Pfeiffer Izsák

(1884-1945) magyar rabbi, költő, műfordító

Pfeiffer Izsák (Ács, 1884. május 29.Dachaui koncentrációs tábor, 1945. május 3.[1] ), magyar rabbi, költő, műfordító. Műveit Pap Izsák művésznéven jegyzik. Családját a holokausztban a második világháború alatt kiirtották, egyetlen túlélő fia Izraelben orvos.

Pfeiffer Izsák
Született1884. május 29.
Ács
Elhunyt1945. május 3. (60 évesen)
Dachau
ÁlnevePap Izsák
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
Iskolái
SablonWikidataSegítség

Édesapja, Pfeiffer Mór – a pápai zsidó iskola igazgatójának házában nevelkedett, ahol húgaival gyakran templomosdit játszottak. Előbb a bencések gimnáziumába, majd a református kollégiumba került.

1911-ben Budapesten doktorált filozófiából, majd 1912-ben rabbi diplomát kapott.[1] A szerb megszállás alatt kitűnt hazafias viselkedésével, ezért nem kapott letelepedési engedélyt.[1]

1912-től 1944-ig rabbiként tevékenykedett (Sümeg, Pécs, Monor), majd a dachaui koncentrációs táborba deportálták, ahol a tábor papja lett. A tábor felszabadítása után nem sokkal halt meg.[1]

  • 1911: Az áldozatok jelentőségének történetéről a héber irodalomban (doktori tézis)
  • tanulmányok és műfordítások a Huszadik Század, a Magyar Zsidó Szemle, az Egyetemes Philologiai Közlöny lapokban
  • 1924: Találkozás az Úrral című verseskötet
  • 1926: az Énekek éneke, illetve Ruth Könyve lefordítása
  • 1942: Jerikó kapuja előtt című verseskötet
  • 1943: Martin Buber Száz chászid történet című könyvének fordítása
  1. a b c d Pécs lexikon  II. (N-ZS). Főszerk. Romváry Ferenc. Pécs: Pécs Lexikon Kulturális Nonprofit Kft. 2010. 130. o. ISBN 978-963-06-7920-6

További információk

szerkesztés