Régi kastély (Hrodna)

A hrodnai Régi kastély (belaruszul: Стары замак, lengyelül: Stary Zamek) rendkívül jelentős múlttal rendelkező történelmi épületegyüttes. A kastéllyá alakított egykori vár a Nyeman folyó partjának egy meredek domboldalára épült Hrodna központjában. Magyar vonatkozású esemény, hogy Báthory István erdélyi fejedelem és lengyel király a falai közt hunyt el 1586-ban.

Régi kastély (Стары замак, Stary Zamek)
A kastély még az eredeti kinézetét tönkretevő átépítés előtt, baloldalt háttérben a Szent Borisz és Gleb-templom látható
A kastély még az eredeti kinézetét tönkretevő átépítés előtt, baloldalt háttérben a Szent Borisz és Gleb-templom látható
Ország Fehéroroszország
Település Hrodna
Stílus
Elhelyezkedése
Régi kastély (Fehéroroszország)
Régi kastély
Régi kastély
Pozíció Fehéroroszország térképén
é. sz. 53° 40′ 37″, k. h. 23° 49′ 23″Koordináták: é. sz. 53° 40′ 37″, k. h. 23° 49′ 23″
Régi kastély weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Régi kastély témájú médiaállományokat.

TörténeteSzerkesztés

A korai erődítménySzerkesztés

Az eredeti várat a 11. században I. Jaroszláv kijevi nagyfejedelem ifjabbik fia építtette, és sokáig a fekete rutén uralkodók székhelyeként szolgált. Az első fából készült erőd a rutén fejedelmek uralkodása idején készült el, amelyet először 1128-ban említenek meg.[1] A töltéseken belül egy tégla templomot (az úgynevezett alsó templomot) emeltek, amelynek eredete a 12. század második felére nyúlik vissza.[2] Feltehetően a Ipatyev-kódexben említett villámcsapás miatt égett le 1183-ban.[3] Mindaugas litván nagyfejedelem legkésőbb 1253-ban meghódította, és így a Litván Nagyfejedelemség fennhatósága alá került. A 13. század végén vagy a 14. század első negyedében az udvaron négyzet alakú, 9 méter oldalú alaprajzú tégla várkápolnát építettek (az úgynevezett felső templomot). 1277-ben említést tettek egy tégla öregtoronyról, amely ostrom esetén a védők végső védvonalaként szolgált. A vár 13. századi öregtornyához hasonló épület ma már csak Kamjanyecben található. Az erődöt a Német Lovagrend hódította meg és rombolta le 1284-ben. 1296-ban a várat Królewiec és Bałga német parancsnokai hadserege sikertelenül ostromolta.[4] A Német Lovagrend következő támadásaira 1305-ben, 1306-ban, 1311-ben, 1314-ben és 1328-ban került sor. 1385 után Jogaila átadta a várat Vytautas nagyfejedelemnek. Miután Vytautas 1389-ben elárulta Jogailát és a Német Lovagrendhez menekült, 1390 áprilisában annak serege meghódította a várat. 1393-ban a kastélyt ismét a Német Lovagrend ostromolta meg és elpusztította. Amikor az osztróvi egyezménysorán Vytautas kibékült az időközben lengyel királlyá vált ellenfelével, 1393-ban ismét átvehette a várat.

A gótikus várkastélySzerkesztés

Vytautas (más néven Vitold) litván nagyfejedelem öt gótikus téglatornyot építtetett hozzá 1391–98-ban, és a várat egyik fő rezidenciájává alakíttatta át.

Az erőd 1398-ban leégett, ezért a nagyfejedelem egy téglából készült gótikus kastély építését rendelte el, amely köré öt bástyát és 3 méter vastag falakat építtetett. Ezekből az építményekből a mai napig csak töredékek maradtak fenn. Miután 1401-ben kitört Szamogitában a teutonellenes felkelés, a Német Lovagrend 1402-ben megtorlásként megtámadta Grodnót, de a kastély ellenállt az ostromnak. Ebben az időszakban épült az Alsó vár a mai Új kastély helyén.

IV. Kázmér lengyel király szintén Grodnót részesítette előnyben Litvánia hivatalos fővárosával szemben. Itt ajánlották fel neki a lengyel koronát, és itt halt meg 1492-ben.

A kastély következő jelentős lakója Báthory István volt, aki hatalmas birodalmának fővárosának Grodnót tette meg az 1577-1582-es Moszkvával folytatott háború idején, a szenátus és szejm üléseit ide helyezte át, és a külföldi követeket is fogadta. A firenzei Santi Gucci, Józef Roiten és Antonio Greppi del Ronco segítségével a kastélyt az Észak-Itáliára jellemző késő reneszánsz manierista stílusú saját rezidenciájává építtette át. A történészek azonban ma már megkérdőjelezik a híres építész, Gucci részvételét a munkálatokban.[5] Miután Báthory 1586. december 12-én egy vadászatról visszatérve a kastélyban elhunyt, az építkezést félbehagyták.[6]

1633 júniusában IV. Ulászló lengyel király a kastélyban tartózkodott, és az ország legfőbb embereivel folytatott tanácskozást az Oroszországgal folytatott háborúval kapcsolatos ügyekben.[7] 1639 januárjában IV. Ulászló király és Piotr Gembicki érsek-kancellár Grodnóban találkozott György Vilmos brandenburgi választófejedelemmel. A reneszánsz kastély megjelenése a 17. század első feléből egy 1650-ből származó leltár egyik illusztrációjából ismert.

A kastély későbbi sorsaSzerkesztés

A fellegvárat az oroszok Ivan Csovanszkij vezetésével az orosz-lengyel háború idején 1655-ben elpusztították. Az 1673-as békítő szejmnél a litván képviselők kérésére úgy határoztak, hogy minden harmadik országgyűlést ezentúl Grodnóba kell megtartani. E döntés kapcsán Litvánia nagykancellárja és Grodna polgármestere, Krzysztof Zygmunt Pac felügyelete alatt az 1673-1678-as években a várat újjáépítették, és a folyó felőli falnál egy különleges kétszintes, négyszög alaprajzú épületet emeltek. Ennek az újjáépítésnek a várkapu fölé helyezett különleges emléktáblával állítottak emléket. A nagy északi háború idején (a Lengyel–Litván Unió területén 1701-től harcoltak) a várat részben XII. Károly svéd király hadserege rongálta meg, amit egy 1708-ban összeállított leltár is bizonyít, amely feltört ablakokat, ajtókat, valamint széttört padlókat és cserepeket tartalmaz. A háború után a kastély elveszítette korábbi funkcióját. 1718-tól a király a piactéren, a Sapieha-palotában szállt meg, és a telken, ahol az épület állt, fából készült épületszárnyat építettek a szenátori kamara és a képviselőház számára. 1729-ben a folyó oldalán lévő fal és a négyoldalú torony a partfal alámosása miatt a Neumasba omlott, 1735-ben pedig a várat tűz pusztította el. A régi várat III. Ágost király uralkodásának idején, 1740 körül újjáépítették, amikor a szomszédos dombon új kastélyt építettek, de a régit már csak az udvari tisztviselőknek szánták.[8]

Lengyelország felosztása után a várat átadták az orosz hadseregnek, és több mint 120 évig egy kaszárnyának adott otthont.[9] A Második Lengyel Köztársaság hatóságai helyreállították a nagykövetek termét és a Szejm-csarnokot, az épület pedig 1924-től múzeumként szolgált. Az épület később a Szovjetunióhoz, majd Fehéroroszországhoz került. Jelenleg a kastély egy múzeumnak ad otthont, ám a 2010-es években a fehérorosz kormány felújításba kezdett. Az elvileg a Báthory-korabeli állapotok visszaállítása helyett a két állami építővállalat szakszerűtlen átépítéseket végzett, több történelmi épületrészt lebontott, a korhű építőanyagok helyett modern tégla és vasbeton felhasználásával pedig teljesen átszabta az épület képét. Az eredeti bejáratot elbontották, a kibővített kapu tetejére pedig egy stílusidegen bádogkupolát helyeztek. A fehérorosz és nemzetközi, főleg lengyel és litván szakemberek tanácsait és aggályait nem vették figyelembe.[10][11] 2019-ben az ország budapesti nagykövete többek közt a kastély felújításával és Báthory örökségével indokolta meg egy Budapest és Hrodna közti repülőjárat indítását, mivel szerinte a közös múlt sokakat vonzana, és ez fellendíthetné a város turizmusát.[12]

JellemzőiSzerkesztés

A kastély egy magas és meredek dombon található a Nyeman folyó jobb partján, a Gorodnyicsanka folyó torkolatánál, amelyek félig körbeölelik és megközelíthetetlenné teszik az erődítményt. A terület domborzata meghatározta a vár alaprajzát, amely így közel a háromszög alakú lett. Az erődfalak hossza megközelítette a 300 métert, átlagos vastagságuk körülbelül 3 méter volt. A falak magassága nem volt egyenletes, a meredek partfal miatt pedig, akárcsak a tornyokat, támpillérekkel támasztották meg. A várat mély árok választotta el a várostól és a szomszédos dombtól.[8]

GalériaSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

  1. Tadeusz Polak: Zamki na kresach : Białoruś, Litwa, Ukraina. Wyd. 1. 1997. ISBN 83-86351-11-X Hozzáférés: 2021. ápr. 9.  
  2. Materiały do dziejów sztuki sakralnej na ziemiach wschodnich dawnej Rzeczypospolitej. Jan K. Ostrowski–Kazimierz Kuczman–Maria Kałamajska-Saeed. 1993. ISBN 83-85739-09-2 Hozzáférés: 2021. ápr. 9.  
  3. Wojtkiewicz, Sławomir (2016. július 28.). „STARY ZAMEK W GRODNIE. KONCEPCJA KSZTAŁTOWANIA ARCHITEKTURY KONTEKSTUALNEJ NA PRZYKŁADZIE ZAMKU W GRODNIE”. space&FORM 2016 (26), 63–74. o. DOI:10.21005/pif.2016.26.b-04. ISSN 1895-3247.  
  4. DŁUGOSZ, JAN. ROCZNIKI CZYLI KRONIKI SŁAWNEGO KRÓLESTWA POLSKIEGO (lengyel nyelven) [2014] 
  5. Не Санці Гучы. Стары замак у Гродне насамрэч спраектаваў немец? (belarusz nyelven). Hrodna.life. (Hozzáférés: 2021. április 9.)
  6. Muzeum, Polski Instytut Badawczy i: Grodno – Báthory István városa (hu-HU nyelven). Polski Instytut Badawczy i Muzeum - Lengyel Kutatóintézet és Múzeum, 2020. december 12. (Hozzáférés: 2021. április 29.)
  7. Tomasz: Smoleńsk 1633-34: "Wypadek hetmana Radziwiłła". Smoleńsk 1633-34, 2016. július 1. (Hozzáférés: 2021. április 10.)
  8. a b замок Старый. globus.tut.by. [2018. április 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. április 9.)
  9. The Old Grodno Castle, Bathory's Castle, the Grodno Upper Castle (angol nyelven). Музей Гродно. (Hozzáférés: 2021. április 9.)
  10. “Не магу назіраць моўчкі”. Гродзенскі гісторык звярнуўся з адкрытым лістом да Караніка, каб спыніць перабудову Старога замка (belarusz nyelven). Hrodna.life, 2021. március 1. (Hozzáférés: 2021. április 9.)
  11. Odbudowa zamku w Grodnie. Rekonstrukcja czy twórcza swoboda? (lengyel nyelven). Pch24.pl. (Hozzáférés: 2021. április 9.)
  12. Báthory Istvánnal magyarázta a minszki magyar nagykövet, hogy miért indítana Belaruszba járatokat a Wizz Air (magyar nyelven). https://azonnali.hu/, 2019. május 5. (Hozzáférés: 2021. április 11.)

IrodalomSzerkesztés

Tanulmányok

Levéltári források

  • Archiwum Państwowe w Poznaniu, sygn. 2103.
  • Biblioteka Uniwersytetu Warszawskiego, Gabinet Rycin, Zb. Król. P.187 nr 160, 164, 165.
  • Hauptstaatsarchiv Dresden, R. Schr. VII, fach. 87 nr 9 cc, fach. 89 nr 2 H 34, fach. 87 nr 9 dd/1 i etc.
  • Revisia generalna do Oekonomiey Grodzieńskiey Seymem Coronationis Cracoviensis Anni 1676 naznaczona a w roku 1679 et 1680 odprawiona (inwentarz z 1680 roku)
  • Lietuvos Valstybes Istorijos Archyvas, F.110.A.1.B.3.P. 2-3v. (Inwentarz z 1680 roku)
  • Lietuvos Valstybes Istorijos Archyvas, f. 11, ap. 1, b. 1378, l. 1.
  • Lietuvos Valstybes Istorijos Archyvas, SA-11291.S. 2v-5 (Inwentarz z 1712 roku)
  • AGAD, Archiwum Kameralne, sygn. I/10, III/421; III/422; III/427; III/429.
  • AGAD, F. 459, Dz. 1, Nr 5, s. 33-41 (Inwentarz z 1730 roku)
  • AGAD, Archiwum Radziwiłłów, dz. VI, sygn. II-55.
  • AGAD, Archiwum Tyzenhauza, sygn. D-18, D-25/81.

FordításSzerkesztés

  • Ez a szócikk részben vagy egészben az Old Grodno Castle című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Stary Zamek w Grodnie című lengyel Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.