Sárgafejű bülbül
A sárgafejű bülbül (Pycnonotus zeylanicus) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe, a bülbülfélék (Pycnonotidae) családjába tartozó faj.[1][2]
Sárgafejű bülbül | ||||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||
Súlyosan veszélyeztetett | ||||||||||||||||
Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||
| ||||||||||||||||
Tudományos név | ||||||||||||||||
Pycnonotus zeylanicus (Gmelin, 1789) | ||||||||||||||||
Elterjedés | ||||||||||||||||
Hivatkozások | ||||||||||||||||
A Wikifajok tartalmaz Sárgafejű bülbül témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Sárgafejű bülbül témájú médiaállományokat és Sárgafejű bülbül témájú kategóriát. |
Rendszerezése
szerkesztésA fajt Johann Friedrich Gmelin német természettudós írta le 1789-ben, még a seregélyfélék (Sturnidae) családjába tartozó Sturnus nembe Sturnus zeylanicus néven.[3]
Előfordulása
szerkesztésDélkelet-Ázsiában, Brunei, Indonézia, Malajzia, Mianmar és Szingapúr területén honos.
A természetes élőhelye a szubtrópusi vagy trópusi síkvidéki esőerdők, mangroveerdők és cserjések, folyók és patakok környékén, valamint szántóföldeken és ültetvényeken. Állandó, nem vonuló faj.[4]
Megjelenése
szerkesztésTesthossza 28–29 centiméter, testtömege 80–93 gramm.[3] Feje sárga, felállítható bóbitával. Fekete bajuszt visel.
Életmódja
szerkesztésBogyókkal, gyümölcsökkel és magvakkal, valamint ízeltlábúakkal, puhatestűkkel és esetenként kisebb gerinctelenekkel táplálkozik.[3]
Szaporodása
szerkesztésFészkét bokorra, vagy fára építi, gyökérből, levelekből és fűből.
Természetvédelmi helyzete
szerkesztésAz elterjedési területe elég nagy, viszont nagyon gyorsan csökken, egyedszáma 1700 alatti és szintén csökkenő. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján súlyosan veszélyeztetett fajként szerepel.[4]
Összehangolt tenyésztéssel próbálják meg megmenteni a fajt a teljes kipusztulástól. Európában az Európai Állatkertek és Akváriumok Szövetsége felügyelete alá tartozó Európai Veszélyeztetett Fajok Programja (EEP) keretében tenyésztik a faj egyedeit.
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2019. március 19.)
- ↑ Integrated Taxonomic Information System besorolása. (Hozzáférés: 2019. március 19.)
- ↑ a b c Hand Books the Birds. (Hozzáférés: 2019. március 19.)
- ↑ a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2019. március 19.)
Források
szerkesztés- A világ madarai. Budapest: Panem Kft (1994). ISBN 963-545-006-0
- EUR-Lex - magyar neve