Protoanemonin
| Protoanemonin | |||
| |||
| IUPAC-név | 5-Metilidénfurán-2-on | ||
| Más nevek | 4-Metilénbut-2-én-4-olid | ||
| Kémiai azonosítók | |||
|---|---|---|---|
| CAS-szám | 108-28-1 | ||
| PubChem | 66948 | ||
| ChemSpider | 60307 | ||
| |||
| |||
| InChIKey | RNYZJZKPGHQTJR-UHFFFAOYSA-N | ||
| Kémiai és fizikai tulajdonságok | |||
| Kémiai képlet | C5H4O2 | ||
| Moláris tömeg | 96,08 g/mol | ||
| Megjelenés | halványsárga olaj | ||
| Forráspont | 45 °C (2 hPa) | ||
| Veszélyek | |||
| LD50 | 190 mg·kg−1 (mouse)[1] | ||
| Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak. | |||
A protoanemonin (más néven anemonol vagy ranunculol) a boglárkafélék családjának (Ranunculaceae) növényeiben glikozid (ranunkulin) formájában található méreg. A növény sérülésekor szabadul fel egy enzimatikus folyamat során.
A bőrre vagy nyálkahártyára jutva viszketést, kiütést, hólyagokat okoz. A friss boglárkafélék lenyelése hányingert vagy hányást, szédülést, görcsöket vagy bénulást eredményezhet.
Levegővel érintkezve a protoanemonin anemoninná dimerizálódik, majd egy nem mérgező dikarbonsavvá hidratálódik, ezért a szárított növény már nem mérgező.
Biokémia
szerkesztés |
ranunkulin |
| ↓ – glükóz | (sérülés következtében, enzim hatására) |
| |
protoanemonin |
| ↓ dimerizáció | (levegővel vagy vízzel érintkezve) |
 |
anemonin |
| ↓ hidrolízis | |
 |
anemoninsav |
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ (1990) „In vitro activity of protoanemonin, an antifungal agent.”. Planta medica 56 (1), 66–9. o. PMID 2356244. „The LD50 of protoanemonin in male Swiss albino mice was 190 mg/kg.”
Fordítás
szerkesztésEz a szócikk részben vagy egészben a Protoanemonin című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.