Pierre-Jean Fabre

francia orvos, alkimista

Pierre-Jean Fabre (latinul: Petri Johannis Fabry)[4] (Castelnaudary, 1588. – Montpellier, 1658. január 9.) francia alkimista, orvos, író, vélhetően rózsakeresztes.[5]

Pierre-Jean Fabre
Palladium spagyricum RGNb10332947.02.engraved tp 1624 Pierre-Jean Fabre portrait detail.tif
Született 1588[1]
Castelnaudary[2]
Elhunyt 1658. január 9. (69-70 évesen)[3]
Castelnaudary
Állampolgársága francia
Foglalkozása
Iskolái Faculty of Medicine of Montpellier
A Wikimédia Commons tartalmaz Pierre-Jean Fabre témájú médiaállományokat.

ÉleteSzerkesztés

Pierre-Jean Fabre polgárcsaládba született 1588-ban, Antoine Fabre fiaként.[6] Két fivére volt, Gérard és Bertrand, akik közül az utóbbi, Bernard Fabre a teológia doktora, a Saint-Michel társaskáptalani templom papja volt,[4] Jeanne Marie nevű húga pedig Alexandre Déjean férje lett, aki gróf Jean-François-Aimé Dejean (1749–1824) őse volt.[6]

Orvosi tevékenységeSzerkesztés

Montpellier-ben tanult orvostudományt és Paracelsus nyomán jatrokémiai (spagirikus)[7] orvoslással kezdett el foglalkozni, 1615-től Castelnaudaryban.[4] Híressé vált, különösen a pestis gyógyításában, mely különösen súlyos járvánnyá nőtt a harmincéves háború (1618–1648) alatt. Kémiai alapú gyógyszerkezelést végzett és 1622-ben egy rövid ideig XIII. Lajos francia király (1601–1643) háziorvosa is volt.[4][8]

Alkímiai tevékenységeSzerkesztés

Fabre gyakorló alkimista volt és saját állítása szerint 1627. július 22-én sikeresen végrehajtotta ólom transzmutációját ezüstté.[4][9] Komoly érdeklődést tanúsított a kémia misztikus vonatkozásai iránt. Párhuzamba állította az alkímiai operációkat a katolikus egyház szentségeivel az 1632-ben kiadott Alchymista Christianus című művében.[8][10][11]

Utazásai, címeiSzerkesztés

Sokat utazott, többek között eljutott a Német-római Birodalomba is, ahol Frankfurtban időzött. Barcelonában is járt, ahol szintén a pestis ellen küzdött sikeresen. Híre már átlépett országhatárokat, így több könyvét lefordították és kiadták külföldön. Birtokolta a „király tanácsosa” és „Castelnaudary konzulja” címeket. Birtokot tartott fenn Castalnaudary határában, melynek kapuja fölött ma is egy alkímiára utaló metszet látható.[4]

Időskora, hatásaSzerkesztés

1654-ben megromlott az egészsége és Castelnaudaryban hunyt el 1658. január 9-én. Gazdag könyvtárát az egyházra hagyta. A Pénitents Blancs kápolnába temették.[12]

2005-ben brit kutatók felfedezték, hogy Isaac Newton (1642–1726) olvasta és részletes kommentárokkal látta el Pierre-Jean Fabre egyes műveit.[13]

KönyveiSzerkesztés

 
Palladium spagyricum, címlap, 1624
 
Alchymista Christianus, címlap, 1632
  • Palladium Spagyricum, Toulouse, Bosc, 1624, 276 p.
  • Chirurgica spagyrica, Toulouse, Bosc, 1626, 176 p. Traduction française manuscrite de Pierre Mallet, Chartres, 1649.
  • Insignes curationes variorum morborum quos medicamentis chymicis jucundissima methodo curavit, Toulouse, Bosc, 1627.
  • Myrothecium spagyricum, Toulouse, Bosc, 1628, 448 p.
  • Traité de la peste selon la doctrine des médecins spagyriques, Toulouse, 1629, Castres, 1653.
  • Alchymista christianus, Toulouse, Bosc, 1632. Trad. (XVIII° s.) : L'alchimiste chrétien (édition de Frank Greiner), Paris et Milan, Archè, 2001, 732 p. Paraphrase alchimique de la Theologia naturalis de Raymond Sebond. Texte latin 1632, 32-236-4.
  • Hercules pio-chymicus, Toulouse, Bosc, 1634.
  • L'Abrégé des secrets chymiques, où l'on voit la nature des animaux, végétaux et minéraux entièrement découverts, avec les vertus et propriétés des principes qui composent et conservent leur être ; et un traité de la médecine générale, Paris, Pierre Billaine, 1636. Gutenberg Reprints, 1990.
  • Hydrographum spagyricum, Toulouse, Bosc, 1639, 260 p.
  • Propugnaculum alchymiae adversus quosdam misochymicos..., Toulouse, Bosc, 1645, 128 p. Traduction française manuscrite en 1790 par le chevalier Dernelon : Rempart de l'alchimie.
  • Traduction et notes du Cursus triomphalis Antimonii de Basile Valentin, Toulouse, Bosc, 1646.
  • Panchymicus, seu Anatomia totius Universi Opus, Toulouse, Bosc, 1646.
  • Sapientia Universalis quatuor libris comprehensa. Videlicet 1. Quid sit sapientia, & de modiis ad eam perveniendi, 2. De cognitione hominis, 3. De medentis morbis hominum, 4. De Meliorandis metallis, Toulouse, Bosc, 1654.
  • Remèdes curatifs et préservatifs de la peste donnez au public en 1652 par Pierre-Jean Fabre, Réimprimé en 1720 à Toulouse, 16 p.
  • Manuscriptum ad Serenissimum Fridericum...res alchymicorum explanans, 1653, édité par G. Clauder dans les Miscellanea Curiosa de l'Académie impériale léopoldine de Nuremberg, 1690 ; in J. J. Manget, Bibliotheca Chemica Curiosa, 1702.
  • Opera reliqua volumine hoc posteriore comprehensa, Francfort, Beyer, 1652 ; Francfort, Beyer, 1656.

JegyzetekSzerkesztés

  1. könyv. (Hozzáférés: 2020. február 2.)
  2. könyv. (Hozzáférés: 2020. február 2.)
  3. Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  4. a b c d e f Couleur
  5. Toulouse et la Rose-Croix (francia nyelven). (Hozzáférés: 2020. február 11.)
  6. a b Pepe
  7. Spagirikus orvosságok (magyar nyelven). Természetgyógyász Magazin . (Hozzáférés: 2020. február 11.)
  8. a b The French Paracelsians - the chemical challenge to medical and scientific tradition in early modern France, 1. kiadás (angol nyelven), Cambridge: Cambridge Univ. Press (1991. január 25.). ISBN 9780521400497 
  9. (2017. január 25.) „Histoire: Pierre-Jean Fabre, alchimiste et médecin du Roi” (francia nyelven). Couleur Lauragais - Les journaux 196 (October). (Hozzáférés ideje: 2017. december 1.)  
  10. The chemical choir - a history of alchemy (angol nyelven). London: Continuum (2012. január 25.). ISBN 9781441132970. Hozzáférés ideje: 2017. december 1. 
  11. The Secrets of Alchemy (angol nyelven). Chicago: UNIVERSITY OF CHICAGO PRESS.. ISBN 9780226103792 
  12. Greiner
  13. Attard

Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés