Peinlich Béla
Vitéz immenburgi Peinlich Béla németül: Adalbert Peinlich Edler von Immenburg (Pozsony, 1897. május 14. – Bécs, 1978. november 27.) felvidéki katonatiszt, legitimista felkelő, a Waffen-SS tisztje, a Magyar Központi Páncélos Iskola parancsnokhelyettese.[1]
| Vitéz immenburgi Peinlich Béla | |
| Született | 1897. május 14. Pozsony |
| Elhunyt | 1978 Alcsút |
| Házastársa | Fehér Margit |
| Kitüntetései | Vitézségi Érem
|
| Katonai pályafutása | |
| Ország |  Osztrák–Magyar MonarchiaMagyar Királyság |
| Fegyvernem | Tüzérség |
| Szolgálati ideje | 1915–1944 |
| Rendfokozata | alezredes |
| Háborúi, csatái | első világháború királypuccs 1921 budaörsi csata második világháború |
| Katonai pályafutása | |
| Ország | .svg){kind=small} Német Birodalom |
| Fegyvernem | Waffen-SS |
| Szolgálati ideje | 1944–1945 |
| Rendfokozata | SS-Standartenführer |
| Egysége |  25. Waffen-SS Gránátos HadosztályUngarisches Waffen-Alarm-Regiment der SS |
| Háborúi, csatái | második világháború |
| Sírhelye | Bécs |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
_lesser_quality_cropped_2.png){kind=small}
Családja szerkesztés
Penlich Béla 1897-ben, Pozsonyban katona családba született. Apja immenburgi Peinlich Miklós, nagyapja őrnagy, dédnagyapja alezredes volt.[2] Peinlich Károly őrnagyot és testvérét Peinlich Vilmos ezredest I. Ferenc József magyar király emelte nemesi, lovagi rangra 1867-ben katonai teljesítményeikért.[3] Anyja Augusta von Fischer, Fischer János, pozsonyi pezsgőgyáros lánya és Jurenák Anton pozsonyi nagykereskedő unokája. Felmenői között több nemesi család is megtalálható, magyar, német és francia eredettel.
Tanulmányai szerkesztés
Az otthon kétnyelvű oktatásban részesülő Béla, anyanyelvi szinten beszélte a magyar és a német nyelvet is. A pozsonyi Állami főreáliskolában 1907-ben kezdte tanulmányait.
Magánélete szerkesztés
Peinlich Béla, Fehér Gyula és Julier Gabriella lányát, Fehér Margitot vette feleségül, így került rokonságba Julier Gabriella testvérével Julier Ferenccel,[4] aki 1919-ben Magyarországi Tanácsköztársaság vezérkari főnöke volt.
| szülők | nagyszülők | dédszülők | |
|---|---|---|---|
|
vitéz immenburgi Peinlich Béla |
vitéz immenburgi Peinlich Miklós Nikolaus Peinlich Edler von Immenburg (1853) |
vitéz immenburgi Peinlich Károly Karl Peinlich Edler von Immenburg (1823-1866) őrnagy; Infanterieregiment Nr. 79 |
Peinlich Miklós Nikolaus Peinlich (1790-1859) alezredes; Grazer Bürgerkorps |
| Pelz Elisabeth | |||
| tóthváradgyai Kornis Katalin (1821-1866) |
tóthváradgyai Kornis Károly (1781-1850) | ||
| csúzi és pusztaszentmihályi Csúzy Julianna (1790-1850) | |||
| Augusta von Fischer Fischer Auguszta (1869) |
Johannes von Fischer Fischer János (1841-1911) kereskedő, pezsgőgyáros; Pozsony  |
Johann von Fischer Fischer János (1811-1888) | |
| Frölich Auguszta (1823-1841) | |||
| Jurenák Jeanette (1849-1938)  |
Jurenák Anton (1813-1896) nagykereskedő; Pozsony  | ||
| Siebenfreund Jeanette (1813-1887) Hercegi tanácsos lánya  |
Pályafutása szerkesztés
Penlich 1915 március 15-én lépett be az Osztrák-Magyar Monarchia hadseregébe zászlósi rangban.[5] Hadnagyi előléptetését 1915. augusztusában nyerte el.[6] A háborút a Magyar Királyi 39. honvéd gyaloghadosztályban szolgálta végig. Az összeomláskor főhadnyagyi rangban tette le a fegyvert. Neve később feltűnik az újonnan megalakult csehszlovák hadseregben.
1921-ben Lehár Antal báró nyugat-magyarországi csapataihoz csatlakozott, akikkel megkísérelte megdönteni a Horthy-rendszert. A királypuccs elbukását követően büntetlenül folytathatta katonai pályafutását.
A második világháborúban 1941-ben az 1. gépkocsizó dandár 3. gépkocsizó zászlóalját vezette Újvédeken és később Ukrajában is.[7] Amiért kiérdemelte a Magyar Érdemrend tisztikeresztjét[8]
Amit következő módon indokoltak:
„vitéz nemes immenburgi Peinlich Béla alezredesnek,
az ellenség előtt tanusitott vitéz magatartásáért
és zászlóaljának az ellenség,
előtt való eredményes vezetéséért.”
1944 november 20-án lépett be a Waffen-SS magyarországi kötelékébe, a 25. Hunyadi Waffen-SS Gránátos Hadosztályba. 1945 február 5-én, Grassy József SS-Gruppenführer elrendelte, hogy a két hadosztály állományából létesítsenek egy riadóalakulatot. Az Ungarisches Waffen-Alarm-Regiment szervezésével Peinlich Béla Waffen-Standartenführert, bízta meg. Az alakulat körülbelül 2450-2600 főt foglalt magába.
1945. február 8-án riadóalakulatot a mai Lengyelország területén vetették be, ahol főharcvonalának hossza Oberleschen és Wenigtreben között mintegy 12 kilométert tett ki. A szovjet csapatokkal való harcérintkezést először Armadebrunn községben egy harcfelderítést végrehajtó alakulata vette fel február 9-én a délelőtti órákban. Február 9-én délutánra már a teljes magyar riadóezred harcérintkezésbe került az előretörő szovjet alakulatokkal, amelyek elfoglalták a neuhammeri táborhoz közel eső Oberleschent, majd elérték a tőle délnyugati irányban levő Buchwaldot, és hídfőállást alakítottak ki a Bober folyó nyugati partján. A harcok színhelyéről kimentett sebesültek kórházba szállítása, céljából vitéz Peinlich ezredes a német erődítési parancsnokságnál (Befestigungs-Kommando) volt kénytelen jelentkezni. Több mint 200 sebesültet sikerült így a hátországi kórházakba szállítani és a kiéhezett alakulatok némi élelemhez is jutottak. Február 12-éről 13-ára virradóan a szovjet támadás újból felélénkült. 13-án a kora délutáni órákban a III. zászlóalj már teljes lőszerhiányt jelentett, s a zászlóalj parancsnoka, Pataki Géza százados közölte Peinlich ezredessel, hogy az arcvonalból kénytelen kivonulni. A teljes lőszerhiány rövidesen az összes alakulatnál jelentkezett. Most már Peinlich Béla ezredes, ezredparancsnok volt kénytelen jelenteni a német parancsnokságnak, hogy a sötétség leple alatt ezrede kénytelen az állásokat elhagyni.
A riadóalakulat ezt követően beolvadt a Hunyadi Gránátos Hadosztályba és a felső ausztriai Frankenburgban 1945. május 6-án tette le a fegyvert.
A háborút követően Penlich ezredes volt az egyetlen magas rangú tiszt, aki önszántából tért vissza Magyarországra, ahol hazaárulás vádjával a népbíróság elé állították 1945-ben[9] és életfogytiglanra ítélték. 1946-ban[10] és 1947-ben[11] is fellebbezést nyújtott be a bíróságon. 15 év eltelte után kegyelemben részesült és szabadult. 1960-tól éjszakai őrként dolgozott haláláig.
Források szerkesztés
- Records of the Tötösy de Zepetnek Family / A Zepetneki Tötösy család adattára
- Kovács Zoltán András – Számvéber Norbert: A Waffen-SS Magyarországon / HADTÖRTÉNELMI LEVÉLTÁRI KIADVÁNYOK Sorozatszerkesztő dr. Szijj Jolán Paktum Nyomdaipari Társaság Budapest, 2001
- Siegrunen Vol. VIII Numbers 47/48, September 1989 [12]
- Hadtörténelmi Közlemények, 109. évf. 1. sz. (1996)
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ Turul 2009 (A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Közlönye). [2021. december 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. december 16.)
- ↑ Peinlich Károly gyászjelentése
- ↑ Genealogisches Taschenbuch der Ritter- und Adels-Geschlechter, 1870
- ↑ özv. Ferér Gyuláné gyászjelentése
- ↑ Fremden-Blatt, 16. März 1915
- ↑ Fremden-Blatt, 25. August 1915
- ↑ MOSZT Könyvek 15.. [2021. december 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. december 16.)
- ↑ Napi Hírek, 1941. október/21941-10-22
- ↑ Büntetőügyek HU BFL - XXV.2.b - 14733 - 1945
- ↑ Büntetőügyek HU BFL - XXV.2.b - 6727 - 1946
- ↑ Büntetőügyek HU BFL - XXV.1.b - 1117 - 1947
- ↑ Siegrunen