak vissza, ebben az időben ugyanis a város kézművesei híresek voltak a kiváló minőségű bőreikről. Ennek köszönhető, hogy 1762-ben Ranolder Péter kesztyűsmester itt telepedett meg.[1][2] Hozzá köthető a pécsi kesztyűgyártás alapjainak lefektetése. Ekkoriban 8 kordovános és 4 tímár működéséről van ismeretünk.[3]

Hamerly János korszaka szerkesztés

Majdnem pontosan száz évre rá történt, hogy a pécsi születésű Hamerly János, aki tímártanulmányi elvégeztével az Osztrák–Magyar Monarchia több városában fejlesztette tovább tímármesterségét, 1861-ben, 21 évesen engedélyt kapott Pécsett kesztyű és sérvkötő gyártására.[4] Hamarosan bőrfestő műhelyt létesített szülei Kis-Flórián utcai házában.[4] Nemsokára, a Szalay Flórával kötött házassága után a Király utcába költöztek a műhellyel együtt, a mai Palatinus szálló helyére. A szállón ma emléktábla található.[5]

Hamerly 1865-ben Bécsben is nyitott egy üzemet, mely egyben a termékének szélesebb körű megismerését is jelentette (ezt 1874-ben zárta be).[5] Az 1873. évi bécsi világkiállításon érdemérmet, 1875-ben Neusalzban aranyérmet szerzett. Ekkoriban már a gyár nyugati prés- és varrógépeket is használt.

 
Emléktábla a pécsi Palatinus szálló falán

1877-ben a város kérésére a belvárosból új helyre költözött az üzem: a Tettye-patak partjára, a mai Vince, akkori Alsó-Puturla utcába került a gyár telephelye, a nyersbőrraktár és a tímárműhely is. 1878-bant 50 varrógép működött a Hamerly-üzemben és 25 ezer pár kesztyűt gyártottak le.[5] A cég sikereinek középpontjában a modernnek számító termelés (pl. elsőnek alkalmazott kesztyűvarrógépet és bőrvágógépeket az országban) mellett az alapanyagok gondos kiválasztása és megmunkálása állt.[6][7]

A millennium évei szerkesztés

Hamerly János 1895-ben, 55 éves korában hunyt el, vállalkozását fiai vitték tovább: Hamerli Imre (1867–1927) és István (1868–1903) 1894-ben kaptak iparengedélyt. 1896-ban 1600 tucat (kb. 20 ezer) pár kesztyűt állítottak elő itt, 1900-ban 178 személyt foglalkoztatott a cég. Az 1903-ban 40000 korona állami támogatást is igénybe véve átépítették az üzemet, a kor igényeinek megfelelő ipari nagyüzemű bőr- és kesztyűgyárrá. István nem sokkal a gyáravató után elhunyt, helyére fivére, Károly lépett.[3] Ekkoriban 200 fő dolgozott a gyárban, köztük nők, és 12-14 éves gyerekek is.[5] 1907-ben a Pécsi Országos Ipar és Mezőgazdasági Kiállítás és Vásáron természetesen saját pavilonja volt a Hamerli Kesztyűgyárnak is.[8] A cég az 1900-as Párizsi Világkiállításon oklevelet szerzett, Ferenc József király a "Császári és Királyi Udvari Szállító" címet adományozta a gyárnak.[3]

A két világháború között szerkesztés

Az I. világháború érzékenyen érintette a céget, mind alapanyag, mind forgalom szempontjából, ráadásul a munkások egy részét (köztük a cégvezető Hamerli Károlyt is) behívták katonának.[3] 1918-ban a Hamerli-örökösök felosztották a családi vagyont:[9] Imre kapta a Király utca 5. szám alatti Pannónia Szállót (ez az 1913-ban lebontott Hamerli-ház helyére épült, melyben régen a műhely is működött), a frontról hazatérő Hamerli Károly (1881–1960) pedig a kesztyűgyárat.[5][10]

A két világháború között aztán folytatódott a minőségi kesztyűtermelés bővülése, bár az 1929-es világválság és az importkorlátozások időlegesen a termelést is akadályozták.[3] 1940-ben már négyszáz ember dolgozott a gyárban.[11] A gyárat ekkoriban már a harmadik generációs Hamerli Károly (1904–1985) vezette, aki Karlsruhéban szerzett bőrvegyészeti képesítést. Ő maga az államosítás után a bőrgyár díszműbőr-gyár részlegéhez került, mely a kesztyűgyár alapanyagát is szolgáltatta.[9] 1942-ben a kesztyűgyár álló- és forgótőkéje összesen 2,1 millió pengő volt (ekkoriban már két másik kesztyűgyár is volt a városban: az 1926-ban alapított Spineth F. és Fia Kesztyűgyár cég 78 ezer P tőkével, az 1919-ben alapított Turul Kesztyűgyár 140 ezer P tőkével).[12]

Az utolsó békeévben 234 ezer, 1948-ban már csak 57 ezer pár kesztyű készült a gyárban.[3]

A szocializmus alatt szerkesztés

1948. március 25-én, mint minden 100 fő felett foglalkoztató üzemet, a kesztyűgyárat is államosították, a másik két pécsi céget beleolvasztották. Az újonnan kinevezett munkásigazgató Sztipánovits József lett. Ez év novemberében a céghez tartozó bőrgyártást átköltöztették a Pécsi Bőrgyárhoz.[13] Az 1950-es évek elején lett a cég neve Pécsi Kesztyűgyár. 1950-ben a gyárból 265 ezer pár kesztyű került ki.[5] Az államosítás során fontos szempont volt, hogy a Hamerli-család, a kizsákmányoló tőkés tulajdonosok helyett a munkások kezébe kerüljön a cég, Sztipánovits is a gyár tímáraként dolgozott korábban.[14] A cég a luxustermékek helyett olcsó, minőségi termékek tömegtermelését tűzte ki célul.

Az államosítás ezáltal a cég számára egyfajta új aranykorszak eljövetelét jelentette: a szocialista tervgazdálkodás kereteibe illő gyárban 1953 és 1956 között a munkások létszáma megduplázódott,[15] 1955-re már 458 ezer kesztyű készült a gyárban, melynek felét külföldre importálták. A gyár számára a nyersanyaghiány miatt engedélyezett volt a külföldi alapanyag beszerzése is.[3] A hatvanas évektől kezdve a Pécsi Kesztyűgyár több dunántúli városban (Siklós, Nagyatád, Marcali, Dombóvár) is üzemeket nyitott. A hagyományos báránybőr mellett nagy mennyiségű sertésbőr alapanyagot is felhasználtak.

 
Pécsi sportkesztyűk 1983-ból

Az 1980-as években a tőke export elérte a 14-15 millió dollárt,[15] az évtized elején már több, mint 1000 embert foglalkoztatott a gyár, mely immáron egymillió pár kapacitással üzemelt,[11] de egyes források szerint az évtized során 3000 főt is foglalkoztatott és évi 3 millió pár kesztyűt is gyártott a cég fénykorában (melynek mintegy egyharmadát szovjet exportra szállította). Mindeközben a gyár a hetvenes évektől kezdve bőrruhák, cipő felsőrészek, illetve sportkesztyűk gyártásával is foglalkozott. A cég számára fontos szempont volt a különböző kesztyűmodellek tervezése is, 1966 és 1996 között több, mint 26 ezer modellt terveztek.[3]

1982 júliusában a cég neve Hunor Pécsi Kesztyű és Bőrruházati Vállalatra változott, ebben az időszakban az országos televízióban és az újságokban is gyakran lehetett találkozni a Pécsi Kesztyű reklámjaival.[16] A korszakról szóló beszámolókban megoszlanak a vélemények, hogy a mennyiségi termelés mennyire ment a minőség rovására. Ebből az időszakból megemlítendő Déri János személye, aki az állami kesztyűgyár egyetlen igazgatóhelyettese volt, és akinek a nevéhez köthető a gyár történetét feldolgozó könyv, mely emléket állított a Hamerli-dinasztiának és a gyár hőskorának, illetve a siklósi várban egy ideig a gyár történetét bemutató állandó kiállítást is szervezett.

A rendszerváltás után szerkesztés

A cég a sikerek ellenére a rendszerváltás után gyors hanyatlásnak indult, többek között a szovjet felvevőpiac eltűnésével (mely a 90-es évek végi rubel-válságig részlegesen megmaradt), illetve a megugró infláció okozta tőkeproblémák miatt. A céget feldarabolták, egy részét privatizálták, egy részét felszámolták, de a kesztyűgyár tulajdonképpen megszűnt.

1991 júniusában a legmodernebb gyáregységnek számító Hunor Kesztyűgyár 2-es üzeme különvált Penta Kesztyűgyár néven.[3] A különvált cég 550 dolgozóval évi félmillió pár kesztyűt gyártott ekkoriban, éves árbevétele 450 millió Ft körül mozgott, de 1993 tavaszára már csak kb. 230 dolgozó maradt, amikor a cég csődbe ment.[17][18] Szintén 1991-ben történt, hogy megalakult a Hunor-Skandinávia Kft 60-70 korábbi Hunor-munkással.[3][19]

A Hunor Pécsi Kesztyűgyár 1992-ben 1300 főt alkalmazott,[20] és ebben az évben jelentett csődöt. A több mint félmilliárd forint kifizetetlen tartozással rendelkező Hunort a hitelezők ugyan nem számoltatták fel, viszont igen kemény feltételeket szabtak a fennmaradáshoz.[21] A cég részlegesen talpra tudott állni, 1996-ban 800 főt alkalmaztak, 1997-re a hitelek felét törlesztették.

1999-ben feldarabolták a Hunor céget tevékenységi körül szerint öt különböző kft-re (cipő-, divatkesztyű-, sportkesztyű-, bőrruha- és táskagyártó cégek).[22]Ezután a "kiürített" részvénytársaságot felszámolták.[23] A Hunor Sportkesztyű Kft. Sellyén van bejegyezve, jelenleg is működik, a többi kft-t 2005-ben számolták fel.

Kesztyűmanufaktúrák szerkesztés

A kesztyűgyártásban felhalmozott tudást, a képzett munkások egy részét és a pécsi kesztyű márkanévben rejlő lehetőséget a fentieken túl számos újonnan alapított manufaktúra igyekezett kihasználni. Például a Penta Kesztyűgyár felszámolásában részt vevő Hornicz József hozta létre 1994-ben a Szomor-Hornicz (Szom-Hor) Kesztyűgyártó Kft-t, mely 2011-ben Angster József-díjat kapott.[24][25]

Ezek a cégek a Pécs-Baranyai Kereskedelmi és Iparkamaránál a pécsi kesztyű elnevezést levédették, melyet csak a hagyományos kesztyűgyártást használó cégek használhatnak. 2011-ben létrejött a Pécsi Kesztyű Klaszter, mely ebben az évben a Ferencesek utcájában mintaboltot nyitott. A termelés a régi idők töredékét éri csak el, például a klaszter legnagyobb tagja, a Gant Kesztyű honlapja szerint 2006-ban évi 150 ezer pár kesztyűt gyártott, az azóta megszűnt Szom-Hor honlapja szerint évi 100 ezer pár kesztyűt készített; az utóbbi utódjának számító Karma Pécsi Kesztyű 2017-ben 30-35 embert foglalkoztatott és 30 ezer pár kesztyűt értékesített.[11] De a manufaktúrák nem is célozzák meg a régi idők mennyiségét, a globalizált piacon az árversenybe nem lehet beszállni, a minőségi kézműves technológia kereslete és kínálata is jóval kevesebb kesztyűt jelent a kommunista időszakhoz képest.

2014-ben a Hamerli-család Pécsi Kesztyűje értékteremtő tevékenységének elismeréseként Magyar Örökség díjat kapott.[9] A Hamerli nevet ma egy Párizsban működő cég használja.[26]

Jegyzetek szerkesztés

  1. ↑ Alpa Gloves: Rólunk. (Hozzáférés: 2020. december 29.)
  2. ↑ Gant Pécsi Kesztyű: A pécsi kesztyűgyártás gyökerei. (Hozzáférés: 2020. december 29.)
  3. ↑ a b c d e f g h i j Haffner Tamás: A pécsi kesztyűgyártás múltja és jövője (pdf). Köztes-Európa: társadalomtudományi folyóirat pp. 115-123, 2014
  4. ↑ a b Pécs lexikon  I. (A–M). Főszerk. Romváry Ferenc. Pécs: Pécs Lexikon Kulturális Nonprofit Kft. 2010. 287. o. ISBN 978-963-06-7919-0
  5. ↑ a b c d e f Egy iparosdinasztia, amely a nagyok közé emelte Pécset. PécsMa.hu, 2017. szeptember 27. (Hozzáférés: 2020. december 29.)
  6. ↑ Ágh Timót. Emléklapok Pécs szabad királyi város múltjából és jelenéből (1894) 
  7. ↑ szerk.: Ódor Imre: Baranya megye évszázadai (1000-1918) – Tanulmányok és források Baranya megye történetéből (Pécs, 1996). Pécs: Baranya Megyei Levéltár (1996). ISBN 9638100400 
  8. ↑ Gál Éva: Iparosodás és városfejlődés kapcsolata Pécsett a dualizmus idején. (Hozzáférés: 2020. december 29.)
  9. ↑ a b c Sey Gábor: A Magyar Örökség díjjal kitüntetett Hamerli család dicsérete (pdf), 2014. 06
  10. ↑ Hamerli Károly. Baranyai Digitár (Csorba Győző Könyvtár). (Hozzáférés: 2020. december 29.)
  11. ↑ a b c Madonna és Ryan Gosling is ezt hordja: a pécsi kesztyű diadalútja Hollywoodig. HVG, 2018. január 31. (Hozzáférés: 2020. december 29.)
  12. ↑ T. Mérey Klára: Pécs gyáriparának legfontosabb adatai egy 1942-ben készült felmérés tükrében. In A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 46-47 (2001-2002). 2003. ISSN 05534429  
  13. ↑ A Hamerli kesztyűgyár bőrkikészítője az Első Pécsi Bőrgyárba költözik pp. 5. Dunántúli Napló, 1948. november 30.
  14. ↑ Tíz éve miénk a gyár! pp. 5, 1958. március 25.
  15. ↑ a b Vége a Pécsi Kesztyűnek?. Magyar Nemzeti Digitális Archívum, 2014. november 13.
  16. ↑ Pécsi Kesztyű. YouTube
  17. ↑ Penta Kesztyűgyár Pécsett pp. 1. Új Dunántúli Napló, 1991. június 27.
  18. ↑ Felmondtak 230 dolgozónak a pécsi Penta Kesztyűgyárban pp. 1. Új Dunántúli Napló, 1993. április 14.
  19. ↑ MHB mentőkötél a Hunornak pp. 1. Új Dunántúli Napló, 1993. április 14.
  20. ↑ Amerikai szakértő a HUNOR-nál pp. 7. Új Dunántúli Napló, 1992. július 30.
  21. ↑ Lélegzethez juthat a Hunor Kesztyűgyár pp. 9. Új Dunántúli Napló, 1994. szeptember 10.
  22. ↑ Új tulajdonosok a Hunornál. napi.hu, 1999. június 15. (Hozzáférés: 2020. december 29.)
  23. ↑ Felszámolják a pécsi Hunor Rt.-t. napi.hu, 1999. szeptember 29. (Hozzáférés: 2020. december 29.)
  24. ↑ Szomor-Hornicz Kesztyűgyártó Kft.. Pécs-Baranyai Kereskedelmi és Iparkamara
  25. ↑ A 2011. év kamarai kitüntetettjei. Kreatív Ipari Klaszter, 2012. február 10. (Hozzáférés: 2020. december 29.)
  26. ↑ World of Hamerli - Heritage (angol nyelven). [2021. május 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. december 29.)

További információk szerkesztés

  • Déri János, Gungl Ferenc, Jancsi Gyula. A Pécsi Kesztyűgyár története: 1861-1976. Pécs: Pécsi Kesztyűgyár (1977). ISBN 0809000008630 
  • Déri János, Gál Éva, Márfi Attila. Kesztyűkönyv – Kesztyűviselet, kesztyűs mesterség, Pécsi Kesztyű. Pécs: Janus Pannonius Múzeum (2016). ISBN 978-963-9873-41-4 
  • Lenkei Lajos. Negyven év Pécs életéből – Egy pécsi ujságiró visszaemlékezései. Pécs: Pécsi Irodalmi és Könyvnyomda Rt. (1922) 
  • Marczi Mihály: A Pécsi Kesztyűgyártól a Hunor Rt-ig. Az államosítástól a privatizációig. A nagyüzemi pécsi kesztyűgyártás virágzása és hanyatlása; Gant Kft., Pécs, 2019
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Pécsi_Kesztyűgyár&oldid=26707336”