Wikipédia

Peter Parler

Peter Parler (Schwäbisch Gmünd, kb. 1330. – Prága, 1399. július 13.) német származású cseh építész és szobrász, a Parler építészcsalád legnevesebb képviselője; egyebek közt a Szent Vitus-székesegyház arculatának kialakítója és a Károly híd (Karlův most) építője, az ún. „német különgótikát” továbbfejlesztő közép-európai gótika vezéregyénisége.

Peter Parler
Önmagáról faragott szobra a Szent Vitus-székesegyházban
Önmagáról faragott szobra
a Szent Vitus-székesegyházban
Született1330–1333
Schwäbisch Gmünd
Elhunyt1399. július 13.
Prága
Állampolgárságanémet, cseh
GyermekeiWenzel Parler
ifjabb Johann Parler
SzüleiHeinrich Parler
Foglalkozása
SírhelyeSzent Vitus-székesegyház
A Wikimédia Commons tartalmaz Peter Parler témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Élete szerkesztés

Apja, a Heinrich von Gmünd néven is ismert Heinrich Parler (a parlerius latin szóból képzett Parler családnév jelentése: Pallér) Schwäbisch Gmündből először Kölnbe költözött családjával, majd 1351-ben visszaköltöztek Schwäbisch Gmündbe, hogy felépítsék a Szent Kereszt-templomot — ebben a munkában már Peter is segített apjának.

1352-ben meghalt a prágai Szent Vitus-székesegyház építését elkezdő Arrasi Mátyás (Matthieu d'Arras) francia építészmester, és IV. Károly német-római császár Parlerre bízta az építkezés folytatását. 1355-ben[1][2], illetve 1356-ban[3],[4]) családostól a cseh fővárosba költözött át. IV. Károly a székesegyház mellett számos más munkával is megbízta; egyebek közt Parler lett az ekkoriban kialakított Újváros (Nové Město) fő tervezője, és emellett számos más épületet is tervezett szerte a Német-Római Birodalomban.

Egy kölni kőfaragó lányát vette feleségül.[4] Két fia:

ugyancsak jeles építész lett; apjuk halála után ők folytatták a Szent Vitus-székesegyház építését.

Valószínűleg volt egy harmadik fia is: Heinrich Parler, aki apjával közösen faragta csillámpalából Szent Vencelnek a Szent Vitus-székesegyház Szent Vencel-kápolnájában álló szobrát. Más források[5] szerint az a Heinrich Parler, aki a szobron dolgozott, nem a fia volt Peter Parlernek, hanem unokaöccse, Heinrich IV. Parler, aki 1373 áprilisában 30 groschen fizetséget kapott a szobron végzett öt napi munkájáért.

A 15. századi huszita háborúk alatt a Szent Vitus-székesegyház építkezése leállt. A Parler-műhely tagjai szétszéledtek, békésebb területeken kerestek munkát. Így kerültek Magyarországra is, ahol a budai és pozsonyi királyi építőműhelyekben követhető kezük munkája. Jelentősen hozzájárultak Zsigmond-kori építészetünk virágzásához.[2]

Fontosabb munkái szerkesztés

Épületek, építmények szerkesztés

Szobrok szerkesztés

Nemcsak építészként, de szobrászként is kiemelkedőt alkotott. Szakított a hagyományos, sablonokra építő ábrázolásmóddal, és realisztikusan, a karakteres vonásokat kiemelve jelenítette meg alakjait.[4] Masszív, realista stílusában több szarkofágot is faragott.[2]

Főként a székesegyház trifóriumának díszítésére hozta létre tanítványaival az ezért utólag gyakran „trifórium-műhelynek,”[6] más forrásokban[4] „Parler-műhelynek” nevezett műhelyét. Ezért szobrainak többsége a kor szokása szerint valószínűleg nem teljesen önálló alkotás, hanem tanítványaival közös munka. Eredetileg színesre festették őket, de ez ma már nem látható.[2]

A Károly híd eredeti, még általa faragott szobrai a gótikából az úgynevezett lágy stílus felé vezettek át.[7]

Leghíresebb művei:

  • Madonna gyermekével (1375–1380 között) — Varsó, Nemzeti Múzeum,
  • Szent Vencel-szobor a Szent Vitus-székesegyház Vencel-kápolnájában,
  • a Szent Vitus-székesegyház hat királyi szarkofágja,
  • Önmagát ábrázoló szobra a Szent Vitus-székesegyház trifóriumában és a trifórium további húsz szobra[8]. A szobor feletti felirat: Petrus Henricii /P/arleri de Colonia megadja a művész nevét és származását. Az, hogy e szobor a királyportrékkal áll egy sorban, bizonyítja a művész szerepének növekvő jelentőségét, általános megbecsülését;[2][2]
  • a Károly híd több szobra.[3]

Ezeket a szobrokat a kor szokásának megfelelően élénk színekkel ki is festette,[8] mára azonban a festék a legtöbbjükről teljesen lekopott.

Emlékezete szerkesztés

Antonín Mrkos cseh csillagász 1988-ban Parlerről nevezte el az általa felfedezett kisbolygót: ez a 6550 Parléř.

Jegyzetek szerkesztés

  1. ↑ Deutsche Biographie
  2. ↑ a b c d e f Hetedhétország
  3. ↑ a b Prague Minos Guide
  4. ↑ a b c d Entz Géza
  5. ↑ The Grove Encyclopedia of Medieval Art and Architecture
  6. ↑ Balogh Jolán: Márton és György kolozsvári szobrászok. Erdélyi Tudományos Füzetek, 1934
  7. ↑ Művészeti lexikon III. (L–Q). Főszerk. Zádor Anna, Genthon István. 3. kiad. Budapest: Akadémiai. 1983. 704. o.
  8. ↑ a b Szombathy

Források szerkesztés

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Peter_Parler&oldid=27052650”