Pap István (lelkész)

Vámosi Pap István (Ságvár, 1790. szeptember 24. – Nemesvámos, 1864. július 1.) református esperes-lelkész, egyházi író.

Pap István
Született	1790. szeptember 24. Ságvár
Elhunyt	1864. július 1. (73 évesen) Nemesvámos
Állampolgársága	magyar
Nemzetisége	magyar
Foglalkozása	református esperes-lelkész, egyházi író
Sablon • Wikidata • Segítség

Élete

Nemes Pap István tanító és Vég Sára fia. Tanulását 1802–1813 között végezte Pápán, ahol azután két és fél évig főiskolai tanító és ezalatt egy évig senior is volt. 1816-ban külföldre indult és főleg Marburgban gyarapította ismereteit. 1817-ben hazatért és tótvázsonyi káplán lett; de már 1818-ban választotta meg a vilonyai, 1829-ben a nemesvámosi egyház lelkészül. A veszprémi egyházmegyében jó ideig viselt esperesi tisztet. Abban a vitában, melyet a keresztény vallásfelekezetek egyesüléséről az 1820-as években Guzmics Izidor, Szikszay Benjámin és mások folytattak, nevezetesen részt vett, ami neki nagy hírnevet, de egyúttal sok kellemetlenséget is szerzett, úgy a világi, mint az egyházi hatóságok részéről. Ezután is lankadatlan írói működést fejtett ki, melyben alapos bölcseleti és teológiai képzettségének adja jelét. Munkáiban Kant filozófiáját követte; ezért Márton István, a pápai főiskolában 40 évig lévén kantiánus, Pap nagy tisztelője volt, halála óráján is pénztárcájában hagyott egy pár sort, Pap Istvánt ajánlván utódául. Több úri család a már főiskolákban végzett fiaikat Pap kezei alá adták bölcseletre. Szónoklataiban rögtönzésével is kitűnt, olyannyira, hogy bármely föladott tárgyról rögtönzött beszédet.

Cikkei a Török és Székács szerkesztette Préd. Tárban és a Protestáns Egyházi és Iskolai Lapban, ahol egyik előharcosa volt az akkor vitatni kezdett képviseleti rendszernek és az ezt lelkesen védő Szózat c. cikkét, szerző tudta nélkül a lapból lenyomatták s több ezer példányban küldték szét a hazánkban. (Pest, 1845.).

Munkái

• Az élet történeteire s jövendő állapotjára nézve magával békességre lépett tudós, a ki életében sokat szenvedett; de már örökös nyugodalomra tért, tudós hazánk fiának Somogyi Gedeon úrnak gyászos koporsójánál ... 1821. eszt. decz. 4. elől adott. Veszprém, 1822.
• A vallási egyesülés ideálja, s ezen idea realizáltatásának eszközei, melly munkában az ev. k. tolerantiáról s az egy idvezitő ekklesiáról irott predikatziók is, az ezekre tett recensiókkal eggyütt, a mennyiben ezen munkát illetik, rövideden s részrehajlás nélkül megvizsgáltatnak. Készítette s a maga-költségén kiadta eggy a vallási egyesülést, mind vallási, mind polgári tekintetben, szívesen óhajtó református prédikátor. Uo. 1823. (Névtelenül).
• Közönséges halotti predikátziók. Uo. 1833.
• Különös halotti predikátziók külömbféle alkalmaztatási formulákkal, halotti textusokkal s materiákkal és imádságokkal. Pest, 1836.
• Külömbféle predikácziók s ezekhez alkalmaztatott imádságok egy egész esztendőre. Uo. 1839-40. Négy kötet.
• Templomban mondandó köznapi imádságok. Pápa, 1840. Két kötet. (2. bőv. kiadás: Egyházi imák köznapokra cz. Veszprém, 1853.).
• Egyházi beszédek és imádságok a lelki pásztoroknak kathedrai tanításokon kívüli vallásos foglalatosságaiban. Pápa, 1840. Két kötet.
• Isten szava a tűzi veszedelemben, mellyet a Vámoson, 1841. ápr. 25. délelőtti 10 és 12 óra közt mind a katholikusok, mind a reformátusok templomait, papi és oskolaházait, és még ezeken kívűl 235 házat felemésztett és s ugyanannyi familiát gyászra, siralomra juttatott tűzveszély után magyarázott és hirdetett. Veszprém, 1841.
• Templomban mondandó innepi imádságok. Uo. 1846. Két rész.
• A keresztyén vallás. A heidelbergi kathekhismus magyarázatául LII urnapban. Ujra átnézte ifj. Vári Szabó Sámuel. P. arczképével. Kecskemét, 1848. (2. kiadás. Arad, 1879.).
• Természet temploma. Egyházi beszédekben s ezekhez alkalmazott imákban. Szerkesztette s az egyetemes emberiségnek ajánlja ... Veszprém, 1852. Két kötet.
• Egyházi imák köznapokra. Uo. 1853. Két kötet. Szerző kőnyom. arczk. és névaláírásával. (2. megjobb., tiz hétre kibővitett s nagyobb betűkkeli kiadás).
• Lelkész a koporsónál, vagy: halotti alkalommal háznál s temetőben mondandó, de templomi szónoklatokul is használható hosszabb s rövidebb gyászbeszédek alkalmazásokkal, rajzolatokkal és imákkal. Uo. 1853. Két kötet. II. kötet
• Templomi szónoklatok ezekhez alkalmazott imákkal. Ugyanott, 1854-55. Két kötet.
• Istennel társalgás imákban. Magány és családi használatra. Pest, 1856 és 1868.
• A fegyházi lelkész erkölcsi beszédei. Átdolgozta Szikszay Gyula kath. pap. Bpest, 1874.

Több kisebb alkalmi beszéde is megjelent külön füzetekben.

Források

• Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái X. (Ótócska–Popea). Budapest: Hornyánszky. 1905.  
• Adatai a Petőfi Irodalmi Múzeum katalógusában

További információk

• Ferenczy Jakab-Danielik József: Magyar írók. Életrajz-gyűjtemény. Pest, Szent István Társulat, 1856
• Sziklay János: Dunántúli kulturmunkások. A Dunántúl művelődéstörténete életrajzokban. Bp., Dunántúli Közművelődési Egyesület, 1941
• Révai nagy lexikona. Bp., Révai, 1911-
• Somogyi Helikon. A somogymegyei származású, vagy Somogyban több-kevesebb ideig lakó, vagy legalábbis Somoggyal kapcsolatban működő költők, írók és művészek lexikona. Szerk. Hortobágyi Ágost. Kaposvár, Szerző, 1928
• Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub
• Új magyar irodalmi lexikon. Főszerk. Péter László. Bp., Akadémiai Kiadó, 1994
• Veszprém megyei életrajzi lexikon. Főszerk. Varga Béla. Veszprém, Veszprém Megyei Önkormányzatok Közgyűlése, 1998
• Zoványi Jenő: Magyarországi protestáns egyháztörténeti lexikon. Szerk. Ladányi Sándor. 3. jav., bőv. kiadás. Budapest: Magyarországi Református Egyház Zsinati Irodája. 1977. ISBN 963-7030-15-8