Wikipédia

Peter Ustinov

angol színész, producer, rendező, regényíró és színpadi szerző (1921–2004)

Sir Peter Alexander Ustinov (London, 1921. április 16. – Genolier, Vaud kanton, Svájc, 2004. március 28.) Oscar-, Emmy- és Golden Globe-díjas angol színész, producer, rendező, regényíró és színpadi szerző. Ustinov több könyvet, színdarabot, forgatókönyvet írt, rendezett filmeket, színdarabokat és operákat. Több díjat nyert, köztük Nagy-britanniai Írók Szövetségének díját. Szívesen látott vendég volt számos műsorban és kedvelt volt műsorvezetőként is.

Sir Peter Ustinov
SzületettPeter Alexander Ustinov
1921. április 16.[1][2][3][4][5]
Camden kerület
Elhunyt2004. március 28. (82 évesen)[1][2][3][4][5]
Genolier[6]
Állampolgárságabrit
HázastársaIsolde Denham (1940–1950)
Suzanne Cloutier (1954–1971)
Hélène du Lau d'Allemands (1972–2004)
Gyermekeinégy gyermek:
  • Igor Ustinov
  • Pavla Ustinov
  • Andrea Ustinov
  • Tamara Ustinov
SzüleiNadia Benois
Jona von Ustinov
Foglalkozása
TisztségeUNICEF jószolgálati nagykövet
IskoláiWestminster School
Kitüntetései
  • A Német Szövetségi Köztársaság Érdemrendje (1984)
  • Brit Birodalom Rendjének parancsnoka (1975)
  • Karl-Valentin-rend (1981)
  • Knight of the Order of the Southern Cross
  • Mosolyrend (1974)
  • Francia Köztársaság Művészeti és Irodalmi Rendjének parancsnoka
  • Benjamin Franklin Medal (1958)
  • a Torontói Egyetem díszdoktora
  • a Durham Egyetem díszdoktora
  • A Német Szövetségi Köztársaság Rendjének Nagykeresztje (1998)
  • Knight Bachelor
  • az Ottawai Egyetem díszdoktora
  • Golden Schlitzohr (1987)
  • Déli Kereszt Országos rendje
  • a Brüsszeli Vrije Egyetem díszdoktora (1995)
  • Critics' Circle Award for Distinguished Service to the Arts
Halál okaszívelégtelenség
SírhelyeBursins
Magassága180 cm
Színészi pályafutása
Aktív évek1940–2004
Díjai
Oscar-díjak
Legjobb férfi mellékszereplő
Spartacus (1961)
Topkapi (1965)
Golden Globe-díjak
Legjobb férfi mellékszereplő
Quo vadis (1952)
Emmy-díjak
Legjobb férfi főszereplő (televíziós minisorozat vagy tévéfilm)
Omnibus (1958)
Barefoot in Athens (1967)
A Storm in Summer (1970)
További díjak
  • Kék Párduc – TV & Streaming Award (1998)[2]
  • Ezüst Medve
A Wikimédia Commons tartalmaz Sir Peter Ustinov témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

„Az öröklött vélemény – vagyis az előítélet – magának a véleménynek a tagadása. Azok számára van fenntartva, akik képtelenek vagy nem hajlandók élvezni az ész nagy elsőszülöttségi jogának előnyeit. Az előítélet azoké, akik túl gyávák, mégis túl energikusak, s bármire képesek, de csak másokkal együttesen. Egy közönséges futballmeccs lármája megadja nekik azt a bátorságot, aminek egyedül híjával vannak. Az ő fizikai erőfitogtatásuk oly fenyegető, amilyenek céljaik: csüggesztő és üres.”[7]

Élete szerkesztés

Peter Ustinov egy nemzetközi családból származik: édesanyja (Nadjeschda Leontievna Benois) orosz származású francia jelmeztervező, nagyapja anyai ágon Louis Benois, építész. Édesapja Jona Baron von Ustinov orosz származású német állampolgár, a londoni német nagykövetség sajtóattaséja, valamint a második világháború után (a Ribbentroppal való szakítás után) angol kém. Dédapja svájci misszionárius, felesége Susan Bell, aki pedig a Tewodros dinasztiához tartozott. Ustinov állítása szerint: „Szentpéterváron fogant, Londonban született és Schwäbisch Gmündben keresztelték.

„Angliában születtem, de egyetlen csepp angol vér sem csörgedezik az ereimben. Azt szoktam mondani, hogy egész életemet száműzetésben töltöttem, ám büszke vagyok vegyes származásomra, ami orosz, francia, német, sőt más nemzetiségeket is magában foglal.”[8] (Ezzel függ össze nyelvtudása is: otthon tanult meg angolul, oroszul, németül és franciául, később sajátította el a spanyolt és az olaszt, de tudott valamennyit törökül és újgörögül is.)

Ustinov a londoni Westminster elit iskolába járt, ám 16 évesen otthagyta a patinás intézményt, s szerencsét próbált a brit főváros színházi köreiben. A London Theatre Studióban színésznek tanult; 17 évesen kapta első színpadi szerepét. 1939-ben állította színpadra első saját darabját, The Bishop of Limpopoland címmel. 1940-ben kapta első kis filmszerepét, majd 1942-ben egy jelentősebbet a The Goose Steps Out-ban. A második világháborúban közlegényként a szintén színész David Niven keze alatt szolgált. A két férfi életre szóló barátságot kötött a katonaság során. Első filmrendezése a School for Secrets (1946).

1940 és 1950 között Isolde Denham színésznővel élt házasságban. Ebből a házasságból származik lánya, Tamara, aki szintén színésznő. 1954-ben a kanadai színésznővel, Suzanne Cloutier-vel kötött házasságot, három gyerekük van: Pavla, Igor és Andrea. Válásuk után Hélène du Lau d'Allemans írónőt vette feleségül, akivel haláláig a Genfi-tó partján lévő Bursinsban élt.

 
Peter Ustinov a The Sundowners című filmben

Karakterszerepeivel (Quo vadis, Nem vagyunk angyalok és Spartacus) vált híressé. Sikeresek voltak a megfilmesített Agatha Christie művek is, ahol Ustinov a belga mesterdetektív, Hercule Poirot szerepét játszotta. Utolsó szerepe a Luther című német-amerikai filmben Bölcs Frigyes alakítása volt (2003-ban került a filmvászonra). Íróként, illetve forgatókönyvíróként is megmutatta kreativitását: 9 forgatókönyvet, 11 regényt és elbeszélő kötetet, és több mint 20 színházi darabot írt. Nagy komolyzene kedvelőként Solti György bátorítására operát is rendezett Berlinben, Salzburgban, Londonban, Párizsban és Moszkvában.

1960-ban a Stanley Kubrick rendezte Spartacus című filmben alakított szerepéért, majd 1964-ben a Topkapi filmvígjátékban nyújtott teljesítményéért Oscar-díjat kapott. 1968-ban Ira Wallach-kal együtt a legjobb író, a legjobb történet és a legjobb eredeti forgatókönyv összevont díjára jelölték a Hot Millions-ért. Berlinben életmű-díjat kapott 1972-ben. Ustinov rendezései közül kiemelkedik a Romain Gary regénye nyomán készült Lady L., Sophia Loren főszereplésével. Több Mozart-operaelőadást is rendezett. Számos színdarabja közül a legnevezetesebbek az egyaránt 1967-ben bemutatott Félúton a fán, valamint az Ismeretlen katona és felesége voltak. Több novelláskötetet is kiadott, és megírta önéletrajzát, könyvet írt a Gorbacsov-éráról Az én Oroszországom címmel, amelyben nagy szerelmének Oroszországnak adózik (hatrészes dokumentumfilmet is készített az országról a BBC-nek).

Az ’50-es évek elején a világföderalisták közé lépett és 1991-töl haláláig a Világföderalista Mozgalom (World Federalist Movement) elnökének tisztét töltötte be. Politikai kérdésekben is nyilvánosságra hozta véleményét: legutoljára aktív résztvevője volt a németországi Ramsteinban szervezett békemozgalmi, tiltakozó menetnek (húsvéti menet) a nukleáris robbanó fejeket tároló amerikai támaszpont ellen.[9]

2004. március 28-án szívelégtelenség következtében elhunyt.

Társadalmi szerepvállalása szerkesztés

Jelentősek emberbaráti cselekedetei a UNICEF jószolgálati nagyköveteként (1968 óta). Munkája felbecsülhetetlen értékű segítség a segélyalap növelése, és a média közvetítette események terén. Számos jótékonysági gálát szervezett és vezetett a szervezet javára. Interjúk százaiban emelt szót azért, hogy a világ ne fegyverekre, hanem az éhező, beteg gyerekekre fordítsa anyagi forrásait. Egyik legfontosabb célkitűzése az életben, annak elősegítése, hogy a művészet útján találkozzanak az emberek, felépüljön a barátság hídja nyugat és kelet, észak és dél között. 1993-ban megkapta a Unicef Kiváló Szolgálatért Érmét. 1999-ben saját alapítványokat hozott létre gyerekek és fiatalok megsegítésére.

Ustinov 2002-ben egy UNICEF-misszió keretében Berlinben látogatta meg az első United Buddy Bears-kiállítást. Egy évre rá védnökként nyitotta meg a második kiállítást, ugyancsak Berlinben. A kiállítás ekkor indult el világkörüli útjára, és időközben már mindegyik kontinensen látható volt.[10]

„Bár a társadalomban, tapasztalatom szerint, a gyerekek ritkán hallatják hangjukat, mindig számíthatnak azok támogatására, akik szívükön viselik a világ sorsának jobbra fordítását” – mondta Peter Ustinov. „Ők az UNICEF igazi szövetségesei.”[11]

1968 és 1974 között a skót Dundee Egyetem rektoraként tevékenykedett. 1992-től haláláig az angliai Durham egyetem kancellárja volt. Több világszerte elismert intézmény és egyetem tiszteletbeli doktori címmel ajándékozta meg. 1990-ben II. Erzsébet brit királynő lovaggá ütötte Ustinovot, aki sohasem vallotta magát angolnak.

„Békefenntartó” tevékenysége mellett utolsó éveiben sokat foglalkozott az előítéletekkel. Létrehozta a Sir Peter Ustinov Intézményt az előítéletek kutatására és legyőzésére. Kezdeményezésére más európai városokban is, mint Budapesten és Durhamban erre a kutatási területre specializálódott egyetemek alakultak, amelyek a nevét viselik és ahol számos előadást tartott. Budapesten a Műegyetemmel közösen hozott létre előítélet-kutató központot.

Filmjei szerkesztés

mint színész
mint rendező
  • 1946: School for Secrets
  • 1948: Vice Versa
  • 1949: Private Angelo
  • 1961: Romanoff and Juliet
  • 1961: Billy Budd
  • 1965: Lady L.
  • 1972: Hammersmith is out
  • 1984: Memed, My Hawk
mint forgatókönyvíró
  • 1944: The Way Ahead
  • 1946: School for Secrets
  • 1948: Vice Versa
  • 1949: Private Angelo
  • 1961: Romanoff and Juliet
  • 1961: Billy Budd
  • 1965: Lady L.
  • 1968: Forró milliók (Hot Millions)
  • 1984: Memed, My Hawk
mint producer
  • 1946: School for Secrets
  • 1961: Romanoff and Juliet
  • 1961: Billy Budd

Színházi közreműködése szerkesztés

mint szerző
  • 1942 House of Regrets
  • 1943 Blow Your Own Trumpet
  • 1944 The Banbury Nose
  • 1945 The Tragedy of Good Intentions
  • 1948 The Indifferent Sheperd
  • 1948 Frenzy
  • 1949 The Man in the Raincoat
  • 1951 The Love of The Four Colonels
  • 1951 The Moment of Truth
  • 1952 High Balcony
  • 1953 No Sign of the Dove
  • 1956 Romanoff and Juliet
  • 1956 The Empty Chair
  • 1958 Paris not so Gay
  • 1962 Photo Finish
  • 1964 The Life in My Hands
  • 1967 Halfway Up the Tree
  • 1967 The Unknown Soldier and His Wife
  • 1974 Who’s who in Hell
  • 1981 Overheard
  • 1983 Beethoven's Tenth
mint szereplő
  • 1938 The Wood Demon
  • 1938 Mariana Pineda
  • 1939 Bishop of Limpopoland and Madame Liselotte Beethooven-Fink
  • 1939 White Cargo
  • 1939 Rookery Nook
  • 1939 French Without Tears
  • 1939 Goodness How Sad
  • 1939 Pygmalion
  • 1940 First Night
  • 1940 Swinging the Gate (kabaré)
  • 1940 Fishing for Shadows
  • 1940 Diversion (kabaré)
  • 1941 Diversion No. 2 (kabaré)
  • 1944 The Rivals
  • 1946 Crime and Punishment
  • 1948 Frenzy
  • 1949 Love in Albania
  • 1951/1952 The Love of The Four Colonels
  • 1956/1957 Romanoff and Juliet
  • 1962/1963 Photo Finish
  • 1968 The Unknown Soldier and His Wife
  • 1974 Who’s who in Hell
  • 1979/1980 King Lear
  • 1983/1984/1987/1988/1995 Beethoven's Tenth
  • 1990/1995 An Evening With Peter Ustinov, One Man Show
mint rendező
  • 1941 Squaring the Circle
  • 1949 Love in Albania
  • 1949 The Man in the Raincoat
  • 1952 A Fiddler at the Wedding
  • 1953 No Sign of the Dove
  • 1962 Photo Finish
  • 1967 Halfway Up the Tree

Kitüntetései szerkesztés

 
Peter Ustinov Néró szerepében a Quo Vadis című filmben
Oscar-díj
  • 1961 – Legjobb mellékszereplő – Spartacus
  • 1965 – Legjobb mellékszereplő – Topkapi
Golden Globe-díj
  • 1952 – Legjobb mellékszereplő – Quo vadis
Emmy-díj
  • 1967 – Főszereplő – TV-film – Drama / Barefoot in Athens
  • 1970 – Főszereplő – TV-film – Drama / A Storm in Summer
Életműdíj
  • 1992 – Britannia Award – British Academy of Film and Television Arts (BAFTA)
  • 1993 – Londoni Kritikusdíj
  • 1994 – Bambi
  • 1997 – DIVA-Award Német videódíja (Deutscher Videopreis des DIVA-Award)
  • 1998 – Bayerischer Fernsehpreis
  • 2001 – HÖRZU újság Arany Kamera kitüntetése (Goldene Kamera der Zeitschrift HÖRZU)
  • 2002 – Planetary Consciousness Award des Club of Budapest
  • 2004 – Bayerischer Filmpreis
  • 2004 – Charity Award der Rose d'Or gemeinsam mit UNICEF (posthum)
A Brit Birodalom Rendje
Tiszteletbeli doktori címek
  • 1967 – Cleveland Institute of Music (A zene tiszteletbeli doktora)
  • 1969 – Dundee Egyetem (a jog tiszteletbeli doktora)
  • 1971 – LaSalle College Philadelphia (a jog tiszteletbeli doktora)
  • 1972 – Lancaster Egyetem (szellemi tudományok tiszteletbeli doktora)
  • 1973 – Letherbridge Egyetem (szépművészetek tiszteletbeli doktora)
  • 1984 – Toronto Egyetem
  • 1988 – Georgetown Egyetem (szellemi tudományok tiszteletbeli doktora)
  • 1991 – Ottawa Egyetem (a jog tiszteletbeli doktora)
  • 1992 – Durham Egyetem (szellemi tudományok tiszteletbeli doktora)
  • 1995 – St. Michael’s College Toronto
  • 1995 – Päpstliches Institut für Mittelalterliche Studien
  • 1995 – Brüssel Egyetem
  • 2000 – Nationale Universität von Irland
  • 2001 – Genfi Nemzetközi Egyetem

Források szerkesztés

Forrashivatkozások szerkesztés

  1. ↑ a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 9.)
  2. ↑ a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  3. ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. ↑ a b Internet Broadway Database (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. ↑ a b Internet Broadway Database (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. ↑ Oxford Dictionary of National Biography (angol nyelven). Oxford University Press, 2004. (Hozzáférés: 2020. március 28.)
  7. ↑ Sir Peter Ustinov: Előítélet, részlet, fordította: Hermann Imre
  8. ↑ „Az előítélet a szellem szennyeződése” – interjú Sir Peter Ustinovval, Magyar Hírlap 2001-11-12[halott link]
  9. ↑ 20. März Protestmarsch zum Atombomben-Lager Ramstein
  10. ↑ Peter Ustinov - United Buddy Bears. [2009. március 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. augusztus 20.)
  11. ↑ UNICEF portré. [2008. december 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. augusztus 8.)

További információk szerkesztés

 
A Wikimédia Commons tartalmaz Peter Ustinov témájú médiaállományokat.
 
A magyar Wikidézetben további idézetek találhatóak Peter Ustinov témában.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Peter_Ustinov&oldid=27053989”