Füstös cinege
A füstös cinege (Poecile lugubris) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe, a cinegefélék (Paridae) családjába tartozó faj.[1][2]
 | ||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||
Nem fenyegetett      
| ||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||
| ||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||
| Poecile lugibris (Temminck, 1820) | ||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||
|
Parus lugubris | ||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||
| ||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Füstös cinege témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Füstös cinege témájú médiaállományokat és Füstös cinege témájú kategóriát. |
Rendszerezése
szerkesztésA fajt Coenraad Jacob Temminck holland arisztokrata és zoológus írta le 1820-ban, a Parus nembe Parus lugubris néven is.[3]
Alfajai
szerkesztés- Poecile lugubris anatoliae (Hartert, 1905)
- Poecile lugubris dubius (Hellmayr, 1901)
- Poecile (lugubris) hyrcanus (Zarudny & Loudon, 1905)
- Poecile lugubris kirmanensis (Koelz, 1950)
- Poecile lugubris lugens (C. L. Brehm, 1855)
- Poecile lugubris lugubris (Temminck, 1820)[2]
Előfordulása
szerkesztésTörökországban, a délkelet-európai országok területén, valamint Románia déli részen honos. Ritkán előfordul Észak-Olaszországban is. Természetes élőhelyei a mérsékelt övi erdők, mediterrán cserjések, szubtrópusi vagy trópusi száraz erdők, sziklás környezetben, valamint szántóföldek és vidéki keretek. Állandó, nem vonuló faj.[4]
Kárpát-medencei előfordulása
szerkesztésA Kárpát-medencén belül csak Erdély délkeleti részén fordul elő, Kolozs megyétől a Bánsági-hegyvidékig. Itt állandó, jellegzetes madárfaj, főleg erdőszéleken, szőlőkben, kertekben fészkel. Otthonát télen sem hagyja el, így a Déli- és Nyugati-Kárpátoktól nyugatabbra, az Alföld területén, Magyarországon nem fordul elő.
Megjelenése
szerkesztésTesthossza 15 centiméter, szárnyfesztávolsága 21-23 centiméter, testtömege 16-19 gramm.[5] Szárnya 7,2–7,6, farka 6,5–6,8, csüdje 2, csőre 1–1,1 centiméter. Feje teteje sötét kormos fekete, begye szintén, de valamivel fakóbb. Kantársávja, arca és fültája fehér. Háti oldala egérszürkés, barnába átmenő. Evezőtollai feketésszürkék. Hasi oldala szennyesfehéres. Csőre sötét szaruszürke, a kávaélek fehéresek. Lába kékes ólomszínű. Szeme barna.
Életmódja
szerkesztésElsősorban rovarokkal táplálkozik, bár magvakat is fogyaszt.[4] Távolról sem oly társaságszerető, mint a többi cinegeféle. Nem keresi az ember társaságát, inkább kerüli. Hangja verébszerűen cserregő.
Szaporodása
szerkesztés
Fészekalja általában öt-hét tojásból áll.[4]
Természetvédelmi helyzete
szerkesztésAz elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma pedig stabil. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4]
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2021. április 27.)
- ↑ a b 562352 A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2021. április 27.)
- ↑ Avibase. (Hozzáférés: 2021. április 27.)
- ↑ a b c d A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2021. április 27.)
- ↑ Oiseaux.net. (Hozzáférés: 2021. április 27.)
Források
szerkesztés- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2021. április 27.)
