Pestimrei vasúti baleset

A pestimrei vasúti baleset a 142-es vasútvonal történetének legsúlyosabb balesete. A baleset során egy Budapest felé tartó tehervonat és egy Lajosmizse felé közlekedő személyvonat ütközött frontálisan Budapest közigazgatási területén, Gyál-felső megállóhely közelében. Az egy (más források szerint kettő) halálos áldozattal, igen jelentős anyagi kárral járó, hosszú üzemzavart okozó balesetet a figyelmetlenség, a forgalmat irányító vasutasok jelzéseinek félreértelmezése, egy rossz helyet megvilágító zöld fényű lámpa, illetve a vonatok megfékezetlensége okozta.

Pestimrei vasúti baleset
Részletek
Dátum 1966. január 21.
Időpont 19:35 CET
Ország  Magyarország
Helyszín Budapest XVIII. kerülete
Vasútvonal Budapest–Lajosmizse–Kecskemét-vasútvonal
Üzemeltető MÁV
Baleset típusa ütközés
Okok Figyelmetlenség, vonatok megfékezetlensége
Adatok
Vonatok 2
Áldozatok 1
Sérültek 15
Kár 350 000 forint

A baleset előzményeiSzerkesztés

1966. január 21-én este kifejezetten zord téli idő uralkodott Budapest déli területein. A -13 C°-os hideg és az enyhén szeles idő is hozzájárult ahhoz, hogy a baleset megtörténjen. Ezen az estén a városból kifelé tartó személyvonatokkal ellentétes irányban mozgó tehervonat is közlekedett a vasútvonalon. A Budapest felé tartó tehervonat a tervek szerint Pestimre állomáson találkozott volna a Lajosmizsére közlekedő személyvonattal.

A MÁV 2799-es számú tehervonata Ócsa állomásról indult útnak Budapest felé. A tehervonatot a Hámán Kató Fűtőház gőzmozdonya továbbította Budapestre. A vonatot Ócsán állították össze a kora esti órákban, a korszak követelményeinek megfelelően a vonat utolsó kocsiján zárfékező foglalt helyet. A fékező jelenléte azonban gyakorlatilag fölösleges volt, mivel a vonat utolsó néhány kocsiját a mozdonyvezető kérésére (a fékrendszert működtető kompresszor elégtelen teljesítménye és a hideg miatt várható műszaki problémák miatt) a fékrendszerből kiiktatták, ennek pedig később végzetes következménye lett.

Az ellenirányban közlekedő személyvonatot a ceglédi fűtőház mozdonya továbbította. A mozdony igen rossz műszaki állapotban volt, a szerelvény pedig a megszokottnál hosszabb volt. A Pestimre (később Pestszentimre) állomásra behaladó vonatot az állomás személyzete az előírások szerint fogadta. A személyvonat megállása után a kezdőponti váltókezelő jelezte, hogy a vonat utolsó kocsija az összezárási határon kívül állt meg és félő, hogy az ellenirányban áthaladó tehervonat ezt az utolsó kocsit elsodorja majd. Az állomási szolgálattevő ezért a forgalmi iroda előtti kis térre lépett és lámpájával a mozdony irányába előrébb jelzést adott. A vonat hamarosan megmozdult. Az állomás személyzete megriadva vette észre, hogy a vonat nem csak előrébb húz, hanem sebességét egyre fokozva Gyál felé elhagyja az állomást. A végponti váltókezelő hiába kiáltotta fel a mozdonyra az azonnali megállásra vonatkozó utasítást, a mozdony elhaladt mellette.

A vonat kihaladását észlelve a pestimrei szolgálattevő kétségbeesve hívta fel a gyáli forgalmi irodát kérve, hogy a Budapest felé tartó tehervonatot állítsák meg. A tehervonat éppen abban a percben haladt át gyáli állomáson. A gyáli forgalmista utasította a pestimrei oldalon szolgálatot teljesítő váltókezelőt, hogy a vonatra kiabálja fel a megállásra vonatkozó utasítást. A váltókezelő az utasítást sikerrel teljesítette: az utolsó teherkocsin elhelyezkedő zárfékező visszajelezte, hogy meghúzta a vészféket. A vészfék azonban hatástalan maradt, hiszen a tehervonat utolsó kocsijait a vonat fékrendszeréből még Ócsán kiiktatták.

A Pestimre és Gyál állomások között egymás felé tartó vonatok megállítására a korszak technikai szintjén a forgalmat irányító személyzetnek nem volt már lehetősége. A két mozdony személyzete ugyan még észrevehette volna a szemből közeledő járművet, ám a személyzetet a rossz technikai állapotban lévő gép és az összefagyott szén csákányozása kötötte le.

Az ütközésSzerkesztés

A két mozdony személyzete körülbelül 100 méter távolságból észlelte az ellenirányból érkező járművet. A mozdonyvezetők már hiába hozták működésbe a fékeket, azok már nem tudtak elégséges hatást kifejteni. A két vonat Gyál-Felső megállóhelytől néhány száz méterre, már Budapest közigazgatási területén összeütközött. Az ütközéskor mindkét vonat mozdonya kisiklott és súlyosan megrongálódott. A tehervonat vonatvezetője az ütközés helyszínén belehalt sérüléseibe. Megsérült a MÁV további hat munkatársa, illetve a személyvonat 13 utasa is. Teljesen összeroncsolódott a tehervonat három kocsija, további 3 kisiklott és az árokba borult, 11 teherkocsi pedig megrongálódott. A személyvonat vagonjai is megsérültek.

A baleset után a sérülteket az összes elérhető eszköz segítségével igyekeztek orvosi ellátáshoz juttatni. A sérültek kórházba juttatásában a BKV egyik busza is részt vett, ezt az egyik vasutas intette le. A pályát csak másnap reggelre sikerült megtisztítani a roncsoktól. A megrongálódott távközlési hálózatot és síneket szintén másnap reggelre állították helyre.

A baleset okainak vizsgálataSzerkesztés

A baleset okainak vizsgálatakor számos kérdés fogalmazódott meg. Ezek közül talán a legfontosabb az volt, hogy miért indult el a személyvonat Pestimre állomásról engedély nélkül.

A személyvonat vonatvezetőjének vallomásából kiderült, hogy a vonat megállásakor nem közölték velük, hogy meg kell várniuk a szemből érkező tehervonatot. A vonatvezető megvárta, míg a vonat az állomáson eltölti az előírásszerű egyperces tartózkodását, majd vonatkísérők a helyükre jelzést adott a sípjával. Ugyanakkor tekintetével kereste az állomási szolgálattevőt, de a vonatból gomolygó gőz és az állomáson tartózkodó emberek miatt csak nehezen tudta megpillantani. Végül sikerült megpillantania a kihaladást engedélyező jelző zöld fényt, a vonat pedig elindult. Hasonló vallomást tett a személyvonat mozdonyvezetője is, aki a peronon haladó emberek és a vonat melletti gőzpamacsok miatt nem látta a forgalmi szolgálattevőt. A vonatot elmondása szerint azért indította el, mert a vonatvezető erre vonatkozó jelzést adott.

Fontos vizsgálandó kérdés volt, hogy miként pillanthatott meg a vonatvezető zöld fényjelzést. A forgalmi szolgálattevő saját bevallása szerint fehér fénnyel adott "előrébb" jelzést a mozdony irányában és a balesetet vizsgáló bizottság is fehér üveget talált a szolgálati lámpában. Az üveget azonban a szolgálattevő később is kicserélhette. Később megtalálni vélték a magyarázatot. A vonatvezető az állomás zöld neonfénnyel kivilágított névtáblájának földre vetült fényét pillanthatta meg a gőzön keresztül és ezt vélte szabad jelzésnek.

A vizsgálat választ keresett arra is, hogy miért rohant egymásba gyakorlatilag fékezés nélkül a két vonat. Gyál és Pestimre között a pálya egyetlen enyhe ívtől eltekintve egyenes, végig jól belátható, a két vonat személyzetének már messziről észre kellett volna vennie egymást. A kérdésre két magyarázat is felmerült. Az egyik szerint a mozdonyok rossz műszaki állapotával való küzdelem annyira lekötötte a vonatok személyzetét, hogy nem hajoltak ki a mozdonyból a kellemetlenül hideg éjszakába a pályát és a jelzéseket megfigyelni. A másik magyarázat szerint ha ki is tekintettek volna, akkor sem volt sok esélyük észlelni az ellenirányból érkező vasúti járművet. Ennek oka az volt, hogy Pestimre és Gyál között a vasútvonal egy gyorsan urbanizálódó területen fut keresztül, ráadásul egy forgalmas közúttal párhuzamosan. A hideg menetszélben hunyorogva vélhetően nem lehet jól megkülönböztetni a vasúti járművek világítását az utcai lámpák, közúti járművek és lakások világításától.

Ítéletek, következményekSzerkesztés

A balesetvizsgáló bizottság a balesetet előidéző vétkesekként a vonatok személyzetét nevezte meg. Alig három hónappal az események után a személyvonat vonatvezetője 32 hónap börtönbüntetést kapott, mozdonyvezetőjét pedig 4 év letöltendő börtönbüntetésre ítélték. A személyvonat mozdonyán dolgozó fűtő egy év felfüggesztett börtönbüntetést kapott.

ForrásokSzerkesztés