A Passage des Princes egy fedett bevásárlóutca Párizs II. kerületében. Az L alakú utca északnyugati bejárata a Boulevard des Italiens 5., a keleti bejárata pedig a Rue de Richelieu 97. szám alatt található.

Passage des Princes
Az utca bejárata a Rue de Richelieu felől
Az utca bejárata a Rue de Richelieu felől
Közigazgatás
OrszágFranciaország
TelepülésPárizs
VárosrészII. kerület
Létrejötte1860
Korábbi neveiPassage Mirès
Irányítószám75002
Földrajzi adatok
Tengerszint feletti magasság50 m
Elhelyezkedése
Passage des Princes (Párizs)
Passage des Princes
Passage des Princes
Pozíció Párizs térképén
é. sz. 48° 52′ 16″, k. h. 2° 20′ 22″Koordináták: é. sz. 48° 52′ 16″, k. h. 2° 20′ 22″
A Wikimédia Commons tartalmaz Passage des Princes témájú médiaállományokat.

Neve szerkesztés

A passzázs első nevét Jules Mirès bankárról kapta (Passage Mirès), majd miután a bankár csődbe ment, az általa megvásárolt, egykori Grand Hotel des Princes et Europa szálloda után az utca megkapta a Passage des Princes nevet.

Története szerkesztés

A Georges Eugène Haussmann irányította párizsi urbanizáció eredményeképpen számos utcát átépítettek. 1859-ben Jules Mirès bankár megvásárolta a Rue de Richelieu-n levő Grand Hotel des Princes et Europa szállodát, amelyet lebontatott. Az egykori hotel és kertje helyére 1860-ban egy bevásárlóutcát építtetett. Ez volt az utolsó 19. századi, üveggel fedett párizsi passzázs. Miután Mirès a megnyitás után röviddel csődbe ment, az utcát átnevezték.

1866-ban a Compagnie d’assurance biztosítótársaság vásárolta meg a bevásárlóutcát, majd később az Assurances générales de France biztosító tulajdonába került. 1879-ben Georges Charpentier lapkiadó megalapította a La Vie moderne című lapot, amelynek szerkesztősége a passzázs Boulevard des Italiens felőli bejáratánál kapott helyet. Az újság irodái ugyanakkor galériaként is működtek, ahol 1883-ig jelentős képzőművészeti kiállítások kerültek megrendezésre. Többek között olyan művészek állították ki műveiket a helyszínen, mint Giuseppe de Nittis, Édouard Manet, Claude Monet, Pierre-Auguste Renoir és Alfred Sisley.[1]

1985-ben a passzázst és a környező épületeket lebontották. A helyszínen létesült modern épületegyüttes keretében 1995-ig a bevásárlóutca is visszaépült. André Georgel és André Mrowiec építészek az újjáépítés során az eredeti utca elemeit is felhasználták, például az 1930-as évekből származó rózsadíszítésű üvegkupolát is.

Jelenleg az utcában a JouéClub francia játékáruházlánc üzletei működnek.

Galéria szerkesztés

Jegyzetek szerkesztés

  1. Rewald, John. Die Geschichte des Impressionismus (1946) (7. kiadás). Köln: DuMont, 254-263. o. (2001)  (németül)

Források szerkesztés

További információk szerkesztés

  • Delorme, Jean-Claude – Dubois, Anne-Marie – Mouchy, Martine (fotó): Passages couverts parisiens. Párizs, Parigramme, 1996, 134-137. o. (ISBN 978-2-84096-055-3) (franciául)
  • Dalin, Bertrand (szerk.): Passages couverts de Paris. Éditions Déclics, Párizs, 2009. (ISBN 978-2-84768-184-0) (franciául)

Kapcsolódó szócikkek szerkesztés