Pusztarajtolc
Pusztarajtolc (román neve Răstolțu Deșert) település Romániában, Szilágy megyében.
Pusztarajtolc (Răstolțu Deșert) | |
Pusztarajtolc fatemploma | |
Közigazgatás | |
Ország | Románia |
Történelmi régió | Partium |
Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
Megye | Szilágy |
Község | Felsőegregy |
Rang | falu |
Községközpont | Felsőegregy |
Irányítószám | 457006 |
SIRUTA-kód | 139964 |
Népesség | |
Népesség | 325 fő (2021. dec. 1.) |
Földrajzi adatok | |
Időzóna | EET, UTC+2 |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 47° 02′ 52″, k. h. 23° 08′ 15″47.047727°N 23.137601°EKoordináták: é. sz. 47° 02′ 52″, k. h. 23° 08′ 15″47.047727°N 23.137601°E | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Pusztarajtolc témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Fekvése
szerkesztésZilahtól délkeletre, Nagyrajtolc, Felsőegregy és Almásszentmária közt fekvő település.
Története
szerkesztésRajtolc (Puszta-Rajtolcz) nevét 1246-ban IV. Béla király oklevele említette először, mely szerint a települést Gál erdélyi püspök telepítette be oláh lakossággal. E kiváltságlevelet V. István király is megerősítette.
1333-ban az Almás patak mellett fekvő Ratolch, Rotolch bércét említették Szent-Mihály és Szent-Mária-asszonytelke határjárásánál, mikor Pogány István mestert és örököseit ide beiktatták. Ekkor határát is részletesen felsorolták. 1334-ben Rotolch, 1560-ban Rajtolcz, 1603-ban Raytolc, 1641-ben Raytócz, 1772-ben Raitotz néven írták. 1722-es összeíráskor Rajtolcz praediumot említették, mint Póósa birtokát.
1837-ben Puszta-Rajtolcznak 200 lakosa volt, 21 szanaszét épült házban. 1890-ben 445 lakosából 421 román, 2 magyar, 1 német, 21 egyéb nyelvű volt. Ebből 434 görögkeleti ortodox, 3 római katolikus, 3 izraelita volt. A házak száma 93 volt.
A trianoni békeszerződés előtt Szilágy vármegye Zilahi járásához tartozott. 1913-ban 536 lakosa volt, ebből 529 román, 7 magyar, melyből 522 görögkatolikus, 9 görögkeleti ortodox volt.
Nevezetességek
szerkesztésHivatkozások
szerkesztésForrások
szerkesztés- Petri Mór: Szilágy vármegye monographiája IV.: Szilágy vármegye községeinek története (L-Z). [Budapest]: Szilágy vármegye közönsége. 1902. 269–272. o. Online elérés