Részes eset
Egyes agglutináló és flektáló nyelvek nyelvtanában a részes vagy részeshatározói eset (latinul dativus) a nyelvtani esetek egyike. Az a névszó, amely ennek az esetnek a morfémáját hordozza, jellegzetesen olyan élőt vagy élettelent nevez meg, amely javára vagy kárára történik vagy létezik valami. Mondattani szempontból ilyen szó főleg részeshatározói funkciót tölt be, azonban a részes eset különféle egyéb mondattani viszonyokat is kifejez, amelyek az adott nyelvtől is függnek.[1][2][3][4]
Olyan flektáló nyelvek is vannak, amelyekben nincs névszóragozás, vagy csak nyomai vannak meg. Ezek grammatikáiban nincs szó esetekről, tehát részes esetről sem. Ilyenek például az újlatin nyelvek, a román kivételével, vagy az angol nyelv. Ezekben a nyelvekben rendszerint elöljárószók fejezik ki azokat a mondattani viszonyokat, amelyeket másokban a részes eset.
A részes eset alakja néhány nyelvben
szerkesztésA névszóragozásos nyelvekben, akár agglutinálók, akár flektálók, az eseteket általában ragok fejezik ki, egyes különbségekkel az agglutináló és a flektáló nyelvek között a ragok jellegét illetően.
Például egy olyan agglutináló nyelvben, mint a magyar, a részes esetet egyetlen rag fejezi ki, amely csak az övé, és ugyanaz mindegyik névszó esetében. A részes eset ragja -nak/-nek, változatai a magánhangzó-harmónia szabályainak megfelelően alkalmazottak.
A rag járulhat közvetlenül a szótőhöz: Kinek telefonálsz?[5]
Máskor egyéb toldalék (képző, jel) után következik utolsó toldalékként, például:
- a többes szám jele után: gyermek + -ek → gyermekek + -nek → gyermekeknek;[6]
- a birtokos személyjel után: Jó barátomnak tartalak (barát + -om + -nak).[5]
A közép-délszláv diarendszer nyelveinek (bosnyák, horvát, montenegrói, szerb), amelyek flektálóak, viszonylag fejlett névszóragozásuk van. A részes esetet több rag fejezi ki, a névszó nemétől és számától függően, és ezek a ragok nem csak a részes esetéi. Példaként íme azon ragozási osztályokban használt ragok, amelyekhez a legtöbb főnév és melléknév tartozik:[7]
- -u a hímnemű és a semlegesnemű főnevek, valamint ilyen nemben a melléknevek rövid (határozatlan) alakjának a ragja egyes számban: jelenu ’(a) szarvasnak’,[8] kolu ’(a) keréknek’, zelenu ’zöld’;[9]
- -ima a hímnemű és a semlegesnemű főnevek ragja többes számban (közös az eszközhatározói esettel és a locativus-szal): jelenima ’(a) szarvasoknak’, kolima ’(a) kerekeknek’;
- -i a nőnemű főnevek ragja egyes számban: ženi ’(a) nőnek’;
- -ama nőnemű főnevek ragja többes számban (közös az eszközhatározói esettel és a locativus-szal): ženama ’(a) nőknek’;
- -ōm(e)[10] a hosszú (főnevesített és határozott) alakú melléknevek ragja hím- és semlegesnem egyes számban (közös a locativus-szal): zelenōm(e) ’a zöldnek’;
- -ōj a rövid és a hosszú alakú melléknevek ragja nőnem egyes számban (közös a locativus-szal): zelenōj ’(a) zöld(nek)’;
- -īm(a) a rövid és a hosszú alakú melléknevek ragja mindhárom nemben és többes számban (közös az eszközhatározói esettel és a locativus-szal): zelenīm(a) ’(a) zöldek(nek)’.
A román nyelvben is van névszóragozás, de kevésbé fejlett, mint a közép-délszláv nyelvekben. A főnevek közül csak a nőneműeknek van ragja, egyeseknek -e, másoknak -i [j], megint másoknak -ele, egyes és többes számban. Ez is közös a birtokos esettel, többesben pedig az alanyesettel is: unei case ’(egy) háznak’, unor case ’házaknak’, unei flori ’(egy) virágnak’, unor flori ’virágoknak’, unei cafele ’(egy) kávénak’, unor cafele ’kávéknak’. Ugyanakkor az -e rag megvan semlegesnem többes számban is, az -i pedig hím- és semlegesnem többes számban is. A határozatlan névelőnek, a határozott végartikulusnak és egyéb determinánsoknak, valamint a névmásoknak vannak részes esetű alakjaik, bár ezek is a birtokos esettel közösek. Valójában a determinánsok fejezik ki a főnevek ezen eseteit is: unui pom ’(egy) fának’, unor pomi ’fáknak’ (hn.); unui scaun ’(egy) széknek, unor scaune ’székeknek’ (sn.); unei case ’(egy) háznak’, unor case ’házaknak’ (nn.), pomului ’a fának’, pomilor ’a fáknak’, scaunului ’a széknek’, scaunelor ’a székeknek’, casei ’a háznak’, caselor ’a házaknak’.[11]
A névmások részes esetű alakjai többé-kevésbé hasonlítanak a többi névszó alakjaihoz. Különösebb a helyzete a személyes névmásoknak. A magyarban például (kivéve a maga és az ön névmásokat) szuppletív alakjaik vannak részes esetben, az esetrag -nek változata és a birtokos személyjelek kombinációi: nekem, neked stb.[12]
Egyéb nyelvekben is vannak szuppletív alakjaik a személyes névmásoknak, olyan nyelvekben is, amelyekben egyébként nincs névszóragozás. Példák az én-nek megfelelő névmások részes esetére:
Nyelv | én | nekem | |
---|---|---|---|
hangsúlyos | hangsúlytalan | ||
közép-délszláv | ja | ||
román | eu | ||
francia | je | ||
angol | I |
A részes eset használata
szerkesztésViszonyszó nélkül
szerkesztésA részes eset elsősorban a részeshatározó esete. Az ilyen határozó jellegzetesen, viszonyszó nélkül vagy viszonyszóval (nyelvtől függően névutóval vagy elöljáróval) azon igéké, amelyek jelentése az általános értelemben vett „adás” fogalmához kötött. Példák:
- (magyarul) Csillának adtam egy könyvet;[5]
- (szerbül) Pružite šansu mladima ’Adjatok esélyt a fiataloknak’;[17]
- (románul) I-am dat colegei tale cărțile de spaniolă ’A kolléganődnek adtam a spanyol tankönyveket’.[18]
A „valakihez szólás” fogalmához kötött jelentésű ige is alaptagja lehet részes esetű részeshatározónak:
- (magyarul): Kinek telefonálsz?.[5]
- (horvátul): On je udvarao lijepoj Olgi ’Ő a szép Olgának udvarolt’;[19]
- (románul): Le-am spus studenților că examenul va fi greu ’Megmondtam a diákoknak, hogy a vizsga nehéz lesz’.[20]
Melléknévnek is lehet részes esetű határozója, főleg ha névszói állítmány névszói része:
- (magyarul): Zsófiának fontos minden nap zongoráznia;[5]
- (bosnyákul): Bio je čovjek odan Bogu ’Istenhez hűséges ember volt’;[21]
- (románul): Obiectul acesta îi este folositor medicului? ’Hasznos-e ez a tárgy az orvosnak?’[20]
A részes eset birtokviszonyt is kifejez. A magyarban ez általános és kötelező a neki van valamije/valakije típusú szerkezetben és olykor fakultatív a valaki(nek a)/valami(nek a) valamije/valakije szerkezetben: Kovácsnak új autója van,[22] a rendező(nek a) filmjei.[23]
Egyéb nyelvekben is van birtokos jelentésű részes eset, de korlátozottabb használatú. A latinban van az egyik magyar szerkezettel analóg szerkezet: Mini liber est ’Nekem van könyvem’. Ilyen részes eset nyomai megmaradtak a románban egyes igei kifejezésekben: mi-e foame ’éhes vagyok’ (szó szerint ’*nekem van éhség’), mi-e somn ’álmos vagyok’ (szó szerint ’*nekem van álmosság’).[24]
Egyes nyelvekben olyan szerkezet is van, amelyben a részes esetű személyes névmás fejezi ki a birtokost, a birtokos determinánsos szerkezet szinonimájaként:
- (montenegróiul) Đe su mi naočare? = Đe su moje naočare? ’Hol van a szemüvegem?’;[25]
- (románul) Unde ți-e soțul? = Unde e soțul tău? ’Hol van a férjed?’[26]
A latinul dativus ethicus-nak nevezett részes esetű személyes névmás olyan személyre utal, aki érzelmileg érdekelt abban, amit kifejez az ige. Nincs mondattani, csak pragmatikai funkciója:
- (magyarul): Csukja be nekem ezt az ajtót!;[27]
- (montenegróiul): Da si ti meni živ i zdrav! (szó szerint ’*Légy nekem élő és egészséges!’);[25]
- (románul): Pe unde mi-ai umblat până acum? (szó szerint ’*Merre jártál nekem mostanáig?’).[24]
Vannak egyéb részes esetű határozók is, a magyarban az alábbiak között:[28]
- helyhatározó: Nekirepült a toronynak;
- okhatározó: Örül a sikernek;
- célhatározó: Alkalmas tanárnak;
- állapothatározó: Kitaníttatja gépészmérnöknek;
- tekintethatározó: Szépnek szép;
- eredményhatározó: Kinevezték igazgatónak;
- aszemantikus, más néven vonzat- vagy állandó határozó: Hálás a szüleinek.
A közép-délszláv diarendszerben is vannak még a részes esetnek használatai:[25]
- mozgás célpontjának a részes esete: krenuti svojoj kući ’hazaindulni’;
- haszont élvező vagy kárt elszenvedő részes esete: služba domovini ’szolgálat a hazának’, oteti slabima ’elvenni a gyengéktől’;
- valamit megtenni tudó vagy köteles személy részes esete: Što nam je činiti? ’Mit kell tennünk?’;
- ún. emfatikus részes eset, főleg eskükben: Duše mi! ’Lelkemre mondom!’
Viszonyszóval
szerkesztésA magyarban kevés névutóval használt részes esetű határozó van:
- Bartóknak köszönhetően mindenki hallott a magyar zenéről;[29]
- A dolgok elképzeléseinknek megfelelően alakultak.[30]
A közép-délszláv nyelvekben néhány elöljáró használatos a részes esettel:[25]
- Svi su se okrenuli ka gradu ’Mind a város felé fordultak’;
- Zaputio sam se prema izlazu iz dvorane ’Elindultam a terem kijárata felé’;
- Postupili su nasuprot njegovoj želji ’Kívánsága ellenére jártak el’;
- Uprkos velikoj vrućini bili smo na igralištu ’A nagy meleg ellenére a sportpályán voltunk’;
- To bijaše protivno njegovoj volji ’Ez akarata ellenére történt’.
A románban három szinonima elöljáró vonzza a részes esetet:[31]
- Am obținut aceste rezultate datorită ajutorului tău ’Ezeket az eredményeket neked köszönhetően értük el’;
- Am ajuns acasă mai devreme grație bunăvoinței dumneavoastră ’Az ön jóakaratának köszönhetően értünk korábban haza’;
- Mulțumită eforturilor voastre am ocupat locul întâi ’Erőfeszítéseiteknek köszönhetően az első helyezést nyertük el’.
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ Kálmánné Bors – A. Jászó 2007, 410. o.
- ↑ Bussmann 1998, 273. o.
- ↑ Crystal 2008, 129. o.
- ↑ Bărbuță 2000, 68. o.
- ↑ a b c d e Rounds 2001, 112–113. o.
- ↑ Bokor 2007, 288. o.
- ↑ Jolić 1972, 407., 409. és 414. o. o.
- ↑ Ezek a nyelvek nem rendelkeznek névelőkkel, ezért az egyéb determináns nélkül használt főnevek determinálatlansága, határozott determináltsága vagy határozatlan determináltsága csak a kontextusból derül ki.
- ↑ Ezekben a nyelvekben a melléknévi jelző nemben, számban és esetben egyezik az alaptagjával.
- ↑ A ¯ jel hosszú magánhangzót jelöl, de csak nyelvészeti munkákban.
- ↑ Cojocaru 2003, 33–34. o.
- ↑ Bokor 2007, 290. o.
- ↑ Čirgić 2010, 82. o.
- ↑ Bărbuță 2000, 106. o.
- ↑ Delatour 2004, 73. és 78. o.
- ↑ Eastwood 1994, 234. o.
- ↑ Klajn 2005, 230. o.
- ↑ Cojocaru 2003, 37. o. A románban a főnévvel kifejezett részeshatározóra gyakran, olykor kötelezően, a neki megfelelő ugyancsak részes esetű hangsúlytalan személyes névmás utal előre.
- ↑ Barić 1997, 438. o.
- ↑ a b Cojocaru 2003, 37–38. o.
- ↑ Jahić 2000, 381. o.
- ↑ Szende – Kassai 2007, 139. o.
- ↑ Szende – Kassai 2007, 137. o.
- ↑ a b Constantinescu-Dobridor 1998, dativ szócikk.
- ↑ a b c d Čirgić 2010, 199–201. o.
- ↑ Moldovan 2001, 285. o.
- ↑ Szende – Kassai 2007, 116. o.
- ↑ P. Lakatos 2006, 161. o.
- ↑ Szende – Kassai 2007, 161. o.
- ↑ Szende – Kassai 2007, 163. o.
- ↑ Cojocaru 2003, 38. o.
Források
szerkesztés- (horvátul) Barić, Eugenija et al. Hrvatska gramatika (Horvát grammatika). 2. kiadás. Zágráb: Školska knjiga. 1997. ISBN 953-0-40010-1
- (románul) Bărbuță, Ion et al. Gramatica uzuală a limbii române (A román nyelv mindennapi grammatikája). Chișinău: Litera. 2000. ISBN 9975-74-295-5 (Hozzáférés: 2019. május 31)
- Bokor József. Szóalaktan. In A. Jászó Anna (szerk.) A magyar nyelv könyve. 8. kiadás. Budapest: Trezor. 2007. ISBN 978-963-8144-19-5. 254–292. o. (Hozzáférés: 2019. május 31)
- (angolul) Bussmann, Hadumod (szerk.) Dictionary of Language and Linguistics Archiválva 2022. január 23-i dátummal a Wayback Machine-ben (Nyelvi és nyelvészeti szótár). London – New York: Routledge. 1998. ISBN 0-203-98005-0 (Hozzáférés: 2019. május 31)
- (montenegróiul) Čirgić, Adnan – Pranjković, Ivo – Silić, Josip. Gramatika crnogorskoga jezika (A montenegrói nyelv grammatikája). Podgorica: Montenegró Oktatás- és Tudományügyi Minisztériuma. 2010. ISBN 978-9940-9052-6-2 (Hozzáférés: 2019. május 31)
- (angolul) Cojocaru, Dana. Romanian Grammar (Román grammatika). SEELRC. 2003 (Hozzáférés: 2019. május 31)
- (románul) Constantinescu-Dobridor, Gheorghe. Dicționar de termeni lingvistici (Nyelvészeti terminusok szótára). Bukarest: Teora, 1998; az interneten: Dexonline (DTL) (Hozzáférés:
- (angolul) Crystal, David. A Dictionary of Linguistics and Phonetics (Nyelvészeti és hangtani szótár). 6. kiadás. Blackwell Publishing. 2008. ISBN 978-1-4051-5296-9 (Hozzáférés: 2019. május 31)
- (franciául) Delatour, Yvonne et al. Nouvelle grammaire du français (Új francia grammatika). Párizs: Hachette. 2004. ISBN 2-01-155271-0 (Hozzáférés: 2019. május 31)
- (franciául) Dubois, Jean et al. Dictionnaire de linguistique (Nyelvészeti szótár). Párizs: Larousse-Bordas/VUEF. 2002 (Hozzáférés: 2023. június 16.)
- (angolul) Eastwood, John. Oxford Guide to English Grammar (Oxford angol grammatikai kézikönyv). Oxford: Oxford University Press. 1994, ISBN 0-19-431351-4 (Hozzáférés: 2023. június 16.)
- (bosnyákul) Jahić, Dževad – Halilović, Senahid – Palić, Ismail. Gramatika bosanskoga jezika (A bosnyák nyelv grammatikája). Zenica: Dom štampe. 2000 (Hozzáférés: 2023. június 16.)
- (franciául) Jolić, Borjanka – Ludwig, Roger. Le serbo-croate sans peine (Tanuljunk könnyen szerbhorvátul!), Chennevières, Assimil, 1972
- (szerbül) Klajn, Ivan. Gramatika srpskog jezika (A szerb nyelv grammatikája). Belgrád: Zavod za udžbenike i nastavna sredstva. 2005. ISBN 86-17-13188-8 (Hozzáférés: 2023. június 16.)
- (románul) Moldovan, Victoria – Pop, Liana – Uricaru, Lucia. Nivel prag pentru învățarea limbii române ca limbă străină (Küszöbszint a román mint idegen nyelv tanulására). Strasbourg: Európa Tanács (Művelődési Együttműködés Tanácsa). 2001 (Hozzáférés: 2019. május 31)
- P. Lakatos Ilona (szerk.) Grammatikai gyakorlókönyv (mintaelemzésekkel és segédanyagokkal). Budapest: Bölcsész Konzorcium. 2006. ISBN 963-9704-28-8 (Hozzáférés: 2019. május 31)
- (angolul) Rounds, Carol. Hungarian: an Essential Grammar (Magyar alapvető grammatika). London / New York: Routledge. 2001. ISBN 0-203-46519-9 (Hozzáférés: 2019. május 31)
- (franciául) Szende, Thomas – Kassai, Georges. Grammaire fondamentale du hongrois (A magyar nyelv alapvető grammatikája). Párizs: Langues & Mondes – L’Asiathèque. 2007. ISBN 978-2-91-525555-3 (Hozzáférés: 2019. május 31)