Főmenü megnyitása

A Szövetkészítők bástyája[1] vagy Posztókészítők bástyája[2] (románul: Bastionul Postăvarilor, németül: Tuchmacherbastei) Brassó városerődítményének egyik bástyája. A hozzákapcsolódó Cserzővargák bástyájával együtt a városerőd keleti szögletének védelmét látta el. Eredetileg az aranyművesek céhe építette és látta el védelmét, majd 1646-tól a posztókészítő céh vette át. Jelenleg múzeum működik benne; a délkeleti várfal részeként a romániai műemlékek jegyzékében a BV-II-m-A-11294.04 sorszámon szerepel.[3]

Szövetkészítők bástyája
RO BV Brașov Bastionul postăvarilor 6.jpg
Település Brassó Románia
Építési adatok
Építés éve 1450–1455
Típus bástya
Elhelyezkedése
Szövetkészítők bástyája (Brassó belváros)
Szövetkészítők bástyája
Szövetkészítők bástyája
Pozíció Brassó belváros térképén
é. sz. 45° 38′ 32″, k. h. 25° 35′ 52″Koordináták: é. sz. 45° 38′ 32″, k. h. 25° 35′ 52″
A Wikimédia Commons tartalmaz Szövetkészítők bástyája témájú médiaállományokat.

Tartalomjegyzék

TörténeteSzerkesztés

A bástyát eredetileg az aranyművesek céhe építette 1450 és 1455 között. Ezt megelőzően ezen a helyen egy kisebb torony volt, melynek alapjaira 2008-as ásatások során bukkantak rá.[4] Az aranyműves céh a város egyik legnagyobb és leggazdagabb céhe volt, vagyonukat főleg a Kárpátokon túli román fejedelemségek vezetőivel való kereskedésnek köszönhetik. Bástyájuk már kezdettől fogva a brassói városerőd egyik legerősebb védelmi pontjának számított.[5]

1521–1522-ben az északkeleti védműveket megerősítették egy második, külső fal építésével, így az Aranyművesek bástyája már nem tudta ellátni a keleti sarok védelmét. A helyzet orvoslására felépítették a patkó alakú Cserzővargák bástyáját, melynek védelmét a vörös tímárok látták el. Ennek alkalmából az Aranyművesek bástyáját is felújították. 1534-ben újraácsolták a feljárókat, 1550-ben pedig egy új szoba építéséről adnak hírt. A 17. század közepén az aranyművesek egy másik bástyát is emeltek, így 1646-ban a keleti bástya őrzését a posztókészítő céh, a város negyedik legnagyobb céhe vette át.[5][6]

A 18. század közepétől már nem töltött be védelmi szerepet, az idő és a földrengések megrongálták. 1881-ben a posztókészítők eladták a bástyát és a hozzá tartozó zwingert Michael Mutzig szalámigyárosnak. A gyáros az épületben szárította a kolbászokat, így a köznyelvben hosszú időre meghonosodott a Szalámitorony (Salamiturm) elnevezés.[5]

A romos állapotba került bástyát 1961–1962-ben megerősítették, majd 2005 és 2011 között felújították. 2012-ben egy virtuális múzeumot rendeztek be falai közt, Románia legelső ilyen létesítményét.[5] A tervezők egy ötszintes, fémből készült tornyot emeltek a bástya közepén, mely nem módosította az épület eredeti szerkezetét. A toronyban érintőképernyők mutatják be a város történelmét, és elérhetőek a bástya falai mellett futó galériák is.[4]

LeírásaSzerkesztés

A délkeleti, Cenk alatti falban helyezkedik el. Ellipszis alaprajzú, 16 méteres átmérővel. Magassága 20 méter, falai az alsó részen két méter vastagságúak. A bástyát egy alacsony falszakasz kötötte össze a Csizmadiák tornyával.[7]

Egy 1562-es leírás 16 kézi puskát, 10 szakállas puskát, és három kis méretű ágyút említ. A védők helyzetét négyszintes függőfolyosó-ácsolat és lőrések segítették;[7] az ágyúk lőrései a földszinten voltak, később egyik ilyenből alakították ki a múzeum bejáratát. A bástya eredeti bejárata a város felől nyílt.[4]

KépekSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

  1. Ziegler Bálint Ágnes: Erődítményrendszer, Brassó. Romániai Magyar Lexikon, 2010. március 31. (Hozzáférés: 2018. október 22.)
  2. Kovács Lehel István: Brassó: Falak a város körül. Erdélyi Gyopár, XXIII. évf. 2. sz. (2013. márc.) ISSN 1583-9532
  3. Lista monumentelor istorice: Județul Brașov. Ministerul Culturii, 2015. (Hozzáférés: 2017. január 28.)
  4. a b c Ugrai 62–65. o.
  5. a b c d Nussbächer 104–108. o.
  6. Jekelius, Erich. Das Burzenland III/1 (német nyelven). Brassó: Verlag Burzenlander Sachsischen Museum, 99. o. (1928) 
  7. a b Nussbächer, Gernot. Caietele Corona (román nyelven). Brassó: Aldus, 61. o. (2016). ISBN 9789737822949 

ForrásokSzerkesztés