Paszmos
Paszmos (románul: Posmuș, németül: Paßbusch, helyi szász nyelvjárásban Poospesch) falu Romániában, Erdélyben, Beszterce-Naszód megyében.
Paszmos (Posmuș, Paßbusch) | |
A Teleki-kastély | |
Közigazgatás | |
Ország | Románia |
Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
Megye | Beszterce-Naszód |
Község | Nagysajó |
Rang | falu |
Községközpont | Nagysajó |
Irányítószám | 427292 |
Körzethívószám | 0x63[1] |
SIRUTA-kód | 34672 |
Népesség | |
Népesség | 734 fő (2021. dec. 1.) |
Magyar lakosság | < 3 (2011)[2] |
Földrajzi adatok | |
Tszf. magasság | 418 m |
Időzóna | EET, UTC+2 |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 46° 58′ 34″, k. h. 24° 35′ 32″Koordináták: é. sz. 46° 58′ 34″, k. h. 24° 35′ 32″ | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Paszmos témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Nevének eredete
szerkesztésElőször 1319/20-ban említették, Pozpus alakban. Ez az elsődleges névalak Kiss Lajos nyelvész szerint egy szláv eredetű *Pospyš személynévből keletkezhetett. 1332–35-ben ugyanaz a forrás Pazpus, Posmus és Piczpus alakban is említette. 1443-ban mint Pazmos fordult elő. Német neve az elsődleges Poszpus névből fejlődött.
Fekvése
szerkesztésA Mezőség keleti peremén, Szászrégentől 36 kilométerre északnyugatra, Besztercétől 37 kilométerre délkeletre található.
Népesség
szerkesztésA népességszám változása
szerkesztésNépessége 1850 és 1966 között nőtt, azóta a szászok kivándorlása miatt csökkent.
Etnikai és vallási megoszlás
szerkesztés- 1910-ben 901 lakosából 423 volt román, 370 német és 104 cigány anyanyelvű; 454 görögkatolikus, 380 evangélikus és 26 zsidó vallású.
- 2002-ben 744 lakosából 572 volt román és 166 cigány nemzetiségű; 670 ortodox és 66 görögkatolikus vallású.
Története
szerkesztésA középkorban szász falu volt, de Kolozs vármegyéhez tartozott és nem tagolódott be a Szászföldbe. 1639-ben már 22 román, tíz magyar és négy szász jobbágycsalád lakta. 1648–52-ben 47 puszta telke volt. 1647-ben adományképp Teleki Mihály kapta meg I. Apafi Mihálytól, ettől kezdve a Telekiek birtokolták, akiknek már a mai kastély építését megelőzően is állt udvarházuk a faluban. 1745-ben országos vásár tartására szóló szabadalmat szerzett.[3] Szász lakosságát a Wehrmacht 1944-ben evakuálta, de túlnyomó többségük, 285 fő, 1945 őszéig visszatért. A szászok végül a szocialista rendszer második két évtizedében és a rendszer bukása után vándoroltak ki, főleg Németországba.
Látnivalók
szerkesztés- A Teleki-kastély az 1750-es és 60-as években épült. 1824-ben leégett, 1828-ra építették újjá. A kapuépület korábbi két óratornyát ekkor cserélték le a maira. Utolsó lakója a grafikus Teleki Ernő volt a második világháborút követő államosításig. A szocialista rendszer idején a termelőszövetkezet használta, ma rossz állapotú.
- Az evangélikus templom eredeti formájában a 15. században épült. A 19. században átalakították, tornyát 1923-ban emelték.
Híres emberek
szerkesztés- Itt töltötte utolsó éveit és itt hunyt el Teleki Ferenc költő, az MTA tiszteleti tagja.
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ "x" a telefonszolgáltatót jelöli: 2–Telekom, 3–RDS
- ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikái a népszámlálási adatok alapján, 1852–2011: Beszterce-Naszód megye. adatbank.ro
- ↑ Illéssy János: Vásárszabadalmak jegyzéke. Budapest, 1900
Források
szerkesztés- Traugott Emrich – Jost Linkner: Paßbusch in Nordsiebenbürgen. Wels, 2001
- Bicsok Zoltán – Orbán Zsolt: „Isten segedelmével udvaromat megépítettem...” Csíkszereda, 2012