Pisak
Pisak falu Horvátországban Split-Dalmácia megyében. Közigazgatásilag Omišhoz tartozik.
Pisak | |
Pisak látképe | |
Közigazgatás | |
Ország | Horvátország |
Megye | Split-Dalmácia |
Község | Omiš |
Jogállás | falu |
Irányítószám | 21318 |
Körzethívószám | (+385) 21 |
Népesség | |
Teljes népesség | 150 fő (2021. aug. 31.)[1] |
Földrajzi adatok | |
Tszf. magasság | 31 m |
Időzóna | CET, UTC+1 |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 43° 24′, k. h. 16° 51′Koordináták: é. sz. 43° 24′, k. h. 16° 51′ | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Pisak témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Fekvése
szerkesztésSplittől légvonalban 36, közúton 42 km-re, községközpontjától 17 km-re délkeletre, az Omiši Dinári-hegység lejtői alatt, Brač szigetével átellenben a tengerparton fekszik. Áthalad rajta az Adria-parti főút. Két településrészből Fistanićiból és Kuzmanićiból állt, melyeket az azonos nevű családokról neveztek el. Az Omiši riviéra egyik legjelentősebb kikötőjével rendelkezik
Története
szerkesztésA kis halászfalu Lokva Rogoznica egyik telepeként keletkezett feltehetően a 18. században, ekkor épült régi temploma is. Lakói a halászat mellett mezőgazdaságból éltek, melynek legfontosabb terményei a szőlő és az olajbogyó voltak. Halászkikötőjét a 19. században építették ki, de az egykori jelentős halászflottából mára kevés maradt. 1880-ban 48, 1910-ben 224 lakosa volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A háború után a szocialista Jugoszláviához került. 1948 előtt Lokva Rogoznicához tartozott. 1962-ben kiépült az Adria-parti főút, a mai 8-as számú főútvonal, mely jelentősen fellendítette a turizmust. 1991 óta a független Horvátországhoz tartozik. 2011-ben a településnek 202 lakosa volt, akik főként a turizmusból éltek.
Lakosság
szerkesztésLakosság változása[2][3] | |||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
0 | 0 | 48 | 79 | 92 | 227 | 0 | 0 | 214 | 212 | 183 | 147 | 118 | 116 | 208 | 202 |
(1857-ben, 1869-ben, 1921-ben és 1931-ben lakosságát Lokva Rogoznicához számították. Csak 1948-tól számít önálló településnek.)
Nevezetességei
szerkesztésSzent Márk evangélista tiszteletére szentelt római katolikus temploma a tenger feletti sziklaszirten áll. A 18. században építtette az omiši Franceshi Perinović család. Egyhajós épület kis szögletes apszissal, melyhez 1906-ban építették a harangtornyot. A harangtorony felül piramisban végződik, alatta a harangok szintjén mind a négy oldalon nagy íves nyílások találhatók. Homlokzata felett kőkereszt látható. Oltárnak képe Szent Márkot ábrázolja. Az 1962-es földrengésben megrongálódott, de helyreállították. 1999-ben teljes tetőzetét és belső terét felújították, ennek költségeit nagyrészt a hívek fedezték.
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
Források
szerkesztés- Lokva Rogzonica weboldala (horvátul)
- A split-makarskai érsekség honlapja (horvátul)
- Az Omisinfo cikke a településről (horvátul)
További információk
szerkesztés- Omiš város hivatalos oldala Archiválva 2016. augusztus 15-i dátummal a Wayback Machine-ben (horvátul)
- Omiš város turisztikai irodájának honlapja (horvátul)