Főmenü megnyitása

A Penninikum az Alpok egyik fő földtani egysége. Kőzetének nagyobb része a Tethys üledékes területéhez tartozott, amelynek északnyugati csücske a jura korszakban (206-144 millió évvel ezelőtt) az európai kontinentális kéreg és az afrikai kontinenshez számított Apuliai kontinentális lemez között volt. Az alpesi összecsukódásnál a Penninikum sziklái összetolódtak, és messze tolták az európai kontinentális lemez északi és nyugati peremét. Tehát a Penninikumból létrejött a Pennini takaró.

Tartalomjegyzék

A Pennini-óceánSzerkesztés

A Pennini-óceán egy mélytengeri terület volt az alpi Thetysen belül, ami a triásztól a krétáig létezett. Északi partja az európai kőzetlemez legkülső pereme (ma többek között a Helvétikum, amely az Alpok alkotórésze), déli partja az apuliai kőzetlemez és az ahhoz csatlakozott adriai kőzetlemez (ma Nyugati-, és Déli-Alpok) voltak. A Pennini-óceán az alpidi hegységképződés alatt teljesen összezárult, és ma a Penninikum egység túlnyomó részét képezi.

Az óceánt legalább átmenetileg és részben egy központi küszöb két részre osztotta. A Valais-óceán északon külön tengermedenceként nyugatról a Keleti-Alpok közepéig terjedt, nyugat felé a mai ibériai félszigetnek (Ibéria) a Pireneusokon túl, az Atlanti óceánba benyúló északi pereméhez kapcsolódott. Ez a kapcsolat azonban nem egyértelmű. A Ligur-óceán déli részén egy kiterjedt óceáni medence volt, amelyben nagy kiterjedésű óceáni kéreg volt. A két óceáni terület között felemelkedő terület a briançoni küszöb (Briançonnais) volt. A briançoni küszöb pontos helyének megállapítása további kutatás tárgya.

A kontinentális peremekről és a briançoni küszöbről az üledék az óceán mélyére került. A lerakódott réteg teljes vastagsága akár több mint 5000 m is lehetett.

Szerkezet és kőzetekSzerkesztés

A Alpok szerkezeti felépítésében a Penninikum a Helvétikum felett, és a Ausztroalpi takaró (a felső kontinentális lemez alkotórésze) alatt helyezkedik el.

A Penninikum kőzeteit három részre tagolhatók, Felső-, Középső- és Alsó-Penninikumra, amelyek szintén összetetten formázott tektonikai takarókból állnak, amelyek egy közös keletkezési hegységre vezethetők vissza. Hasonló jelentésű felosztások az Északi-, Közép- és Déli-Penninikum, valamint a Magas-, Középső- és Mély-Penninikum.

Lemeztektonikai felépítésSzerkesztés

A Penninikum sajátos összlet az adriai kőzetlemez és az európai kőzetlemez között. A Penninikum az alpi orogén ciklus (hegységképződési időszak) későbbi szakaszában a periadrikus vonaltól délre és délnyugatra a déli Alpokra nyomódott össze, úgyhogy a kőzetlemez bonyolult módon átalakult.

ElőfordulásSzerkesztés

Az Alpok nagyobbik részének kőzetei a Penninikumhoz tartoznak, mindenekelőtt a Nyugati-Alpokban és a Svájci-Alpokban. A Nyugati-Alpok a Rhóne-Simpton vonaltól délre majdnem kizárólag a Penninikum kőzeteiből áll. A svájci térségben, a Svájci-Alpok legnagyobb központi masszívumát alkotó Aarmasszívumtól délre és a periadriai vonaltól északra, a Penninikumhoz tartozik.

A Rajnától keletre a Penninikum majdnem teljesen a kelet-alpesi réteggel takart. A Keleti-Alpokban e réteg alatt csak néhány helyen kerül a felszínre. A pennini réteghez tartozik a flis-öv (korábbi elnevezés: homokkő-öv) az Alpok északi lejtőin Bajorországban és Ausztriában. Magában az Alpokban a Penninikum kristályos kőzetekkel jelenik meg a geológiai ablakokban, például: Gargellen ablakban a Voralbergben, az Engandiner ablakban, amely a tiroli Prutzig nyúlik; a Tauern ablakban a Brenner-hágó és a Lieser-völgy között és a Rohonci ablakban (Kőszegi-hegység) az Alpok keleti végén.

A Rohonci-ablakcsoportSzerkesztés

A Penninikum egyes előfordulásait legátfogóbban talán a Bonni Egyetem Steinmann Intézete mutatja be az Alpok geológiájának 2. részében. Ezen belül a 12. fejezet (Kapitel 12.) foglalkozik a keleti-alpokbeli Penninikummal és a 12.3. alfejezet a Rohonci-ablakcsoporttal.[1]

A Keleti-Alpokban (a svájci-osztrák határtól keletre) a Penninikumot elrejti a kelet-alpi takaró. Itt a Penninikum egyrészt egy szűk sávban jelenik meg az Alpok északi peremén a Flis-övben, másrészt három nagyobb tektonikai ablakban: az Engadine-ablak a nyugati Keleti-Alpokban, a Tauern-ablak a középső Keleti-Alpokban és a Rohonci-ablakcsoport a keleti Alpokalján. Az ablakok keletkezése a harmadkori tektonikai eseményekkel kapcsolatos.

Az Alpok keleti peremén lévő ablakcsoportban négy különböző tektonikai ablak van, északról dél felé haladva: a Mölterni-ablak, a Borostyánkői-ablak, a Rohonc-Kőszegi-ablak, és a Vas-hegy. Az Engadine-ablaktól és a Tauern-ablaktól eltérően a Rohonc körüli tektonikai ablakok alacsonyabb csúcsok körüli dombvidéken fekszenek és csak részben fedettek a kelet-alpi takaró által (Wechsel-hegység és a Grobgneis-hegység a keleti Alpokalján), részben közvetlenül a Pannon-medence miocén időszaki üledékrétege által fedettek.

Az ablakok pennini szikláit rohonci sorozatnak nevezzük. Főleg különböző összetételű zöldpala fácies metamorf fillitek: kalkfillit, kvarcfillit, grafitfillit. Emellett vannak meszes agyagpala, dolomit és kvarcit rétegek, kétes metaradiolaritok, konglomerátumok és breccsák (Cáki-konglomerátum). A meszes agyagpala kiindulási kőzete a felső kora krétától a késő krétáig a szivacstűkhöz sorolható. Ezekben az üledékekben részben nagy ofiolittestek tárolódnak: szerpentinit, metagabbró és amfibolit (zöldpala). Az utóbbit geokémiailag részben közép-óceáni-hátsági bazaltként határozták meg. A rohonci sorozat nagyon hasonló a Glockner-takaróval és a Tauern-ablak Matrei zónájával és valószínűleg azok keleti folytatását képviseli.

Az ofiolit és a kapcsolódó üledékek metamorfózisa eredetileg összenyomódás (kb. 330-430 C° 6-8 kbar, tehát a zöld- és kékpala fáciesek közötti határtartományban), majd a sziklák keresztülmentek egy zöldpala fácies metamorfózison (max. 3 kbar és 390-430 C°). A Tauern-ablakhoz hasonlóan valószínűleg ez is harmadkori metamorfózis. A penninikumi sziklák egy vagy több enyhe lejtésű keleti irányú elmozdulás miatt váltak szabaddá. Ezt a miocén kori lehűléses korszak váltotta ki.

Az elnevezés eredeteSzerkesztés

A Penninikum fogalma a Nagy Szent Bernát-hágó és Wallis latin neveiből – Mons Penninus, illetve Summus Penninus és Vallis Penninus (Vallis Poeninus) – származtatott. Valószínű, hogy eredetileg a név egy hágó vagy hegy jelentésű kelta vagy előkelta szóhoz kapcsolódik (lásd: a gall ben, illetve a walesi pen szavakat), később szonban egy kelta, azután pedig római istennel azonosították (Jupiter Penninus, illetve Jupiter Poeninus, miután össze akarták kapcsolni a pun (Poenus) Hannibál legyőzésével).

JegyzetekSzerkesztés

  1. Steinmann Institut

FordításSzerkesztés

Ez a szócikk részben vagy egészben a Penninikum című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a szócikk részben vagy egészben a Penninischer Ozean című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés

Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés