Főmenü megnyitása

A régi budai városháza egyemeletes barokk stílusú műemlék épület Budapest I. kerületében, a Szentháromság utca 2. szám alatt. Több mint 160 évig Buda városának, további 70 éven át a főváros I. kerületének közigazgatási központja volt, a 21. század első évtizedében nemzetközi kutatóintézet működött falai között.

Régi budai városháza
Az épület keleti homlokzata (2007-ben)
Az épület keleti homlokzata (2007-ben)
Település Budai várnegyed
Cím 1011 Szentháromság u. 2.
Építési adatok
Építés éve 1692/1702–1710
Egyéb jellemzők
Emeletek száma 2
Elhelyezkedése
Régi budai városháza (Budapest)
Régi budai városháza
Régi budai városháza
Pozíció Budapest térképén
é. sz. 47° 30′ 05″, k. h. 19° 02′ 01″Koordináták: é. sz. 47° 30′ 05″, k. h. 19° 02′ 01″
A Wikimédia Commons tartalmaz Régi budai városháza témájú médiaállományokat.
Régi budai városháza – légi fotó

Tartalomjegyzék

Az épület fekvése, jellegeSzerkesztés

A budai vár egyik leglátogatottabb helyén, a volt polgárváros közepén áll. Három homlokzata közül a leghosszabb a Szentháromság utca vonalában húzódik, a nyugati az Úri utcára, a keleti a Tárnok utcára és a Szentháromság térre néz. Az egyszerű vonalvezetésű, egységes stílusú épület két sarkán egy-egy előreugró, díszesen faragott kőkonzolokkal alátámasztott zárt erkély, a keleti szárny tetején kis harang- és óratorony látható. A Szentháromság térre néző sarkon a falba vágott mélyedésben Pallasz Athéné szobra áll, pajzsát Buda város címere díszíti.

Az épületnek két belső udvara van. A kapualjban középkori ülőfülkék maradványai láthatók, innen faragott kőkorláttal szegélyezett lépcső vezet fel az emeletre. Az emelet egyik központi helyiségének mennyezetét többalakos gazdag stukkódíszítés borítja.

Történeti áttekintésSzerkesztés

Buda 1686. évi visszafoglalása után a vár építményeinek nagy része elpusztult, házainak többsége romokban hevert. A budai városházának szánt épületet kisebb középkori lakóházak maradványain 1702-ben (vagy már 1692-ben) kezdték építeni Venerio Ceresola itáliai építőmester vezetésével. (Ceresola alapította a budai kőművesek céhét, és ő építette a budai várban a Dísz tér 3. szám alatti házat is.) Kevéssel ezután a városházát tovább bővítették, és a budai magisztrátus 1710. június 6-án tartotta meg benne első ülését. 1714-ben Johann Hölbling az emeleten kis kápolnát épített. 1723-ban Budán tűzvész pusztított, a városháza is megsérült, de egy-két év alatt helyreállították.

Néhány évtizeddel később Nöpauer Máté tervei szerint és irányításával az épületet kibővítették: ekkor készült a napjainkban is látható díszes rokokó lépcsőház, 17701774 között pedig a nyugati, Úri utcai szárny emeleti része. Az itteni sarokerkély a korábban készült keleti erkély mása, csak faragott díszítése különbözik attól. Lényegében ezzel a bővítéssel fejeződött be a városháza építése, alakult ki mai formája. Az emeleti kápolnát 1785-ben II. József bezáratta, 1824-ben ismét megnyitották, majd 1851-ben végleg megszüntették, a kápolna kis harangtornya azonban a helyén maradt.

Budapest 19441945-ös ostroma idején az egykori városháza súlyosan megrongálódott, tetőzete beszakadt, nyugati szárnya leomlott. A teljes helyreállítás során (19501952) többek között új kapuszárnyakat készítettek, restaurálták, illetve részben újrafaragták a leomlott nyugati sarokerkélyt és az ablakok kőkereteit.

Az épület gazdái, használataSzerkesztés

Felépítésétől fogva Pest és Buda 1873-ban történt egyesítéséig az épület gazdája a budai magisztrátus volt. 1873-tól 1944-ig a főváros I. kerületének elöljárósága működött falai között, eközben a régi berendezés többségének nyoma veszett. Közvetlenül a háború után a még teljesen helyre sem állított épületet múzeumnak jelölték ki és a (mai nevén) Budapesti Történeti Múzeum középkori osztálya kapta meg, itt nyílt meg később a Vármúzeum. Miután a múzeumot a várpalotába költöztették át, a hajdani városháza a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetéé lett. 1992-től 2011. szeptember 30-áig[1] egy felsőfokú, doktorális és posztdoktorális szintű tanulmányok folytatására létrehozott nemzetközi intézmény, a Collegium Budapest használatában volt.

GalériaSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

  1. 'Announcement'. [2011. május 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. május 15.)

ForrásokSzerkesztés

  • Gy. Balogh Ágnes: Nöpauer Máté élete és munkássága. Építészettörténet, I. évf. 3. sz. (1999. okt.) Hozzáférés: 2017. máj. 16.
  • Szatmári Gizella: Budavári séták. Budapest: Budapest Főváros Önkormányzata Főpolgármesteri Hivatala. 2001. 37–38. o. ISBN 963-9170-34-8  
  • Pogány Frigyes – Horler Miklós: Budapest műemlékei I. Budapest: Akadémiai. 1955.  

Külső hivatkozásSzerkesztés

További információkSzerkesztés