Sárgafejű bülbül

madárfaj
(Pycnonotus zeylanicus szócikkből átirányítva)
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. július 15.

A sárgafejű bülbül (Pycnonotus zeylanicus) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe, a bülbülfélék (Pycnonotidae) családjába tartozó faj.[1][2]

Sárgafejű bülbül
Természetvédelmi státusz
Súlyosan veszélyeztetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Verébalakúak (Passeriformes)
Család: Bülbülfélék (Pycnonotidae)
Nem: Pycnonotus
Faj: P. zeylanicus
Tudományos név
Pycnonotus zeylanicus
(Gmelin, 1789)
Elterjedés
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Sárgafejű bülbül témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Sárgafejű bülbül témájú médiaállományokat és Sárgafejű bülbül témájú kategóriát.

Rendszerezése

szerkesztés

A fajt Johann Friedrich Gmelin német természettudós írta le 1789-ben, még a seregélyfélék (Sturnidae) családjába tartozó Sturnus nembe Sturnus zeylanicus néven.[3]

Előfordulása

szerkesztés

Délkelet-Ázsiában, Brunei, Indonézia, Malajzia, Mianmar és Szingapúr területén honos.

A természetes élőhelye a szubtrópusi vagy trópusi síkvidéki esőerdők, mangroveerdők és cserjések, folyók és patakok környékén, valamint szántóföldeken és ültetvényeken. Állandó, nem vonuló faj.[4]

Megjelenése

szerkesztés

Testhossza 28–29 centiméter, testtömege 80–93 gramm.[3] Feje sárga, felállítható bóbitával. Fekete bajuszt visel.

Életmódja

szerkesztés

Bogyókkal, gyümölcsökkel és magvakkal, valamint ízeltlábúakkal, puhatestűkkel és esetenként kisebb gerinctelenekkel táplálkozik.[3]

Szaporodása

szerkesztés

Fészkét bokorra, vagy fára építi, gyökérből, levelekből és fűből.

Természetvédelmi helyzete

szerkesztés

Az elterjedési területe elég nagy, viszont nagyon gyorsan csökken, egyedszáma 1700 alatti és szintén csökkenő. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján súlyosan veszélyeztetett fajként szerepel.[4]

Összehangolt tenyésztéssel próbálják meg megmenteni a fajt a teljes kipusztulástól. Európában az Európai Állatkertek és Akváriumok Szövetsége felügyelete alá tartozó Európai Veszélyeztetett Fajok Programja (EEP) keretében tenyésztik a faj egyedeit.

  1. A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2019. március 19.)
  2. Integrated Taxonomic Information System besorolása. (Hozzáférés: 2019. március 19.)
  3. a b c Hand Books the Birds. (Hozzáférés: 2019. március 19.)
  4. a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2019. március 19.)

További információk

szerkesztés