Publius Servilius Vatia Isauricus (i. e. 48)

Publius Servilius Vatia Isauricus (Kr. e. 1. század) ókori római politikus, az előkelő patrícius Servilia gens tagja, a kalózok elleni háborújával hírnevet szerzett Publius Servilius Vatia Isauricus fia volt.

Publius Servilius Vatia Isauricus
Született	i. e. 94 i. e. 99 ókori Róma
Elhunyt	i. e. 1. század nem ismert
Állampolgársága	római
Házastársa	Junia Prima
Gyermekei	Servilia Publius Servilius Vatia
Szülei	nem ismert Publius Servilius Vatia Isauricus
Foglalkozása	ókori római politikus Ancient Roman military personnel
Tisztsége	quaestor praetor Augur római szenátor (nem ismert – nem ismert) consul (i. e. 48 – i. e. 48) Proconsul (i. e. 46 – i. e. 44, Asia (római provincia))
Sablon • Wikidata • Segítség

Caesar oldalán

Ifjúkorában Cicero szerint az arisztokratikus optimata párt híve volt, és az ifjabb Catót tekintette példaképének. Kr. e. 54-ben praetorként ellenezte Caius Pomptinus azon törekvését, hogy triumphust kapjon. Kr. e. 49-ben, a polgárháború kitörésekor pártját elhagyva Caius Iulius Caesar mellé állt, aki jutalomképpen Kr. e. 48-ban consultársává tette. Hivatali évében, míg Caesar Hellaszban hadakozott Pompeius ellen, ő Rómában maradt, és leverte Marcus Caelius Rufus lázadását. Kr. e. 46-ban Asia proconsuli rangú helytartója lett, amely minőségben levelezett Ciceróval.

A második triumvirátus korában

Caesar Kr. e. 44-es meggyilkolásakor Ciceróval együtt a köztársaságiak oldalára állt, és az év végén kitörő mutinai háború során Marcus Antonius egyik fő ellenfele volt a senatusban. Rövidesen azonban megváltoztatta az álláspontját, és – feltehetően a nővérével, Serviliával eljegyzett Octavianus példáját követve – kiegyezett Antoniusszal. Ennek köszönhetően nem került a proskribáltak közé, viszont a Cicerónak tulajdonított, Marcus Iunius Brutushoz írt levelekben „öntelt bolondnak” nevezik. Kr. e. 43-ban, a második triumvirátus megalakulásakor Octavianus felbontotta eljegyzését Serviliával, hogy feleségül vehesse Antonius felesége, Fulvia Antonia lányát. Feltehetően kárpótlásul Kr. e. 41-ben ismét consuli hivatalt viselhetett, ezúttal a triumvir fivére, Lucius Antonius kollégájaként. Amikor Lucius Antonius fellázadt Octavianus ellen, és kirobbant a perusiai háború, Rómában maradt. Amikor kollégája elfoglalta a várost, nem tanúsított ellenállást, de nem is csatlakozott hozzá. Egyebet nem tudni róla.

Források

• Dictionary of Greek and Roman Biography and Mythology. Szerk.: William Smith. Boston, C. Little & J. Brown, 1867.
  Elérhető a Michigani Egyetem Könyvtárának honlapján: I. kötet (A–D); II. kötet (E–N); III. kötet (O–Z).