A Rádiószínház olyan műsor vagy műhely, mely feladata irodalmi jellegű, elsősorban a drámával rokon művek létrehozása és önálló funkciójú darabokként, a rádió legigényesebbnek szánt műsoraiként való megjelentetése. Műfaja a rádiójáték (amit hangjátéknak, rádiódrámának vagy rádiószínháznak is neveznek).

Története szerkesztés

Az 1890-es évek végén óriási technikai újdonságnak számítottak a színházi, operaházi közvetítések. Eleinte a Telefonhírmondó este héttől a hallgatók rendszeresen követhette az operaház vagy a Népszínház előadásait. Az első rádiójáték, ami megteremtette az önálló műfajt, az 1924-ben előadott Richard Hughes A Comedy of Danger című (bányakatasztrófában lámpa nélkül maradt munkásokról szóló) darabja. A brit, amerikai és német rádiócsatornák után 1927-ben került adásba Magyarországon is az új műfaj első alkotása, mely már eleve beépítette a hangtechnika adta lehetőségeket, dramaturgiát: Somogyváry Gyula Hazatérés című dramolettje[m 1]. A harmincas években Németh Antal és Ottlik Géza foglalkozott a rádióadások és az irodalom kapcsolatával, míg aztán 1951-ben hivatalosan is létrejött a Rádiószínház.

Magyarország szerkesztés

Magyarországon a Magyar Rádió egyik műsora, illetve annak műhelye, szerkesztősége mely 1951 és 2011 között működött (1976-ig Dramaturgia).

A műhely szerkesztés

Az Irodalmi főosztályon belül működő[m 2] Dramaturgia vezetője 1946-tól 1956-ig (augusztus 1-jén a televízió főszerkesztője lett) Cserés Miklós volt. 1947-től megszaporodtak a sorozatok, mint a korabeli sajátos igényeket kielégítő Dolgozók Rádiószínháza, a Falu Rádiószínháza, de az intellektuálisabb darabok is helyet kaptak a Magyar Thalia, a Világszínház, a Szombatéji Rádiószínház vagy a Szomszédság nevében adásaiban. Cserés 1948-ban létrehozta előbb 12, majd 64 taggal a Rádió állandó színtársulatát, azonban hamar felismerte, hogy ez nem ad kellő szabadságot, hogy a hangjátékokat az azokhoz legjobban megfelelő színészek adják elő, ezért 1951–52-ben már kizárólag azokat szerződtette, akik az addigi gyakorlatban sikeres alakítást nyújtottak. Intézkedése nyomán a rendezők kedvük szerint oszthatták ki a szerepeket bármely színház művészei közül vagy a belső színtársulat tagjaiból, azonban ez utóbbi színészi státuszok 1957-ben végleg megszűntek. 1952-től a Rádióban lezajlott hatalmas technikai forradalom, a magnószalag rohamos elterjedése gyorsabb szerkesztést, több műsor elkészítését tette lehetővé. Ezen kívül hosszú évekre biztosíthatták a felvételek tárolását és fokozhatták – minőségi romlás nélkül – az ismétlések számát.

1952–1953-tól kezdtek a Magyar Rádióban ún. eseményjátékokat vagy dokumentumdrámákat is közvetíteni, melyekkel a múlt vagy a jelen egy-egy mozzanatát dramatizált formában idézték fel. 1954-től a Magyar játékszín című sorozatban ismét a színpadi irodalom remekeit, kb. félszáz klasszikus, illetve modern drámát, gyakran játszott és kevésbé ismert műveket is kívántak a rádió munkatársai megismertetni a hallgatókkal, havonként jelentkező adásokban. Ezeket az eredeti terjedelmükben adták elő, színházi közvetítésszerűen. Az előadások előtt rövid bevezetők ismertették a kort, az író munkásságát, a társadalom akkori helyzetét. Az előkészítést, a művek válogatását négytagú szerkesztőbizottság végezte: Háy Gyula és Hegedüs Géza írók, Lányi Andor rendező és Bozó László dramaturg, akik a méltó előadásért is feleltek. Az általuk ekkor kiválogatott művek később a Magyar Rádió „aranytartalékát” képezték – a felvételeket tilos volt törölni, minőségüket időnként átjátszásokkal őrizték meg.

Az Ifjúsági osztály 1950. január 1-jén létesült. Rovatai e korszakban korosztályonként tagozódtak: 10–14, illetve a 14–18 évesek műsorai, időnként egy-egy sorozattal pedig megcélozták a 18 éven felülieket is. Az óvodások és kisiskolások számára készültek a Rádió Gyermekszínház programjai. Ide sorolták a mesejátékokat, meseoperákat, illetve a főként 1954-től eredeti műveket is rádióra írt vagy adaptált műveket.

1976-tól Bozó László javaslatára a Dramaturgia felvette a Rádiószínház nevet, majd 1982-ben leszakadt az Irodalmi főosztályról és önálló szerkesztőséget hozott létre.

Az önálló szerkesztőség vezetői:

2011. június 30-án a Magyar Rádió szakszerkesztősége megszűnt.

A műsor szerkesztés

A Rádiószínház a Magyar Rádió olyan műsora belső és külső műhelyeiből a többrészes, általában folytatásos prózai dramatizált, magyar és külföldi, kortárs és klasszikus művek készülnek és kerülnek adásba, illetve bemutatók, egyrészes színmű-adaptációk, eredeti rádiójátékok hangzanak el. Kereteiben évente átlagosan 60-70 új produkció készül.

A speciális réteg érdeklődésre számot tartó, kísérleti, alternatív és felnőtt produkciók az Éjszakai Rádiószínházban hallhatók. A Családi sávban folytatásos családi, gyerek és ifjúsági sorozatok, mesezene, a meseirodalom teljes spektrumának bemutatása magyar, határon túli mesék, népmesék, klasszikus és kortárs irodalmi mesék és tematikus kis sorozatok kerülnek adásba, mint például az Időfutár ifjúsági fantasy sorozat.

Megjegyzések szerkesztés

  1. Dramolett: kisebb terjedelmű drámai jelenetek, egyfelvonásosok.
  2. Az Irodalmi főosztály három részlege: a Rádiószínház, az irodalmi, illetve a szórakoztató műsorok osztálya volt.[1]

Jegyzetek szerkesztés

  1. Vámos György: A Magyar Rádió és közléspolitikája a hatvanas évek második felében (173–186. oldal); Múltunk, 2008/3.

Források szerkesztés

További információk szerkesztés

Kapcsolódó szócikkek szerkesztés