Régi budai városháza
A régi budai városháza egyemeletes barokk stílusú műemlék épület Budapest I. kerületében, a Szentháromság utca 2. szám alatt. Több mint 160 évig Buda városának, további 70 éven át a főváros I. kerületének közigazgatási központja volt, a 21. század első évtizedében nemzetközi kutatóintézet működött falai között.
|
A Duna-part látképe, a Budai Várnegyed és az Andrássy út világörökségi helyszín része |
| Régi budai városháza | |
 | |
| Az épület keleti homlokzata (2007-ben) | |
| Település | Budai várnegyed |
| Cím | 1011 Szentháromság u. 2. |
| Építési adatok | |
| Építés éve | 1692/1702–1710 |
| Hasznosítása | |
| Felhasználási terület | városháza |
| Egyéb jellemzők | |
| Emeletek száma | 2 |
| Elhelyezkedése | |
 Régi budai városháza
Pozíció Budapest I. kerülete térképén
| |
 é. sz. 47° 30′ 05″, k. h. 19° 02′ 01″47.501389°N 19.033611°EKoordináták: é. sz. 47° 30′ 05″, k. h. 19° 02′ 01″47.501389°N 19.033611°E | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Régi budai városháza témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Az épület fekvése, jellege
szerkesztésA budai Várnegyed egyik leglátogatottabb helyén, a volt polgárváros közepén áll. Három homlokzata közül a leghosszabb a Szentháromság utca vonalában húzódik, a nyugati az Úri utcára, a keleti a Tárnok utcára és a Szentháromság térre néz. Az egyszerű vonalvezetésű, egységes stílusú épület két sarkán egy-egy előreugró, díszesen faragott kőkonzolokkal alátámasztott zárt erkély, a keleti szárny tetején kis harang- és óratorony látható. A Szentháromság térre néző sarkon a falba vágott mélyedésben Pallasz Athéné szobra áll, pajzsát Buda város címere díszíti.
Az épületnek két belső udvara van. A kapualjban középkori ülőfülkék maradványai láthatók, innen faragott kőkorláttal szegélyezett lépcső vezet fel az emeletre. Az emelet egyik központi helyiségének mennyezetét többalakos gazdag stukkódíszítés borítja.
Történeti áttekintés
szerkesztésBuda 1686. évi visszafoglalása után a vár építményeinek nagy része elpusztult, házainak többsége romokban hevert. A Buda városházának szánt épületet kisebb középkori lakóházak maradványain 1702-ben (vagy már 1692-ben) kezdték építeni Venerio Ceresola itáliai építőmester vezetésével. (Ceresola alapította a budai kőművesek céhét, és ő építette a budai várban a Dísz tér 3. szám alatti házat is.) Kevéssel ezután a városházát tovább bővítették, és a budai magisztrátus 1710. június 6-án tartotta meg benne első ülését. 1714-ben Johann Hölbling az emeleten kis kápolnát épített. 1723-ban Budán tűzvész pusztított, a városháza is megsérült, de egy-két év alatt helyreállították.
Néhány évtizeddel később Nöpauer Máté tervei szerint és irányításával az épületet kibővítették: ekkor készült a napjainkban is látható díszes rokokó lépcsőház, 1770–1774 között pedig a nyugati, Úri utcai szárny emeleti része. Az itteni sarokerkély a korábban készült keleti erkély mása, csak faragott díszítése különbözik attól. Lényegében ezzel a bővítéssel fejeződött be a városháza építése, alakult ki mai formája. Az emeleti kápolnát 1785-ben II. József bezáratta, 1824-ben ismét megnyitották, majd 1851-ben végleg megszüntették, a kápolna kis harangtornya azonban a helyén maradt.
Budapest ostroma idején, 1945-ben az egykori városháza súlyosan megrongálódott, tetőzete beszakadt, nyugati szárnya leomlott. A teljes helyreállítás során (1950–1952) többek között új kapuszárnyakat készítettek, restaurálták, illetve részben újrafaragták a leomlott nyugati sarokerkélyt és az ablakok kőkereteit.
A régi pesti városháza lebontása (1900) után ennek az épületnek az aulájában helyezték el az egykor a pesti közigazgatási épületének főpárkányzatát díszítő allegorikus kőszobrok közül a négy, egy-egy erényt ábrázolót.[1]
Az épület gazdái, használata
szerkesztésFelépítésétől fogva Pest, Buda és Óbuda 1873-ban történt egyesítéséig az épület gazdája a budai magisztrátus volt. 1944-ig a főváros I. kerületének elöljárósága működött falai között, eközben a régi berendezés java részének nyoma veszett. Közvetlenül a háború után a még teljesen helyre sem állított épületet múzeumnak jelölték ki, és a (mai nevén) Budapesti Történeti Múzeum középkori osztálya kapta meg, itt nyílt meg később a Vármúzeum. Miután azt a várpalotába költöztették át, a hajdani városháza a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetéé lett. 1992-től 2011. szeptember 30-áig[2] egy felsőfokú, doktorális és posztdoktorális szintű tanulmányok folytatására létrehozott nemzetközi intézmény, a Collegium Budapest használatában volt. 2014-ben az épület a Magyar Nemzeti Bank által működtetett alapítvány tulajdonába került, jelenleg a Pallas Athéné Domus Sapientiae Alapítvány működik benne.[3][4]
Galéria
szerkesztés-
A régi budai városháza -
A lépcsőház részlete -
Sarokerkély a Szentháromság térnél -
Pallasz Athéné szobra -
A 2017-es felújítás után
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ Budavári Városháza. Kulturális Örökség Napjai. [2019. április 29-i dátummal az eredetiből archiválva].
- ↑ 'Announcement'. [2011. május 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. május 15.)
- ↑ Pallas Athéné Domus Sapientiae Alapítvány (PADS). Magyar Nemzeti Bank. [2019. október 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. október 25.)
- ↑ Hiába a bírósági ítélet, továbbra sem zárták be Matolcsyék doktori iskoláját a Budai Várban. 168 óra. (Hozzáférés: 2019. október 25.)
Források
szerkesztés- Gy. Balogh Ágnes: Nöpauer Máté élete és munkássága. Építészettörténet, I. évf. 3. sz. (1999. október) Hozzáférés: 2017. május 16.
- Szatmári Gizella: Budavári séták. Budapest: Budapest Főváros Önkormányzata Főpolgármesteri Hivatala. 2001. 37–38. o. ISBN 963-9170-34-8
- Pogány Frigyes – Horler Miklós: Budapest műemlékei I. Budapest: Akadémiai. 1955.
- A Collegium Budapest honlapja
További információk
szerkesztés- Végh András: Városháza, Collegium Budapest Archiválva 2017. október 6-i dátummal a Wayback Machine-ben a A budai vár című digitális adatbázisban