Patakfalvi Sámuel
Megkérdőjelezték, hogy a cikk/jelölt témaválasztása enciklopédiába való-e, azaz hogy megfelel-e a „Nevezetesség” irányelvben leírtaknak. Amiben segíthetsz: kiegészítheted az irányelvnek megfelelő forrásokkal, vagy a tartalmat bedolgozhatod egy a témakört összefoglaló cikkbe. Ha vitatni akarod mindezt, a vitalapon tedd. (2024 áprilisából) |
Vitéz Patakfalvi Sámuel (Székelykeresztúr, 1922. május 23. – Budapest, 2013. november 16.) közgazdász.
vitéz Patakfalvi Sámuel | |
Született | 1922. május 23. Székelykeresztúr |
Elhunyt | 2013. november 16. Budapest |
Foglalkozása | közgazdász |
Kitüntetései | vitézi rend |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Életútja szerkesztés
1922. május 23-án Székelykeresztúron született Patakfalvi József és Patakfalvi Irma harmadik gyermekeként. Elemi és középiskolai tanulmányait a székelykeresztúri Orbán Balázs Gimnáziumban végezte. Kisbirtokos családban nőtt fel, így a tanulás mellett a nehéz mezei munkának is részese volt. 1940-ben érettségizett, abban az évben amikor Székelykeresztúrt Észak-Erdély részeként visszacsatolták Magyarországhoz. Ennek következtében beiratkozhatott a Budapesti Magyar királyi József nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem[1] közgazdasági karára, amit 1945-ben az utolsó vizsgáig sikeresen elvégzett. Mint unitárius diák diákéveiben a Rákos utcai Misszióház bentlakó diákja volt, amely 1940-1945 között sok Budapesten tanuló erdélyi fiatalnak biztosított szállást. Itt ismerkedett meg későbbi feleségével, Csiki Klárával, dr. Csiki Gábor unitárius püspöki helynök nagyobbik lányával.
1945-ben a szétbombázott Budapestről menyasszonyával Székelykeresztúrra „menekültek”, ahol megkezdődhetett házaséletük. Itt születtek gyermekeik: 1948-ban Péter, 1952-ben Judit. 1948 után, az államosítás következtében minden tulajdonukat elveszítették, és nagy nehezen tudott álláshoz jutni. Kezdetben Székelyudvarhelyen főkönyvelő, majd Kézdivásárhelyen át 1955-ben Marosvásárhelyre került. Itt dolgozott nyugdíjas koráig mint főkönyvelő a tartományi, majd a megyei mezőgazdasági trösztnél. 1982-től nyugdíjazása évétől, 1990-ig élhetett teljes energiájával hobbijának, a régi tárgyak gyűjtésének.
A rendszerváltozás éveiben, 68 éves korában telepedtek vissza az anyaországba. Feleségével történt levelezésüket[2] megjelentették könyv formájában is.
2004-ben vitézzé avatták édesapja, Patakfalvi József első világháborúban szerzett harci érdemei alapján. Továbbra is hobbijának élt, a régi tárgyak gyűjtésének. Birtokában volt egy olyan Biblia, amelyben rovásírásos bejegyzés található.[3]
2013. november 16-án, 92. életévében hunyt el Budapesten. Hamvait a családja két temetőben helyezte el, egyrészt a Farkasréti temetőben felesége és a családja sírjában, [4] valamint Székelykeresztúron, a saját ősi családi sírban.
Jegyzetek szerkesztés
Források szerkesztés
- Életképek Patakfalvi Sámuel életéből. élménybeszámolóval
- Szakács Gábor: Patakfalvi Sámuel közgazdász. Demokrata
- Dr. Hosszú Gábor: A székely jog megjelenése egy rovásemlékben. (diplomamunka), Budapest 2010.
További információk szerkesztés
- Patakfalvi Sámuel beszél Szabó Dezsőről (2009.12.06.)
- Patakfalvi Sámuel: bemutatkozása (PDF, a 102. oldalon)