Főmenü megnyitása

Pintér Kálmán, névváltozat: Pinthér (Tiszavárkony, 1854. április 30.Veszprém, 1902. november 8.) kegyes tanító-rendi áldozópap, tanár, irodalomtörténész, író.

Pintér Kálmán
Született 1854. április 30.[1]
Tiszavárkony
Elhunyt 1902. november 8. (48 évesen)[1]
Veszprém
Foglalkozása
  • történész
  • irodalomtörténész

Tartalomjegyzék

ÉleteSzerkesztés

A gimnáziumi tanulmányokat Kecskeméten (II-VIII. osztály), a tanári tanfolyamot a budapesti egyetemen végezte. 1871. szeptember 8-án lépett a rendbe (Kecskeméten a gimnázium VI. osztályából) és 1878. június 28-án szentelték föl. 1881. decemberében Budapesten magyar nyelv és irodalomból és bölcseletből tanárvizsgálatot tett. 1874-től 1880-ig a veszprémi, 1880-tól 1882-ig Budapesten, 1882-től 1888-ig Kecskeméten tanított, ahol a városi közönségnek számára irodalmi, társadalmi és valláserkölcsi kérdésekről tartott felolvasásokat. 1888-tól ismét a budapesti kegyesrendi főgimnáziumban tanárkodott, ahol a magyar irodalom és bölcselet tanára volt. A budapesti Katolikus Kör 1891-ben alelnökévé választotta; választmányi tagja volt a Szent István Társulat tudományos és irodalmi osztályának. 1897-ben előadták Calazanczi szelleme című dramolettjét a kecsméti piarista diákok. Mint a Vörösmarty-irodalom buzgó művelője megpendítette az író szobrának eszméjét és e célra gyűjtést is rendezett; amikor pedig megalakult a Vörösmarty-szobor országos bizottsága, ennek adta át az általa gyűjtött 14 000 koronát. 1900 nyarán rendfőnöki titkári állással tüntették ki; azonban egészségi állapotában rohamosan olyan változás állott be, hogy emiatt munkakörét nem tölthette be. Veszprémbe vonult nyugalomba.

ÍrásaiSzerkesztés

Munkatársa volt a Lévay Imre által szerkesztett Veszprémnek, melybe 1876-tól 1882-ig társadalmi cikkek, színbírálatok, ismertetések, költemények, rajzok, elbeszélések és szépirodalmi tárcacikkek jelentek meg tőle, többnyire álnév alatt vagy kezdőbetűvel; közölt költeményeket, tárcákat a Kecskeméti Lapokban, Magyar Szalonban, Egyházi Közlönyben, az Alsó-Tiszavidékben (1880.) és a Zentai Hiradóban (1883) is. Cikkei a veszprémi főgimnázium értesítőjében (1876-78. Az aesthetikai érzés fejlesztése, 1880. A magyar nyelv «Toldi szerelmé»-ben); a Magyar Nyelvőrben (1880. Népnyelvi közlemények Somogyból és Kecskemétről), a Figyelőben (1883-84. B. Amade László kiadatlan költeményei); a kecskeméti r. kath. főgymnasium Értesítőjében (1884. A lyrai költők Kisfaludy Aurorájában); az Országos Tanácsegyesület Közlönyében (1884-85. A középiskolai oktatás egyik akadálya, 1886-87. A magyar irodalomtörténet-tanítás a gymnasiumban, Az önképző körök); az Ország-Világban (1895. Petőfi és Arany); a Veszprémi Közlönyben (1887. 21., 23. sz. Költői pessimismus); a Magyar Szemlében (1891. A humorról, 1893. Révai Miklós szelleme, 1896. Vörösmarty szobra, 1898. Vörösmmarty és a nemzeti köztudat, 1899. A művészetek a középiskolákban): a Kecskeméti Nagy Képes Naptárban (1892. Katona Józsefről); a Kath. Szemlében (1895. Könyvismertetés); a M. Államban (1897. 82., 83. sz. Széchenyi és Vörösmarty, 1898. 9. sz. Emlékbeszéd, elmondotta Lévay Imre szobrának leleplezésén a budapesti kath. körben 1898. jan. 12.).

MunkáiSzerkesztés

  • A szinész. Dramolette egy felv. Kecskemét, 1886. (Ism. Kecskeméti Lapok 11. sz.)
  • Vörösmarty realismusa. Bpest, 1891.
  • Szent László király a magyar költészetben. U. ott, 1892. (Különny. a budapesti kegyestanítórendi főgymnasium Értesítőjéből).
  • Magyar stilistika. I. Irálytan. II. Szerkesztéstan. Iskolai használatra és olvasókönyvvel ellátva. U. ott, 1892-93. Két kötet. (II. 2. kiadás. U. ott, 1899. I. 3. kiadás. U. ott, 1902.).
  • A bűnbánat költészete. U. ott. 1893. (Felolv. a bpesti kath. körben febr. 17. Különnyomat a Magyar Államból).
  • Rhetorika és olvasókönyv. Iskolai használatra szerkesztve. U. ott, 1895. (2. jav. és bőv. kiadás. U. ott, 1900.)
  • A sikkasztó. U. o., 1895.
  • Mult és jövő. Drámai kép. Ezredévi ünnepünk emlékeül a tanuló ifjúságnak. U. ott, 1896. (Különnyomat a budapesti kath. főgymn. Értesítőjéből. Ism. Magyar Szemle 25. sz.)
  • Irodalmunk a millenniumig. Olvasmányul a serdülő magyar ifjúság számára. U. ott, 1896. (Ism. Magyar Szemle 18. sz.)
  • Poetika és olvasókönyv, iskolai használatra. U. ott, 1896. (Erdélyi Károlylyal együtt. 2. kiadás. U. ott, 1899. és 1902.)
  • Nyugalmas órák. U. ott, 1896. (Ism. Alkotmány 84. sz.)
  • Irodalmi dolgozatok Vörösmartyról. U. o., 1897. (Ism. Magyar Állam 89. sz.).
  • Ujabb elbeszélő irodalmunk. U. o., 1897. (Különnyomat a Katholikus Szemléből.)
  • Magyar drámai mesék. A magyar ifjúság számára. U. ott, 1899. (Ism. Katholikus Szemle sat.)
  • Tasso "Megszabadított Jeruzsalem". Jánosi Gusztáv magyar fordítása nyomán rövidítve prózába átírva és magyarázatokkal ellátva. U. ott, 1899.
  • Emlékbeszéd Erzsébet királynéról. Elmondotta. U. ott, 1899.
  • Vörösmarty Mihály Cserhalomja, magyarázta. A középiskolai tantervek rendeletéből a VI. osztály köteles olvasmánya. U. ott, 1900. (Középiskolai Olvasmányok Tára 12.).
  • Vázlatok spanyolországi és portugáliai utamból. U. ott, 1901. (Ism. Vasárnapi Ujság 1900. 18. sz.).

Álneve és jegyeiSzerkesztés

Calamus, P. és P. K. (a Veszprémben 1878-82-ben és a Veszprémi Közlönyben 1883-85-ben).

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés

  • Catalogus Provinciae Hungariae Ordinis Scholarum Piarum 1666-1997. Léhl István adatgyűjtését sajtó alá rend. és kieg. Koltai András. Bp., Magyar Piarista Tartományfőnökség, 1998.
  • A Pallas nagy lexikona, az összes ismeretek enciklopédiája. 1-16 k. (17-18. pótk. Szerk. Bokor József). Bp., Pallas-Révai, 1893-1904.
  • Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub.
  • Új magyar irodalmi lexikon. Főszerk. Péter László. Bp., Akadémiai Kiadó, 1994.
  • a b http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC11587/12253.htm, Pintér Kálmán, 2017. október 9.