Pécsi Bőrgyár

A Pécsi Bőrgyár (1948-ig Első Pécsi Bőrgyár) a 20. század második felének legnagyobb magyarországi bőrüzeme volt, míg 2009 márciusában anyagi gondok miatt végleg be nem zárták.[1][2] A gyárat az 1762-ben létesült Höfler András-féle tímárságból származtatják, aki Bajorországból települt Pécsre.

Pécsi Bőrgyár
Régi képeslap az Első Pécsi Bőrgyárról
Régi képeslap az Első Pécsi Bőrgyárról
Típusvállalat
Alapítva1762
Megszűnt2009 márciusa
SzékhelyPécs
Irányítószám7622
CímSiklósi út 22.
AlapítóHöfler András
Iparágbőripar

Magyar cégjegyzékszám02-10-060342
Pécsi Bőrgyár (Pécs)
Pécsi Bőrgyár
Pécsi Bőrgyár
Pozíció Pécs térképén
é. sz. 46° 03′ 45″, k. h. 18° 13′ 46″Koordináták: é. sz. 46° 03′ 45″, k. h. 18° 13′ 46″
A Wikimédia Commons tartalmaz Pécsi Bőrgyár témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

A gyár főbb gyártmányai a bélésbőr (sertés színbélés, marha- és sertéshasíték bélés), a keményáru (talpbőr és egyéb keményáru) a lábbeli felsőbőr (marhabőrből box, softy és nappa, sertés nubuk, velúr és egyéb sertés felsőbőr, marhahasíték velúr) műszaki bőr (gépszíj krupon), a rostműbőr talpbélés, a ruházati bőr (sertés nappa és velúr) és a szíjazatbőr (övbőr, húzóbőr) voltak.[3]

Története szerkesztés

Céhből az ország legnagyobb gyára szerkesztés

 
Az Első Pécsi Bőrgyár villa bejárata 2013-ban

A Pécsi Bőrgyárat a Höfler-féle tímárságból származtatják, mely a Felsőmalom utcában működött. A vizet a Tettye-forrás szolgáltatta, mely a rómaiak által égetett agyagpalából épített vezetéken érkezett. Később a törökök is ezt használtak. A Höfler-család vállalkozása gyorsan ívelt felfelé, a cégből hamarosan manufaktúra lett. 1890-ben átköltöztek a Siklósi útra és 1912-ben a bőrüzem részvénytársasággá alakult át más részvényesekkel (Róth, Erreth, Tausz család stb.) együtt. Az egykor pár fővel működő kis cég már 260 munkást alkalmazó gyárrá változott. 1925-ben a gyár részvényesei bekebelezték a pécsi gépgyárat és a vasöntödét, így lecsökkentek a gépgyár karbantartási és gépjavítási munkálatai.

A gyár termelése az 1930. évi nagy világválság idején sem csökkent. A második világháború hatására egyszerre keresettek lettek a hadsereg céljaira szolgáló bőrkészítmények, viszont csökkent az export tevékenység. A háború után a szovjet hadsereg irányítása alá került a bőrgyár Susanszky nevű főhadnagy parancsnokságával 1945. augusztus 7-éig. Az 1948. március 26-i államosítás után törölték nevéből az „Első” melléknevet. Ekkor szakosították a termelést, és az üzem élére munkásigazgatót neveztek ki.[2] Az 1950-es és az 1960-as években a gyár termelése folyamatosan nőtt és így az ország legnagyobb bőrgyára lett.

1963. július 1-jén létrehozták az országos Bőripari Vállalatot nyolc termelő gyár bevonásával, aminek ugyan a pécsi gyár volt a legnagyobb egysége, mégsem lett a szervezet központja. 1966-1970 között új rostműbőr-gyárat építettek Pécsen, 1968-ban átadták a krómcsarnokot is,[2] majd 1971. január 1-jén a gyár függetlenedett a központtól. Ezzel egy időben növelték a marhaboksz- és sertésbőrgyártást.[2] 1980-ra a gyár elérte termelési mennyiségének a csúcsát. Ekkor az összlétszáma megközelítette a 2400 főt.

Az 1980-as években a cég profilja az alábbi 4 tevékenység volt: 58% marhafelsőbőr, 28% sertésbőr, 8% keményáru, 6% rostműbőrkészítés.[2]

A Pécsi Bőrgyár vizsgálva a nyersbőr piaci árának konjunktúra ciklusait taktikai elővásárlásokkal jelentős megtakarításokat ért el, ennek összege 1984-ben húszmillió forint volt.[4][5][6][7] A nyersbőárak elég szabályos, ötéves konjunktúraciklusainak ismerete alapján a Pécsi Bőrgyár akkor vásárolt nyersbőrt a nemzetközi piacon, amikor a bőrárak a ciklus mélypontján voltak, és prognosztizálni lehetett, hogy az árak emelkedni fognak. Ezt a vásárlást taktikai elővásárlásnak nevezték.

Leépülés és megszűnés szerkesztés

 
Az Első Pécsi Bőrgyár autós bejárata 2013-ban

1991-ben kivált a gyárból a gépjavító részleg és ugyanebben az évben önálló lett a Rostműbőrgyár is. Négy évvel később egy spanyol cég megvásárolta a Sertésbőrgyártó részleget, és az ezt követő évben a korábbi Pécsi Bőrgyár megszűnt. Néhány évig a területén létesítményfenntartási feladatokat láttak el, de 2009 márciusára jogilag is felszámolták.[2] A termelés az utóbbi években főleg finanszírozási okokból – a több ezer négyzetméter, feleslegessé vált épület fenntartási költségei miatt – csökkent. A gépek, berendezések legtöbbjét értékesítették, a dolgozókat elküldték. A termelés a későbbi években főleg finanszírozási okokból csökkent.

2019-ben a Janus Pannonius Múzeum gyűjteményébe került Jakab Antal (1929–2019), gyár egykori munkatársának jelentős, felbecsülhetetlen eszmei értékű hagyatéki anyagának egy része. Ebben éppúgy fellelhetők a fotózáshoz, előhíváshoz használt eszközök (fényképezőgép, nagyítógép, vetítőgép, film vágó-ragasztó gép, montázsasztal, saját tervezésű precíziós mérleg stb.), a különféle időszakokból származó hivatalos levelek, nyomtatványok, feljegyzések, Jakab Antal személyéhez kötődő okiratok, oklevelek, a bőripari szakmáról körképet adó értékes szakkönyvek, gazdag tematikát felölelő fotóanyag, valamint az 1960-as, 1970-es évekből származó pécsi filmhíradók, továbbá aranyozáshoz, könyvkötéshez használt kellékek. A hagyatéki anyag nem szerepel a JPM Várostörténeti Múzeumának kiállításában, de ugyanott előzetesen kért engedéllyel kutatható. A múzeum aktuális kiállításaiban hasznosíthatja a bemutatott gyűjteményi egység értékes darabjait.[8]

Jegyzetek szerkesztés

  1. www.hirado.hu, Nincs többé pécsi kesztyű! - Bezár a csaknem 250 éves múlttal bíró Pécsi Bőrgyár is - 2009. február 16. 09:00. [2009. december 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. január 2.)
  2. a b c d e f Pécs lexikon  II. (N-ZS). Főszerk. Romváry Ferenc. Pécs: Pécs Lexikon Kulturális Nonprofit Kft. 2010. 92. o. ISBN 978-963-06-7920-6
  3. www.mek.oszk.hu, magyar bőripar
  4. Dunántúli Napló, 1984. április (41. évfolyam, 91–118. szám) | Könyvtár | Hungaricana. library.hungaricana.hu. (Hozzáférés: 2020. június 28.)
  5. Esti Hírlap, 1984. június (29. évfolyam, 128–153. szám) | Arcanum Digitális Tudománytár. adtplus.arcanum.hu. (Hozzáférés: 2020. június 28.)
  6. Népszabadság, 1982. január (40. évfolyam, 1–26. szám) | Arcanum Digitális Tudománytár. adtplus.arcanum.hu. (Hozzáférés: 2020. június 28.)
  7. Magyar Nemzet, 1984. június (47. évfolyam, 127–152. szám) | Arcanum Digitális Tudománytár. adtplus.arcanum.hu. (Hozzáférés: 2020. június 28.)
  8. A JPM közleménye. (Hozzáférés: 2020. január 20.)

Források szerkesztés

  • Jakab Antal: A Pécsi Bőrgyár tímárnévjegyzéke (1885–1966). Pécs, 2003. II. kiadás, 208 oldal
  • Tóth Béla – Tóth Géza: Régi pécsi tímárságok. Pécs, Műszaki Szemle 1954. évben, 4. szám

További információk szerkesztés

  • A kétszáz éves Pécsi Bőrgyár; szöveg Gulyás József et al.; Pécsi Bőrgyár, Pécs, 1962
  • Kászon József: A Pécsi Bőrgyár 25 éve; TIT Baranya Megyei Szervezet, Pécs, 1973
  • Ötvenéves a Bőrgyári Torna Club, 1932–1982; szerk. Miklósvári Zoltán; Pécsi Bőrgyár, Pécs, 1982
  • Vajda József: Műszaki és közgazdasági elemzések a Pécsi Bőrgyárban; System, Bp., 1982 (Nemzetközi összehasonlítások gyakorlata)
  • László Gyula: A szervezeti rendszer és a vállalati magatartás jellemzői a Pécsi Bőrgyár példáján. Esettanulmány; MTA Közgazdaságtudományi Intézet, Bp., 1985 (Tanulmányok a gazdaság irányításáról és szervezetéről)