Parsifal (vonat)
A Parsifal egy nemzetközi vasúti járat volt, amely Franciaország fővárosát, Párizst kötötte össze Dortmunddal, később Kölnnel. Nevét Percival (német nyelven: Parsifal) Arthur király híres kerekasztalának egyik lovagja után kapta.[1]
| Parsifal | ||||
| Típus | Trans-Europ-Express (TEE) (1957–1979) D-Zug (1979–1983) InterCity (IC) (1983–1987) EuroCity (TEE) (1987–2002) | |||
| Státusz | megszűnt | |||
| Hely | Franciaország Belgium Németország | |||
| Névadó | Percival | |||
| Első járat | 1957. október 3. | |||
| Utolsó járat | 1997. december 14. | |||
| Volt üzemeltető | Deutsche Bundesbahn SNCF | |||
| Vonal kezdete | Párizs | |||
| Vonal vége | Hamburg | |||
| Távolság | 971 | |||
| Járatsűrűség | naponta | |||
| Vonatszám | TEE 32 / 33 | |||
| Vasúti jármű | RGP-825 sorozat | |||
| Nyomtáv | 1435 mm | |||
| Villamos vontatás | 25 kV AC (Franciaország) 3000 V DC (Belgium) 15 kV 16,7 Hz (Németország) | |||
 | ||||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Parsifal témájú médiaállományokat. | ||||
Története
szerkesztésTrans Europ Express
szerkesztésA Parsifal 1957. október 3-án indult a második TEE szolgáltatásként Párizs és a Ruhr-vidék között.[2] A Parsifalt a Paris–Ruhr járat "tükörképének" tervezték. Míg a Paris-Ruhr reggel nyugat felé, este kelet felé indult, a Parsifal reggel kelet felé indult, és este tért vissza Párizsba.[3] Kezdetben francia RGP-825 sorozatú szerelvényeket használtak.[4] 1960. május 29-én a Parsifal útvonalát meghosszabbították Hamburgig. Az útvonal új hossza miatt két vonatra volt szükség a szolgáltatás üzemeltetéséhez. A kilométerdíjak kiegyenlítése érdekében a gördülőállományt átállították a Paris-Ruhr-ra, így a németországi extra kilométereket német vonatok tették meg, anélkül, hogy a külföldi vágányokért kilométerdíjat kellett volna fizetniük.[5] A DB VT 11.5 sorozatot 1968. szeptember 28-ig használták, amikor a gördülőállományt villamos-mozdonyos vonatok váltották fel.[6] 1965. május 30-tól 1966. május 22-ig a Parsifal egyesítve közlekedett a Diamanttal Liège és Essen között.[7]
Schnellzug / InterCity
szerkesztés1978. szeptemberében úgy döntöttek, hogy másodosztályt is kínálnak a Hamburg-Párizs összeköttetésen, ami azt jelentette, hogy a TEE kritériumai már nem teljesültnek. 1979. május 25-én a másodosztályú kocsikat is besoroztak a vonatba, és a szolgáltatást D-Zug néven folytatták. 1983. május 29-én a vonatot InterCity szolgáltatássá fejlesztették.[8]
EuroCity
szerkesztés1987. május 31-én, az EuroCity hálózat beindításával az EC Parsifal volt az egyik első szolgáltatás, bár útvonala a Párizs-Köln szakaszra rövidült le. A TEE egyik problémájának megoldása érdekében, miszerint csak naponta egy vonatpár volt, a Parsifal mellett még két másik vonatpárt is indítottak. A másik kettő az EC Molière és az EC Gustave Eiffel voltak, így mindkét irányba reggel, délután és este is lett EuroCity szolgáltatás. A Gustave Eiffel azonban csak egy év után elveszítette EC státusát.[9]
1997. december 14-én a Parsifalt felváltotta a Párizs-Köln között közlekedő Thalys szolgáltatás.[8]
Források
szerkesztés- ↑ TEE p. 18.
- ↑ La Légende des TEE p. 200.
- ↑ TEE Züge in Deutschland p. 90.
- ↑ Das grosse TEE Buch p. 104
- ↑ La Légende des TEE p. 181.
- ↑ La Légende des TEE p. 203.
- ↑ TEE Züge in Deutschland p. 91.
- ↑ a b La Légende des TEE p. 205.
- ↑ (1988. július 1.) „EuroCity-Net Gewijzigd” (belga nyelven). De Kampioen, 61. o, Kiadó: The Royal Dutch Touring Club (ANWB). (Hozzáférés: 2013. március 26.)
Irodalom
szerkesztés- Centre for publicrelations UIC. TEE (holland nyelven). Paris: Union International des Chemins de Fer (1972)
- Hajt, Jörg. Das grosse TEE Buch (német nyelven). Bonn/Königswinter: Heel Verlag (2001). ISBN 3-89365-948-X
- La Légende des Trans Europ Express (francia nyelven). Vannes: LR Presse (2007). ISBN 978-29-036514-5-9
- Goette, Peter. TEE-Züge in Deutschland (német nyelven). Freiburg: EK-Verlag (2008). ISBN 978-3-88255-698-8
