Pribina
Pribina (a frank krónikákban Priwina vagy Privina), (800 körül – 861) morva származású gróf, a Nyitrai Fejedelemség első ismert uralkodója (825?-833), majd előbb rang nélkül (840?–847), 847-től 861-ig frank hűbéres grófként (comes) állt a Rába és Dráva közti terület élén.[2] Életének eseményeit legbővebben a Libellus de conversione Bagoariorum et Carantanorum című salzburgi krónika írja le (a 870-es évekből).[3] Pribina fejedelmet a mai Szlovákiában az első szlovák uralkodónak tartják, de előfordul, hogy szlovén vagy cseh uralkodónak is tekintik. Valójában ekkor még nemzetállamok nem léteztek, az általa vezetett fejedelemség több nyelvterületre terjedt ki, de egyetlen mai államnak sem elődje.
| Pribina | |
.jpg) | |
| Pribina szobra Nyitrán (Bártfay Tibor, 1989) | |
| Nyitra fejedelme, Alsó-Pannonia grófja | |
| Uralkodási ideje | |
| 839 – 861 | |
| Elődje | nincs |
| Utódja | Kocel |
| Életrajzi adatok | |
| Született | 800 körül Nyitra[1] |
| Elhunyt | 861 |
| Házastársa | Adelaide |
| Gyermekei | Kocel |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Pribina témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Élete szerkesztés
Nyitra élén szerkesztés
Nyitrai uralkodása alatt valamikor 827 vagy 828 körül, noha pogány volt még, engedélyezte egy keresztény templom építését, amit a salzburgi érsek szentelt fel Szent Emmerám tiszteletére. Így akarta megszerezni a Frank Birodalom támogatását Mojmír, a szomszédos morva fejedelem fenyegetése ellen.[4]
Feleségül vette egy bajor nemes leányát, akitől született majdani utóda, Kocel.
A köztudatban élő elképzelés szerint 833-ban I. Mojmír morva fejedelem elűzte, majd Pribina nyitrai fejedelemségét a Morva Fejedelemséghez csatolva létrehozta a ma Nagymorávia néven emlegetett államot. A rendelkezésünkre álló kevés forrás azonban nem feltétlenül igazolja a fenti álláspontot: elképzelhető, hogy Mojmír volt a Nyitrai Fejedelemség első vezetője, sőt a források Pribina szláv származásáról sem szólnak. A Conversio 10. kaputja mindössze tud a múltjáról: quidam Priwina exulatus a Moimaro duce Maravorum supra Danubium venit at Radbodum.[5]
Száműzetésben szerkesztés
833-ban Pribina fiával együtt Ratpod prefektushoz és pannoniai grófhoz menekült, rajta keresztül került kapcsolatba Német Lajossal, aki ekkor a bajor királyi címet viselte. Lajos parancsára keresztelkedett meg Traismauerban. Ratpoddal később szintén konfliktusa támadt, és a Szerémségbe menekül a bolgárokhoz, ahonnan hamarosan a Szlavóniai Fejedelemségbe, Ratimir sziszeki központjába került. Ratimir ekkor a bolgárok hűbérese volt. 838-ban azonban Lajos király parancsára Ratpod hadjáratot indított Ratimir ellen és megdöntötte uralmát.[6]
Alsó-Pannonia élén szerkesztés
Pribina Ratimar 838-as behódolását követően hűségesküt tett Német Lajosnak, akik előbb a Zala-vidék rang nélküli hűbéresévé nevezte ki, majd 847-ben Alsó-Pannonia grófjává (comes) emelte.[7] A Zala folyó környékén, a Balaton közelében jött létre központja Mosaburg (Mocsárvár) néven, ami a mai Zalavár helyén állt és a vára a Várszigeten épült. Szűz Mária tiszteletére emelt templomát 850-ben Liutpram salzburgi érsek szentelte fel.[8]
Az frank–avar háború idején a terület avar és szláv lakossága megcsappant. A szlávok, egyes vélemények szerint szlovének ugyan többségbe jutottak, de a provincia lakossága nagyon gyér volt. Pribina vezetése alatt erőteljessé vált a bajor bevándorlás, az ekkori új falvak mind német nevűek voltak. Egyre több templomra volt szükség, köztük Mosaburgban is épült még kettő. Az egyik Keresztelő Szent János, a másik Szent Adrianus tiszteletére. Utóbbit bajor mesterek építették magának Liutpram érseknek a vezetésével. Pribina az egyházhoz apátságot (officium ecclesiasticum) is csatolt, ami a Szent István-kori zalavári Szent Adorján-monostor elődje volt. Nagyon sok új plébánia is létesült, amelyekhez a papokat a salzburgi érsekség biztosította.[9] A plébániák megszaporodása miatt Adalwin salzburgi érsek 859 után a Mosaburgot az érsekség új esperességének (archipresbyterium), központjává tette. Első esperese Richpald lett.[10]
A Conversio szerint grófi tisztsége és Mosaburg Kocelre szállt „apja halála után, akit a morvák megöltek”.[11] Ebből sokan azt a következtetést vonták le, hogy a frank hűbéresként Rasztiszláv ellen vívott csatában vesztette életét (861), azonban halálának körülményei tisztázatlanok.
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ Slovenska biografija (szlovén nyelven). Research Centre of the Slovenian Academy of Sciences and Arts. (Hozzáférés: 2022. február 3.)
- ↑ Szőke: A Karoling–kor 51., 55–56. o.
- ↑ Magyarul közliː Nótári Tamás, Aetas, 2003 / 3. sz. Onlineː http://epa.oszk.hu/00800/00861/00015/2000_3-05.html#P1521_435636
- ↑ Váczy 1938 223. o.
- ↑ Szőke: A Karoling–kor 48. o.
- ↑ Váczy 1938 224. o.
- ↑ Szőke: A Karoling–kor 51., 55–56. o.
- ↑ Váczy 1938 224. o.
- ↑ Váczy 1938 226. o.
- ↑ Váczy 1938 227. o.
- ↑ Szőke: A Karoling–kor 77. o.
Források szerkesztés
- ↑ Szőke: A Karoling–kor: Szőke Béla Miklós. A Karoling-kor a Kárpát-medencében. Magyar Nemzeti Múzeum (2014)
- ↑ Váczy 1938: Váczy Péter. Magyarország kereszténysége a honfoglalás korában [archivált változat]. MTA (1938). Hozzáférés ideje: 2011. augusztus 2. [archiválás ideje: 2014. július 13.]
- Kozár Mária: A magyarországi szlovének néprajzi szótára, Szombathely-Monoster, 1996.
- Magyar nagylexikon XV. (Pon–Sek). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2002. 111–112. o. ISBN 963-9257-14-1
- Száz magyar falu könyvesháza: Zalavár, Száz magyar falu könyvesháza Kht.
