Fürge cselle

csontoshal-faj
(Phoxinus phoxinus szócikkből átirányítva)
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. augusztus 30.

A fürge cselle (Phoxinus phoxinus) a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályának pontyalakúak (Cypriniformes) rendjébe, ezen belül a pontyfélék (Cyprinidae) családjába tartozó védett faj.[1]

Fürge cselle
Rajz a halról
Rajz a halról
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Magyarországon védett
Természetvédelmi érték: 2 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata)
Főosztály: Csontos halak (Osteichthyes)
Osztály: Sugarasúszójú halak (Actinopterygii)
Alosztály: Újúszójúak (Neopterygii)
Alosztályág: Valódi csontoshalak (Teleostei)
Öregrend: Pontyszerűek (Ostariophysi)
Rend: Pontyalakúak (Cypriniformes)
Öregcsalád: Cyprinoidea
Család: Pontyfélék (Cyprinidae)
Alcsalád: Leuciscinae
Nem: Phoxinus
Rafinesque, 1820
Faj: P. phoxinus
Tudományos név
Phoxinus phoxinus
(Linnaeus, 1758)
Szinonimák
Szinonimák
  • Cyprinus aphya Linnaeus, 1758
  • Cyprinus chrysoprasius Pallas, 1814
  • Cyprinus galian Gmelin, 1789
  • Cyprinus isetensis Georgi, 1775
  • Cyprinus lumaireul Schinz, 1840
  • Cyprinus morella Leske, 1774
  • Cyprinus phoxinus Linnaeus, 1758
  • Cyprinus rivularis (Pallas, 1773)
  • Leuciscus phoxinus (Linnaeus, 1758)
  • Phoxinus csikii Hankó, 1922
  • Phoxinus czekanowskii sedelnikowi (non Berg, 1908)
  • Phoxinus laevis Fitzinger, 1832
  • Phoxinus laevis balchaschana Kessler, 1879
  • Phoxinus laevis mikrosquamatus (non Kashchenko, 1899)
  • Phoxinus laevis ujmonensis (non Kashchenko, 1899)
  • Phoxinus lumaireul (Schinz, 1840)
  • Phoxinus marsilii Heckel, 1836
  • Phoxinus phoxinus carpathicus Popescu Gorj & Dumitriu, 1950
  • Phoxinus phoxinus colchicus (non Berg, 1910)
  • Phoxinus phoxinus phoxinus (Linnaeus, 1758)
  • Phoxinus phoxinus strandjae (non Drensky, 1926)
  • Phoxinus rivularis (Pallas, 1773)
  • Phoxinus saposchnikowi (non Kashchenko, 1899)
  • Phoxinus varius Perty, 1832
  • Phoxynus montanus Ogérien, 1863
  • Salmo rivularis Pallas, 1773
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Fürge cselle témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Fürge cselle témájú kategóriát.

A Phoxinus csontoshal-nem típusfaja.

Európai viszonylatban egyre jobban sebezhető fajnak tartják, hiszen érzékenyen reagál a környezeti változásokra. Hazai állománya is fogyatkozóban van emiatt. Gazdasági jelentősége nincs, azonban élőhelyein bőséges táplálékot kínál a pisztrángoknak, a péreknek és a domolykóknak. Társas életmódot folytató halfaj, még a patakok szűkös vízterében is rajokba tömörül.

Előfordulása

szerkesztés

A fürge cselle Európában majdnem mindenhol elterjedt délen a Pireneusokig és a Balkán-félszigetig bezárólag. Ezenkívül Ázsia északi részén is honos a Bering-tengerig, az északi-sarkvidék régióiban azonban már nem fordul elő. A fürge cselle állománya elterjedési területének nagy részén stabil, a vízszennyeződés azonban erősen veszélyezteti állományát. Hazánkban főként hegy- és dombvidéki patakokban található meg az alföldi folyórészeken a vízszennyeződés miatt már nem fordul elő.[2][3]

Megjelenése

szerkesztés

Az állat hossza 7–10, néha akár 14 centiméter is. A nőstény nagyobb, mint a hím. Teste erősen nyújtott, csaknem kerekded, csak a faroknyél lapított oldalról. Szájrése kicsi, végállású. Pikkelyei kicsinyek, 80–90 van egy hosszanti sorban; oldalvonala többnyire nem teljes, a test közepe után megszakad. Hátúszója és farok alatti úszója 10–10 sugarú. Garatfogai kétsorosak, 2.5–5(4).2. Háta és oldala gyakran olajzöld, gyakran sötét keresztsávokkal, oldala bronzos-fémes csillogású, hasa halványsárga vagy fehéres színű. A hím az ívási időszakban vörösesre színeződik, és fején fehér dudorok nőnek. Ezt nevezik dorozsmának vagy más néven nászkiütésnek. A nőstény az ívási időszakban könnyen felismerhető kemény, ikrákkal teli hasáról. A fürge cselle két érzékszervvel: hallószervével és oldalvonal szervével érzékeli a rezgéseket.[3][4] 38-40 csigolyája van.

Életmódja

szerkesztés

A fürge cselle társas lény. Sekély, hideg vizek lakója. Kavicsos medrű, oxigéndús folyóvizeket és tavakat kedveli. Táplálékát csapatokban keresi, melyet vízben élő gerinctelenek, például férgek, rovarlárvák, rákok, vízre hullott repülő rovarok és egyes növényi anyagok gyengébb növényi hajtások alkotják. Táplálkozáskor képes az állkapcsát előre tolni. Kedvelt étke a rablóhalaknak, de egyik nagy ellensége mégis a jégmadár.[3][4]

Szaporodása

szerkesztés

Az ivarérettséget 1–2 éves korban éri el. Az ívási időszak áprilistól júliusig tart. Ekkor, a folyókban élők csapatosan felvonulnak a patakokban, míg a tavakban élők a partok közelébe húzódnak. A hímek oldala sötét zöldes-feketére, a hasuk vörösre színeződik. A nőstény kis csomókba akár 1 000 halványsárga, nyálkával bevont ikrát rak le a folyóágyba, ahol azok kövekre, kavicsokra vagy vízinövényekre tapadnak, és a hím megtermékenyíti őket. Az ikra átmérője 1–1,3 milliméter. A lárvák körülbelül egy hét múlva kelnek ki.[3][4]

A képeken jól látható, hogy társas életmódot folytat és apró termetű faj.

 
Fürge csellék Prágából "Subaqueous Vltava"
 
Fürge cselle raj
 
Nagyszámban összeverődött fürge cselle raj
 
Egy akváriumban készített közeli kép
  1. Phoxinus phoxinus (Linnaeus, 1758). ITIS report. (Hozzáférés: 2010. június 5.)
  2. Védett halaink 2. mohosz.hu. [2011. július 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. június 4.)
  3. a b c d Édesvízi halak. Budapest: Magyar Könyvklub. 1996. = Természetkalauz, ISBN 963 547 140 8  
  4. a b c Csodálatos állatvilág, (Wildlife Fact-File). Budapest: Mester Kiadó (2000). ISBN 963-86092-0-6 

További információk

szerkesztés