Főmenü megnyitása

Purjesz Béla (Mindszent, 1884. október 14.Szeged, 1959. szeptember 14.) orvos, szakíró, lapszerkesztő.

ÉletútjaSzerkesztés

Purjesz Móric (Mózes) és Goldmann Cecilia gyermeke. A szentesi Állami Főgimnáziumban letett érettségi (1902) után a budapesti egyetemen szerzett orvosdoktori diplomát (1907). 1908-tól a nagybátyja vezette kolozsvári Belgyógyászati Klinika gyakornoka, majd 1913-tól tanársegéd. 1914-ben három hónapos németországi tanulmányúton vett részt, 1915-ben a szív és vérkeringési szervek kór- és gyógytanának tárgyköréből magántanárrá habilitálták. A világháború alatt ezredorvosi szolgálatot teljesít. Miután az egyetemi klinikákat 1919 októberében a Kolozsváron létesített román egyetem birtokba vette, magánpraxist folytatott. Részt vett a kolozsvári felekezetközi magyar egyetem tervezetének kidolgozásában. 1920. szeptember 1-jétől Benedek Lászlóval közösen mint főszerkesztők megindították a romániai magyarság első gyógyászati közlönyét, a kéthetente megjelenő Erdélyi Orvosi Lapot, amely a 4. számától az EME Orvostudományi Szakosztályának hivatalos közlönye alcímet viseli, s címlapján 1921. december 1-jétől mindketten alapítókként szerepeltek. Purjesz Bélának három hosszabb tanulmánya és néhány szemlecikke jelent meg a lapban.

1921 nyarán Szegedre távozik, ahol mint tanársegéd részt vett a Belgyógyászati Klinika felállításában. 1926-tól adjunktus, 1931-től a Belgyógyászati Diagnosztikai Klinika igazgató professzora volt. 1944 tavaszán, a zsidótörvények megjelenése után származása miatt meghurcolták. 1944-45-ben az Orvostudományi Kar dékánja, 1945-46-ban az egyetem rektora. 1946-ban díszdoktorrá avatták, 1950-ben nyugdíjazták.

MunkásságaSzerkesztés

Tudományos munkássága Kolozsvárt az EME Orvostudományi Szakosztályának keretében bontakozik ki az 1910-es években: első jelentősebb dolgozatai a szakosztály Értesítőjében, valamint a Gyógyászatban, a Lechner Károly Emlékkönyvben (Kolozsvár 1915) és a Szabó Dénes Emlékkönyvben (Kolozsvár 1919) jelennek meg. Ezek többségét külföldön németül is közli. Fontosabb kutatási területei: a szív- és vérerek betegségei, a jódanyagcsere, a rosszindulatú daganatok megállapítása. Ő indítja meg Magyarországon a rendszeres sportélettani vizsgálatokat.

Nagyobb munkái:

  • A cukorbetegség és az insulin (Budapest 1927)
  • Der Vitamin B1 Stoffwechsel des Menschen und der Tiere unter normalen und pathologischen Zuständen (Budapest 1940)
  • A belgyógyászat és határterületeinek syndromái (Budapest 1965)

ForrásSzerkesztés

További információkSzerkesztés

  • Gergely András: Jeles magyar zsidó orvosok lexikona. Bp., Makkabi, 2001.
  • Mindszent története és népélete. Szerk. Juhász Antal. Mindszent, Mindszent Város Önkormányzata, 1996.
  • Magyar életrajzi lexikon I-II. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Bp., Akadémiai Kiadó, 1967-1969.
  • Mindszenthez kötődő orvosok, állatorvosok, gyógyszerészek életrajzai. Szerk. Ávéd János, Fuchszné Benák Katalin. 2. jav. kiad. Mindszent, Ávéd János, 2001.
  • Három évtized története életrajzokban. Szerk. Gellért Imre és Madarász Elemér. Bp., Európa Irodalmi és Nyomdai Rt., [1932].
  • Magyar politikai lexikon. Szerk. Madarász Elemér. Bp., Magyar Politikai Lexikon Kiadóvállalat, 1935.
  • Révai Új Lexikona. Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd, Babits, 1996-.
  • Szegedi egyetemi almanach 1921-1995. Szerk. Szentirmai László, Iványi Szabó Éva, Ráczné Mojzes Katalin. Szeged, Hungaria, 1996.
  • Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub